Nemere TOP 5
Posted by sfinsider on május 11th, 2009
Rengeteg fórumon olvashatjuk ezt a közkeletű vélekedést, ezt a sommás véleményt: Nemere István már nem ír jó regényeket.
Ez igaz.
Mégis, én most azokra a science fiction Nemere-regényekre szeretnék emlékezni, amelyeket a mai napig is vállalhatóknak, jóknak tartok. Ezek a művek a nyolcvanas években nagy szerepet játszottak abban, hogy megszeressem a műfajt.
5. A kozmosz lovagjai (1985.)
A kommunizmus idején – még a hatvanas években – a scifit az ifjúsági regény kategóriájába próbálták begyömöszölni. Ez a regény azonban tényleg young adult novel; annak idején nyelvezete, a főszereplők, a kalandok teljesen lekötöttek, illetve beindították a fantáziámat.
4. Ébredés előtt (1985.)
SF ez egyáltalán? Bár űrhajósok a főszereplői, inkább hajlok arra, hogy egy kalandregénnyel van dolgunk.
Az ötlet zseniálisan egyszerű: egy képzeletbeli ország olyan vegyületet szór szét a Föld legforgalmasabb pontjain, melynek hatására az emberiség álomba süllyed. Míg tart az össznépi alvás, addig ők összeszednek minden fegyvert, amit csak tudnak, hogy mire fölkelnek az emberek, ez az ország legyen katonailaga legerősebb. Ebbe a tervbe köp bele néhány fiatal űrhajós-jelölt, akikre nem hat a szer.
Tele van izgalommal a regény, mégha a vége kicsit propaganda-ízű is.
3. Klausztropolisz (1986.)
Megint egy ragyogó ötlet: a jövő bűnözői egy középkori városállamban találják magukat, ahol a büntetés a modern világból történő száműzetés.
Filmre kívánkozó történet.
2. A Triton-gyilkosságok (1977.)
A sztori: idegenek férkőznek be egy távoli planétából hazatérő legénység tagjai közé. Ami a regény igazi invenciója, az az epikum, amely csupa hivatalos irat lapjain bontakozik ki; úgy érezzük, mintha egy valódi nyomozás részesei lennénk.
Nemere azóta se újított narrációs szinten ekkorát.
1. Holtak harca/Játszma tízmilliárdért (1986.)
Két kisregény egy kötetben. A Holtak harca az 1993-as Pusztító című film alapanyaga (magyarán: loptak az amik!), csak intelligensebben és drámaibban. A Játszma tízmilliárdért meg olyan, mint az Armageddon, csak intelligensebben és drámaiabban.
A mai napig abszolút kedvenceim Nemerétől.
Vajon mikor ír megint ilyeneket?
május 11th, 2009 at 11:42 de.
Nekem a Skorpió az egyik legjobban bejövős, újakat meg direkt nem olvasok tőle, az a pár galakjtikás szösszenet elég volt…
május 11th, 2009 at 1:13 du.
Nekem a top öt:Zuhanás a napba,Kalozók az űrben,A neutron akció(jó ez határeset sci-fi is meg nem is)Holtak harca,Elektron expedíció! De csak ha ötöt választahtok:-)Ha tízet akkor az általad fölsoroltak is benne vannak!:-)))
május 11th, 2009 at 2:05 du.
Miután nagy rajongója vagyok a sci-fi azon ágának, amit Brian Aldiss a szellem kalandjaként aposztrofál, hozzátenném legkedvesebb Nemere könyvemet a Világok világa című művet…
május 11th, 2009 at 11:59 du.
Elfogult vagyok.. Nemere volt az első scifi, amit olvastam és számomra új világot nyitott meg.
Műkincsrablók a kisbolygón, Kalózok az űrben és az Időtörés feledhetetlenek számomra..
május 14th, 2009 at 10:26 de.
Én személy szeint a Túl a Plútónt tenném hozzá…
augusztus 4th, 2010 at 2:01 du.
[...] Hogy fordulhat elő, hogy gyermekkorom kedvenc írójának novellája, amely már húsz éves is csak nagy jóindulattal lett volna naprakész, ugyanannyi pontot kap, mint a Szűcs-írás? Hogy fordulhat elő, hogy a Justitia és A bevatás szertartása között fél pont a különbség, és nem mondjuk 30, az utóbbi javára? A kérdésem: a zsüri tagjai tisztában vannak, milyen a kortárs scifi? Hogy merre tart? Hogy kik a műfaj meghatározó alkotói kint és miért? Hogy mi alapján mondhatjuk valamire azt, hogy régies, és mi jelenthet újdonságot? [...]