Miközben a Galaktika Kétszázadik kötetébe hegesztek egy új novellát, és sokat is olvastam mostanság, néhány szabály / tanács / megfontolásra érdemes szempont jut eszembe.

Tehát, ha science fiction novellát írsz, nem árt a fejedbe vésni:

1. A science fictionben minden az ötleten múlik. Ha nem tudsz újat mondani vagy újszerűen előadni valami régóta ismertet, ne írj.

2. A jó cím olyan, mint a lead a sajtóhírben, mint a headline a reklámban. Kerüld a kliséket, a semmitmondó kifejezéseket, az elkoptatott szavakat (gyakoriak: A viadal, Ütközet stb.)

3. Legyen karakteres, emlékezetes hősöd. Dobd be váratlan helyzetekbe.

4. Ne legyen az írásod kiszámítható, ez nem nagy költségvetésű, hollywoodi mozi.

5. A novella egy történetszálra koncentráljon. Könnyítsd meg az olvasó dolgát!

6. A novellában ne legyen egy felesleges szó sem!

7. Fontold meg, kinek a nézőpontjából mondod el a történetet.

8. Az sem mindegy, mikor kezdődik, és mikor végződik egy novella.

9. Egyféle stílus kell; vagy tárgyilagos, vagy vicces, vagy romantikus, de ne keverj például szellemesen-ironikus párbeszédeket szikár leírásokkal! Csak ha jó okod van rá a mondanivaló szempontjából.

10. Mondj valamit a novelláddal. De ne lapos közhelyeket (a háború rossz, a tudomány jó, a jövő kiszámíthatatlan). Ha mégis, tedd azt ellenállhatatlanul újszerűnek ható stílusban.

11. Legyél konkrét, hagyd az általános gyűjtőfogalmakat. És egyáltalán: inkább mutasd be, hogy valami/valaki milyen, mint hogy elmondd.

12. A jó novellában a hősök aktívak, valahonnan valahová tartanak, van céljuk, el akarják érni.

13. Legyenek benne csípős/harapós mondatok. A sekély, felületes mondatok nem visznek sehova sem.

14. Szeresd az olvasót. Kényeztesd váratlan fordulatokkal, csipetnyi humorral, ha lehet.

15. A csattanó fontos, de ne legyen görcsös deus ex machina.

16. Azok a történetek, melyek végén az olvasó elmosolyodik, erősebbek, mint az elrettentők. A happy end kifizetődő.

17. Szeretem a lezárt végeket, de a nyitott befejezés is izgalmas. (Ezzel nem sokat segítettem, tudom.)

18. A novella első sora, bekezdése már robbantsa a bombát. Nincs idő a hosszadalmas előkészítésre. És már ebből jöjjön le: a téma, a főszereplő, a hangulat.

19. A science fiction tudományos világképre, világnézetre épül. Ha be is mutat nem létező dolgot, megvalósulása tudományosan lehetséges. 

Egyelőre ennyi. Hozzátenném, hogy én is szegtem már szabályt - ha ugyan lehet szabályt kőbe vésni - de hát utólag mindenki okosabb.

 Ezen az oldalon összegyűjtötték a scifik nagy-nagy kliséit. Szórakoztató egy leltár, az biztos.

Az Outlander nem az a film, amelyre sokáig emlékezünk majd.

Predator 2.0

 Űrhajó landol Vikingföldön 709-ben. A roncsok közül előbukkan a Főhős, egy másik világból érkezett humanoid, aki hamar összetűzésbe kerül az őslakókkal. Nyers modorú barátaink először azt hiszik, hogy tréfál, de ő makacsul hajtogatja, hogy egy sárkányt üldöz. A lény nagy és félelmetes, úgyhogy pár falubéli elhalálozása után a vikingekkel szövetkezve megpróbálja csapdába csalni a szörnyet.

Alien 2.0

Rettenetes gyenge eresztés ez a mozi. Szinte nincs egyetlen olyan eleme sem, amelynek hurrázni lehetne. A Predator a maga korában egyedinek számított azzal, hogy két “zsánerfilmet” (kommandós+horror) vegyített. Az ottani lény a maga valójában sokkal félelmetesebbnek tűnt, mint ez a CGI-vezérelt pixelhalmaz. A szereplők nem mutatnak fel színészi teljesítményt, kiszámíthatóan lélektelen az egész.

Egy picike, kreativitásra utaló nyomot azért felfedeztem az Outlanderben: az pedig a lény bolygóját felperzselő katona lelkiismeretfurdalása. Majdnem élveztem is ezt a részt, de Jim Passió Caviezel gesztustalan játéka és a konzoljátékokat idéző, nem túl eredeti látványvilág meghátrálásra kényszerített.

 Értékelés:

(kettő)

 2008-ra visszatekintve két fontos honlap is közzétette a maga listáját.

Az sfsite.com-é itt olvasható, a Locus-é meg href=”http://www.locusmag.com/2009/2008RecommendedReading.html">emitt.