Az SF mai helyzetéről 2.
Posted by sfinsider on június 3rd, 2009
Előző írásom folytatásaként most a magyar helyzetről értekeznék, a szokásos szubjektivitással.
Akárhogyan is – mint a magyar fociban – mi sem tekinthetünk el az Aranykor árnyától/átkától. Való igaz, Kuczka Péter feltámasztotta a műfajt. Három nagy eredményt is elért: egyrészt kialakult egy új, science fictiont író réteg, a műfajt bevezette a szépirodalom kanonistái közé, és végezetül: megteremtette az SF életet. Ennek megkoronázásaként a Galaktika folyóirattá alakult, egy gazdag, igényes írásokat közlő orgánummá.
Mércére mindig szükség van és lesz – ehhez mérjük magunkat, kell egy központ, ami az irodalmi közvélemény szemében tájékozódási pont. Csak most látszik, hogy a Galaktika nélküli interregnum egy jókora fehér folt a scifi modern kori térképén (gondoljunk csak a méltatlanul kiosztott Zsoldos-díjakra, a jutalmazott regényekre, az időközben megjelent legendás, ám sokszor visszhang nélküli regényekre: pl. Örök háború, Karantén, Éjszárnyak).
Nézzünk szembe egy mítosszal is. Az úgynevezett magyar scifi aranykora sajnos nem nagyon mutat fel ma is teljes mellszélességgel vállalható regényeket, és ez különösen a vele egykorú külföldi (angolszász) alkotásokkal összevetve fájó felismerés.
Ennek igazolására néhány cím a nyolcvanas évek kinti terméséből: Timescape (Benford), Little, Big (Crowley), Csillagdagály (Brin), Neuromancer (Gibson), Végjáték (OSC), A vér zenéje (Bear).
Persze igaztalannak tarthatnánk az összevetést, hiszen akkor az írók elzártabban éltek, kevesek olvastak angol eredetiben, és nekem sikerült a legnagyobb neveket kiszednem a bőséges felhozatalból. De erről beszélek: a mércéről, hogy megnézzük, milyenek a legjobbak (ami mindig szubjektív értékítélet) és mi hol állunk.
Az aranykor véleményem szerint inkább a ténynek és a mennyiségnek szól. Nehezen tudnék felsorolni olyan hazai szerzőt 1970-1990 közül, aki legalább 3 színvonalas scifi tematikájú regényt tett le az asztalra. (Nemere kivétel. Lásd másik bejegyzésemet!) Még Zsoldos sem, hiszen ő a világszínvonalú Ellenpont és A feladat mellett adós maradt a harmadik nagy dobással (Távoli tűz nem ér a folytatásjelleg miatt, A holtak nem vetnek árnyékot szerintem tévedés.) Amúgy kevéssé ismert szerzőnk még Botond-Bolics György, őt nagyon kedvelem, és az álnéven író csillagász is megérne egy misét (kitalálja valaki, kire gondoltam?).
Kuczka végeredményben egy viszonylag nagy olvasótábort hagyott maga után. Munkája eredményeképp a scifi nem egy alig észrevehető irodalmi hóbort – mint pl. Dániában – hanem komoly múltú műfaj.
Ma sokkal jobb a helyzet. Ezt három tényezőre vezetem vissza.
Először is, újra van Galaktikánk. Igényes szerkesztési elvekkel, a hozzá kapcsolódó, viszonylag új kötetekkel megmutatja, milyen a korszerű scifi.
Másodszor: van Zsoldos-díjunk, illetve van egy S. Sárdi Margitunk, aki rangot adott a díjnak.
Harmadszor: minden megjelent science fiction regény hozzáférhető, megrendelhető, minden forrás a rendelkezésünkre áll, ha tájékozódni szeretnénk.
Oké, tegyünk hozzá egy negyediket, ami a legkedvesebb nekem, és egy kicsit (talán) a része is vagyok: újra születnek jó scifi írások hazai szerzők tollából. Íme egy abszolút csak a memóriára hagyatkozó felsorolás néhány jelenlegi, rendszeresen publikáló szerzőkről.
Most a legfontosabb (=legjobb) hazai szerzőnek László Zolit tartom. A Nagata egyedi világa, a Keringés feszes, tempós prózája és kitűnő novellái (Százezer Armstrong, Csönd) méltán mondatják ezt velem.
Másik általam nagyra tartott író a magyar Hackett, vagyis Markovics Botond. Bevallom, cherubionos korszakából egy regényét sem olvastam, de A poszthumán döntéssel és az Isten gépeivel egy érdekes útra lépett: a hard SF tematikája jelenik meg nálunk (végre).
Bán János kitűnő novellista.
Szélesi Sándor soft scifit ír, mostani könyvét, A beavatás szertartását olvasva ez az érzés tovább erősödik bennem. Nem érdekli annyira a tudományos háttér, inkább az előtte zajló esemény.
Antal Józsefnek már a második regénye jelenik meg, mellette időnként novellákat is publikál. Irodalomszervező szerepe elismerésre méltó (Terra, új-Új Galaxis).
Galántai Zoli személyében a műfaj elméleti kérdéseiben (is) elmélyült gondolkodó-írót kaptunk. Nála hangsúlyosan jelenik meg az alternatív történelem, az abból fakadó spekulációk.
Képes Gábor rövid szösszenetei nekem inkább szatírák, mint scifik, kevésbé a harsányabb Dévényi-féle humort követik, de élvezetesek.
A még újabbak közül az én figyelmemet – egyelőre – Sümegi Attila keltette fel.
Az írók mellett az új aranykor beköszöntét több tényező is elősegíti: az antológiák (Terra, Új Galaxis, Delta Műhely antológiája), a Galaktikán kívüli kiadók (a színvonalas Delta Vision, a magyar neveket is megjelentető Tuan, a Kossuth új sorozata, ami izé, nem scifi), a portálok (sfportal, scifi.hu, solaria) és az aktív bloggerek..
Akkor most mi jön?
Ahogy a Csillagközi invázió végén – majdnem ugyanígy – elhangzik: vannak kiadóink, vannak íróink, már csak RÁD van szükség; aki egyrészt nagyszerű scifit ír, és persze RÁD, aki erre pénzt is áldoz.
Hogy szerintem milyen a nagyszerű scifi, arról majd egy külön megjegyzésben értekezem.
június 3rd, 2009 at 3:32 pm
Q. G. Lyn író úrra gondolsz?
Az Aster elolvasása után - 10 évesen - lelkesen elkezdtem kutatni az enciklopédiákban a nevét, és csalódott voltam, hogy se őt, se A. F. Bian-t sem találtam.
(OFF. Remélem, találkozunk a Könyvhéten̷
június 3rd, 2009 at 3:52 pm
Gyanútlanul és lelkesen olvastam ezt a bejegyzést. Lelkesen, mert nagyon jól összeszedted, mi teszi élénkké a magyar sci-fi életet, és főleg, hogy kik. És gyanútlanul, mert nem hittem volna, hogy magammal találkozom.
És persze köszönöm!
És igyekszem, természetesen, hogy jó és még jobb legyek!
Kíváncsian várom a folytatást: milyen is a nagyszerű sci-fi!
június 3rd, 2009 at 6:41 pm
Mohicane: eltaláltad, ő az! A Könyvhétre - valószínűleg - kimegyek.
Raves: csak így tovább! Hamarosan a kreativitást boncolgató postom is megszületik.
június 3rd, 2009 at 7:49 pm
Azért lehetne negatívumokat is említeni napjaink magyar SF-jéről (nem feltétlen az írkálgatós részre gondolok, bár nekem vannak oda tartozó problémáim is). De én egy patkány vagyok, akinek semmise jó, és nem is akarok mondani semmit
“Levél vagyok a szélben.”
Ez jó kerekasztal beszélgetés témája lehetne.
június 4th, 2009 at 8:14 am
Hát, diplomatának kellett volna menned.
Pont a közösségépítés területén nagyon izgalmas dolgok kimaradtak - Ómagyarország, mint egy valóban osztott, interaktív világ, mostanában dől el, mennyire lehet átváltani a blogregényt, virtuális közösséget papírkiadásra, könyvvásárlásokra.
Vagy Csodaidők harmadik kötete, ahol szintén próbára van téve a rajongói kör, mint vásárlóerő.
Ill. főleg mostanában nem érdemes leszűkíteni ezt a kérdést a scifire - szerencsére egyre inkább működik az átjárás a lektűr különféle változatai között külföldön és itthon is egyaránt. (Nem feltétlenül kutyulás, átjárás - lásd Bán Mór.
június 4th, 2009 at 8:37 am
acélpatkány: persze, hogy vannak negatívumok, én most azonban igyekszem a pozitívumokról beszámolni. Az irkálgatós résszel kapcsolatos fejtegetésed azonban - úgyis mint wannabe szerzőt - érdekelne.
komavary: igen, a kiadás forradalom előtt áll (amazon, google, cc és társai). A blogból született könyvekkel kapcsolatban számomra az a kérdés, hogy ki a szerkesztője, kell-e szerkesztő egy ilyen könyvhöz (ld. Spigelmann Laura könyvét).
Igen, az átjárás egyértelmű, bevallom, én is szeretnék dark fantasyt meg horrort írni. Egyébként megérne egy külön bejegyzést az is, hogy nincs színvonalas, nem epic/heroikus/high fantasy magyar regény (vagy én vagyok tájékozatlan), olyan, mint például a Metatropolis világa, a horrorról nem is beszélve.
június 4th, 2009 at 9:13 am
Szerintem van szerkesztője az Ómagyarországnak.
Ahogy szerintem van epic/heroikus fantasy is, de főleg a szerepjáték-regényen belül. Észak lángjai, Pokol.
A baj az, hogy a világteremtés (a szerepjátékos gyökerek és a fantasy, mint széles műfaj itthoni hiánya miatt) túl nagy hangsúlyt kapott eddig, kevés olyan mű van, ahol háttérbe vonulna.
június 4th, 2009 at 9:40 am
Úgy vettem észre, a fantasynak (és a horrornak) nincs igazán olyan háttértámogatottsága, mint a sci-finek. Nincs színvonalas kiadvány, mint a Galaktika a profiknak, vagy az Új Galaxis az amatőröknek. Nincs szervezet, amely felkarolná a fantasy-t. Nincs díj. Csak kiadók vannak, de az utánpótlás szervezése kétséges. Első ilyen megmozdulás a KIMTE (Karcolat Irodalmi és Művészeti Tehetségkutató Egyesület). Meglátjuk.
június 4th, 2009 at 11:24 am
Pedig az ember azt hinné, hogy több fentezi jelenik meg. Igaz ott a szinvonal is ingadozó.
június 4th, 2009 at 8:00 pm
Na, ma úgyis megkaptam hogy sosem mondom el a véleményem igazán, akkor most elmondom. Lehet, hogy hülyeség, lehet, hogy ki leszek utálva, de ez van - inkább a hülyeségre tippelek.
Az irkálgatós résznél speciel nem rátok, mint fővonalbeli SF szerzőkre gondoltam. Itt a klikkesedésre gondoltam pl.és az ebből adódó dolgok, amik amikre mikor felfigyeltem nem értettem, egy ilyen kis közösség miért nem tud megférni önmagával… De ami fontosabb, az az internet “rossz” hatása: tudom, hogy eddig is minden második SF rajongó azt hitte magáról, hogy tud írni, de az internet most teret is ad nekik, és innen lehet továbbgondolni. Én nem szeretem, amikor az arcomba kerül minden “író”, persze nem is olvasom őket. Tudom, elismerem, és becsülöm, hogy van tér, ahol megjelenhetnek amatőr írások, pl. a karcolaton vagy a solarián, és hogy ott ki tud emelkedni az igazán jó író. És itt kerül elő a másik probléma: hogy tud kiemelkedni egy jó szerző? Kicsi piac vagyunk, sok amatőrrel. A megjelenési fórumok ott vannak, persze, erre ez is megoldás (az Új Galaxist lassan egyre jobban becsülöm, a Terrával és az ACS-kal együtt).
Ami meg másik nagy szívügyem/szívfájdalmam, az a magyar elméleti SF. Én foglalkozom vele, érdekel, amatőr szinten. Persze nem vagyok irodalmár, nem értek az intertextekhez meg hasonló dolgokhoz. Csak amit meglátok, és tudom, hogy nem alkottam meg ezzel a spanyolviaszt. De fájlalom, hogy érdeklődni is kevesen érdeklődnek, és nagy tere sincs - ellenpélda: ez a blog, Galántai Z., Sárdi-féle kör, az új meetup dolog stb. Szóval ez az érvem sem állja meg a helyét.
Összességében ennyi. Lehet kövezni.
június 4th, 2009 at 8:41 pm
Nah igen… Sci-fi novellákkal lehet indulni pályázatokon, mert nagyon sok van és ezért most én is ebbe az irányba húzok.
De! Ha lenne fantasyra lehetőség, örömmel venném… Sajnos egyelőre nincs. Pedig évente 3-4 komolyabb pályázat lehetne…
június 5th, 2009 at 10:14 am
Acélpatkány: abszolúte igazad van! Az internet lehetőséget ad arra, hogy valaki kitűnjön, és emiatt egyre nehezebb kitűnni. Csak úgy megy, ha bizonyos ingerküszöböt meglépsz — ez nem baj! Arra ösztönzi az írókat - amatőröket és profikat egyaránt -, hogy minél jobb és meghökkentőbb műveket tegyenek le az asztalra.
És ez összefügg a sci-fi elmélettel is: aki tudja, hogy mit írtak már le előtte, az tudja azt is, hogy milyen irányban érdemes tapogatóznia.
Zaphira: igen, ezt én is észrevettem. Én is szívesen venném a fantasy pályázatokat, de mivel nincs olyan lap, amelyik amatőröket ölelne fel, ezért pályázat sincs…
június 5th, 2009 at 10:22 am
Komolyan gondoljátok azt, hogy pályázat kell a jó művekhez?
június 5th, 2009 at 11:11 am
A pályázat előnye, meg tud jelenni ismeretség nélkül is egy jól író amatőr.
június 5th, 2009 at 11:18 am
Nem. Szerintem pályázat ahhoz kell, hogy forgasd a neved, kitünhess, hogy észrevegyenek. Ezek után nagyobb eséllyel jut el szélesebb körhöz a mondandód. Amúgy pályázatra szerintem semmivel sem “íródnak” jobb vagy rosszabb művek.
Ami ACS-t és ÚG-t illeti.
amatőr, hogy aztán eljut-e egy magasabb szintre az már egy más kérdés. De biztos vagyok benne, hogy jó eséllyel innen (is) fog kikerülni a jövő elsővonalas SF irói közül néhány. De hogy is lehetne másként? Az SF irók mindig is a rajongók közül kerültek ki, legalábbis nem tudom elképzelni máshogy.
Vannak egyéb utak is természetesen, de óriási mázli a sok amatőr, jobb-rosszabb szárnypróbálgatónak, hogy ezek működnek. És nemcsak azért, mert esetleg ország-világ elé tárhatjuk kik vagyunk és mit tudunk, hanem ha megugrasz egy szintet és publikálásra érdemesnek találtatik az irományod, akkor komoly kritikákat és tanácsokat kapsz, amik hozzájárulnak a fejlődésedhez. Konkrétan Tonytól és Onsaitól is megkaptam a magamét,de kellett.
Ez a “sok” (Ugye ez is viszonylagos, szerintem 40-50 embernél nem lehet több̷
június 5th, 2009 at 11:36 am
Raves: a fantasy nálunk - ahogy utaltam rá - szinte csak a “szokványos”, közhelyes fantasyt jelenti, én nem nagyon találkozom igazi invenciókkal (urban fantasy például), kliséken túlmutató megoldásokkal (példák: Jeff Vandermeer: Veniss Underground, Jeffrey Ford: The Physiognomy vagy az egyedülállóan eredeti The Deep John Crowley tollából).
Magyar horrorszerzőt nem ismerek, pláne regényeket.
Acélpatkány: abszolút egyetértek veled. Kell valamiféle kritikai háttér, az nem mehet, hogy egy rosszult megírt, korszerűtlen mű lelkendezést vált ki (persze lehet, de nem jó becsapni magunkat, sem másokat). Ha valamilyen írás nem működőképes, mutassuk meg, hogy szerintünk miért. Különösen azért, mert az internetnek köszönhetően a mérvadónak tekintett amcsi sci-fi publikációk az orrunk előtt zajlanak - szóval, ha valami mégegyszer azt mondja nekem, hogy bezzeg Asimov, akkor nem is tudom, mit csinálok…
Másrészt az ún. szépirodalom, legalábbis annak fiatalabb generációja - egyre kevésbé néz szeretett műfajunkra sznob szemmel.
Komavary: teljesen igazad van. Egy jó íráshoz nincs szükség pályázatra, sohasem volt. A magyar SF akkor lesz sokkalta jobb, ha sokkalta jobb művek születnek. Én pont ebben vagyok optimista: szerintem lesznek (vannak) ilyenek.
Egyébként a Galaktika abszolút tárt karral fogadja a newcomer-ek írásait is, ahogy én tudom.
június 5th, 2009 at 12:14 pm
Most, hogy mindenki egymás vállára borult, én el is mennék hányni… Acélpatkány, amint összefutunk vendégem vagy egy sörre.
június 5th, 2009 at 12:35 pm
Miért Onsai, te máshogy látod?
június 5th, 2009 at 12:37 pm
Legyen inkább őszibaracklé
SFinsider: na ez meg a másik, de persze ez nem ehhez a dologhoz tartozik: a kortárs angolszász (más nemzetekről nem is szólva) sci-fi termékei, teljesítményei az átlag - mint én - számára nincs bemutatva. Pl. Doctorow-ról is csak tőled meg azt hiszem az endlessről tudok. De a régiek - pl. Egan - új munkássága is eléggé kiesik. Ezen is lehetne változtatni (tudom, tanuljak meg angolul).
Bocs az OFF-ért.
június 5th, 2009 at 1:13 pm
onsai: ??? ezt a hányós részt nem értettem világosan. Mármint a miértjét.
június 5th, 2009 at 5:09 pm
Onsai, te ittál! Lehelj rám!
Ez a tárt karos Galaktika tényleg jó…
június 5th, 2009 at 5:15 pm
Acélpatkány: az a baj, hogy igazad van, tényleg “tanulj meg angolul”.
Az a jó, hogy ezt (minimális alapozás után) megteheted a scifi segítségével is. Rengeteg itthon megjelenő novella fent van a neten, legálisan, angolul, esetleg rögtön podcastban, “hangoskönyvként”, regények hasonlóképp.
Hosszú távon mindenképpen megéri.
június 5th, 2009 at 6:05 pm
szs: Te máshogy tudod?
június 5th, 2009 at 7:45 pm
Lehet, innom kéne. Korántsem látom ilyen virágosan a hazai sf életet, mint ti, talán túl közelről nézem. Ez a post sima benyalás, nem elemzés. Sajnálom, András, nem bántani akarlak, csak dobtam egy hátast tőle.
Ami a Galaktikát illeti, inkább elméletileg áll a lehetőség, hogy külsősök novellát küldhetnek. Néha látok is pár ilyen novellát, jókat, aztán a szerző izgulását hónapokig, egy évig. Ne kapnak választ. Igen, tudom, Attila túlterhelt és nem lehet mindent elolvasni. Nyilván, előrébb veszi az ismert írókat vagy akivel személyes kapcsolatban van. Ez normális, csak nem hullik ki a rostán a rossz írás sem.
A bejegyzésben főleg Képes neve ütött ki. Mély nyomot hagyott a majmos novellája már az Írószövetségben is. A hátsó sorokban kínosan mosolyogtunk, és reménykedtünk, hogy nincs több oldal. Valami eltört bennem, mikor ez megjelent a Galaktikában. Becsületesen elolvastam újból, hátha csak én nem értettem meg a mű nagyságát, de másodszorra sem javult. Azóta még nem vettem Galaktikát.
Ami a két hard sf-es srácunkat illeti, reménykedek, hogy egyszer egy szerkesztő kiveri belőlük a rendes karakterábrázolást. A világ lehet szuper, de ettől még nem működik egy regény. Pl Olyan nézőpont karakter kéne, akinél van tét, hiszen ettől izgalmas az olvasónak, és főleg nem kéne kinyírni a könyv közepén. Kedvelem amúgy őket, és becsülöm azt a fejlődni vágyást, ami bennük van. De ettől még a haverjaim ” lefáradnak” az első pár tucat oldal után a könyvükről, mert nem ragadja meg őket a karakter.
Amúgy ami az sf élet legcsúnyább oldala, az a kritika. Aki jó kritikus lenne, az sokszor írással is foglalkozik. Jól látja, hogy a pályatársak olyan szinten hiúak, hogy személyes bosszúba megy át. És a kiadó sem tolerálja, ha “rontják az eladási statisztikát” a véleménnyel. Ott már többet nem fog megjelenni. Nem hittem, míg konkét esettel nem találkoztam.
Ha már hiúság… fáraszt a wannabe írók egója és megnemértett-siránkozása. Pár novellapublikáció nem a világ. Én is elszórakoztam a pályázgatással, helyezett is lettem majdnem mindenhol… és? Semmit nem jelent, ez csak egy kis lépcső, valahol a legalján, és az se biztos, hogy lesz tovább. Nekem legalább annyi örömöm megvan benne, hogy nem ismeretség alapján, és nem mindig ugyanott publikáltam. Azt kéne felfogni, hogy szűk a piac, és a neves íróknak nem érdekük azok pátyolgatása, akik majd veszélyeztetik az ő lehetőségeiket. Nem sírni vagy követelőzni kell, hanem megteremteni a lehetőséget pl tömörüléssel, mint a KIMTE.
Még van pár dolog, de már elfáradtam. Talán egyszer máskor.
június 5th, 2009 at 7:51 pm
Ja, és Raves, vagyis Sümegi úr… magába szívott már minden technikai tudást a Delta Műhelyből. Várom, hogy kiszórakozza magát, és a mennyiségi írás átcsapjon minőségibe. De még pár közepes novella, és megverem.
június 5th, 2009 at 8:36 pm
Na, mégiscsak jobb, hogy nem nekem kellett ezeket kimondani. Meg én nem is ülök az üstnél, csak a füstöt látom és a szagokat érzem. Onsai szebben megfogalmazta, ami nekem is eszembe jutott. Persze írt pluszt is, de hát ő mást máshogy lát.
A meghívás kölcsönös!
június 5th, 2009 at 8:53 pm
Húú Onsai…
június 6th, 2009 at 12:00 am
Onsai: a post egy szubjektív eszmefuttatás, nem az elemzés igényével íródott. A benyalásos megjegyzéseden jól szórakoztam, ha tényleg így van, remélem, elnyerem jutalmam, és
a, minden kiadó engem követel jól megfizetett szerzői közé,
b, SF-írók borulnak vállamra, miközben ezt hüppögik a fülembe: szeretünk, András.
De hát ugye te is érzed, hogy erről nincs szó.
Én a pozitívumokat szerettem volna bemutatni, plusz azokat a szerzőket, akik valami miatt érdekesek számomra.
Képes Gábor (aki egyedi színt képvisel énszerintem)a határterületen alkot, de például Dévényi Tiborról ugyanez elmondható volt. A scifi, ha figyelmesen olvasod a kortárs amerikai/angol anyanyelvű novellákat, rendkívül színes, sokféle látásmód, téma belefér. Egyszerre van jelen a fantasyba hajló slipstream (pl. Jay Lake: Mainspring) és a hard SF (pl. Mike Brotherton: Star Dragon) szikársága is.
Képes említett írását én egy szarkasztikus jópofaságnak tartottam, ami ráadásul épkézláb mondatokból áll (és én felfedezni véltem egy fricskát benne, ami pluszt adott a történetnek, érdemes megtalálni).
Galaktika: nincs a piacon még egy magazin, ahol a kortárs külföldi írások mellett jelenhetnének meg hazaiak. Én nem látok bele a szerkesztés boszorkánykonyhájába, de olvasóként az a benyomásom, hogy Németh Attila igyekszik nagyon sokféle stílust közreadni. Az, hogy egy novella kinek tetszik, abszolút ízlés dolga; az persze nem kérdés, hogy egy fókusz, karakter, stílus és ötlet nélküli novella az eleve bukta.
Kritika: kint mindkét alapállásra van példa. Paul di Filippo vagy Adam Roberts maguk is írók, de pontos szemű ítészek, míg John Clute inkább teoretikus. Persze egy nagyon kicsi, belterjes piacon más a felállás.
Visszatérve cikkemhez - és véleményemhez: az internet, a webkettő korszakában nehogy már pályázatokra várjon egy tehetség! Tessék közölni a jónak tartott írásokat! Ha azok tényleg olyannyira remekek, biztos utat találnak a közönséghez, lásd John Scalzi-t.
Íme, kiprovokáltad belőlem, hogy leírjam a magyar SF-élet legnagyobb, első számú problémáját:
A MAGYAR SCIFI, AKÁR NOVELLA, AKÁR REGÉNY, MÉG NEM ELÉG JÓ.(Illusztráció: az Agave miért nem ad ki magyar scifit? Na, vajon mi az oka?)
De, ahogy írtam és remélem, a helyzet nem reménytelen. Ennek szól optimizmusom.
június 6th, 2009 at 10:44 am
onsai: igyekszem
június 8th, 2009 at 7:50 am
onsai, nem lehet, hogy összekevered a karakterábrázolást a karakter cselekményben betöltött szerepével?
június 8th, 2009 at 3:29 pm
Szerintem a nyalás kicsit másképp működik. Kiadásig benyalni persze tudja magát az ember, ha elég tehetséges és kitartó hozzá és egy középszerű szintet megüt írásilag, na meg akad cseppnyi szerencséje és jó a stratégiája a nyalási sorrend meghatározásában (persze sunyi vagyok és nem hozok példát); egy blogbejegyzés édeskevés az ilyesmihez. Viszont negatív módon működik: elég egy rossz húzás (vélemény, kritika, állásfoglalás) ahhoz, hogy drasztikusan csökkenjenek az esélyek bármire is. Persze ez nem csak a honi SF sajátsága, az élet minden területére jellemző, de azért errefelé is így zakatol. Szigorúan szerintem, persze.
A bloggazda végkövetkeztetéseivel pedig messzemenőleg egyetértek, annyit tennék hozzá, hogy szerintem egyszerre vannak jelen bíztató és nem annyira bíztató jelek is a változással kapcsolatban, de a magam részéről a bíztatóakra koncentrálok.
június 8th, 2009 at 5:34 pm
Sezlony, igen, erre gondoltam.
Andrással közben váltottunk magánt is.
Az a baj, hogy hetente lehidalok az sf élet sajátságaitól. Szervezőként látok rá, és amit máshol simán, rutinmunkaként meg lehet oldani, azt itt nem. Az árnyoldalakat kapom ki. Nem szegény Andrással van bajom, és a nyalás szó se volt elég árnyalt, ezért elnézését kérem.
A hazai sf-nel van gondom. A körbedicséretekkel, a túlzott egókkal, azzal, hogy az írótársak nem teszik a másik vállára a kezüket (nem kell net), és mondják, hogy “Haver, olvastam az új könyved… mi a fenét csinálsz?” Nagyon sok legyintés van a másik író háta mögött. És ez nem jó, mert illúzióba ringatja a szerzőt, és megfosztja a fejlődés lehetőségétől.
A kiadók felöli problémákat is fenntartom. Sok amatőrrel vagyok kapcsolatban, és elsőkézből látom, mennyire nem jut el a jó írás egy szerkesztőig. És ezt nem sértettség mondatja velem, hanem szomorúság. (A Galaktika, a Cherubion az első beküldött novellámat megjelentette.)
De hogy ne csak hőzöngjek, végiggondoltam a probléma megoldását. Az Aranykor nálam majd akkor köszönt be, ha feláll az első sci-fi irodalmi ügynökség Magyarországon. Megszűri a kiadók felé áradó szemetet, segít feljavítani az ígéreteseket, és persze hitelesek, és nem csinálnak kontraszelekciót. Ez visszahat az ismert írókra is idővel, mert némi versenyhelyzetet teremt, hogy a “rutinból írás” idővel kiszorul.
június 8th, 2009 at 5:59 pm
(felőli)
június 8th, 2009 at 6:00 pm
Onsai: és Magácskától mikor láthatunk valami új irományt?
június 8th, 2009 at 6:32 pm
Csag, ezek után???
június 8th, 2009 at 11:53 pm
Itt jártam.
Marco
június 9th, 2009 at 8:24 am
onsai: én a magam részéről biz’ megmondom a véleményem a pályatárs művéről, ha kiáltó hibákat találok benne. Többekkel ez még kiadás előtt megtörténik - nyílt titok, hogy Hackettel folyamatosan véleményezzük egymás munkáit, de e blog gazdájával is így teszünk -, másokkal csak utólag. Vagy azért utólag, mert nem vagyunk olyan viszonyban, vagy mert úgy érezné az illető, hogy leesne a korona a fejéről. Pedig az én ajtóm nyitva áll, kerestek már meg tanácsot kérni film- vagy képregényscripttel is, senkit nem küldtem el.
Ezzel az utólagos kéz-vállratevéssel az a baj, hogy itt már bejön a sértődésfaktor. Mostanában kezdek diplomatikusabb lenni és magánban elmondani a véleményem…
A következő pl. Szélesi lesz, csütörtökön közösen turnézunk a Felvidéken, úgyhogy lehet, hogy egyikünk nem jön haza élve.
Irodalmi ügynökség: nem lenne rossz, de kicsi a piac, hogy eltartson egy ilyen vállalkozást. Nemzetközi szinten lenne értelme.
június 9th, 2009 at 10:38 am
onsai: Azért nehéz véleményt mondani, mert kevesen vagyunk, kis társaság az íróké (hát még a kötettel rendelkezőké), és természetszerűleg inkább támogatni szeretnénk egymást, mint megbántani - én legalábbis így vagyok ezzel. A blogomban ezért mindig magára a műre koncentrálok, és már nagyon várom, hogy azt a bizonyos öt csillagot magyar regénynek odaadhassam…
Általános probléma, hogy Magyarországon nincsenek nagy, legendás nevek (SF-írók), akiktől tanulni lehetne, akik mondjuk már évtizedek óta egyenletesen magas színvonalú írásokkal örvendeztetnének meg minket, ezért vagyunk kénytelenek csak olvasásélményeinkre meg angol nyelvű How to… anyagokra hagyatkozni. Sezlony mondatait csak megerősíteni tudom: egymás közt nem bánunk hímes tojásként alakulófélben lévő írásainkkal.
Marco: üdv, kollega!
június 9th, 2009 at 11:55 am
“Általános probléma, hogy Magyarországon nincsenek nagy, legendás nevek (SF-írók), akiktől tanulni lehetne, akik mondjuk már évtizedek óta egyenletesen magas színvonalú írásokkal örvendeztetnének meg minket”
Mesebeszéd…
“Műveinek a száma mára már meghaladta az 500-at: termékeny, sokoldalú, munkamániás, találékony, az új írónemzedék példaképe.
Nem elveszett ember!”
http://javori.sfblogs.net/2009/06/08/a-ketarcu-nemere/
Csak hogy tudjátok, kit követtek.
június 9th, 2009 at 11:57 am
A viccet félretéve: nem érdemes külső tényezőkre (ügynökség, szerkesztők, szövegbarát kiadó) várni, a megváltás belülről jön, és vannak erre mutató jelek.
Közönséget, na, azt csinálni kéne…
június 9th, 2009 at 12:12 pm
Komavary: Közönséget a jó könyvek hoznak - egy író mi többet tehetne?
június 9th, 2009 at 1:17 pm
Az eredeti bejegyzés utolsó bekezdésére reagáltam.
Az író dolga az írás. De hogy ne csak írják bele a vakvilágba a ragyogó könyveiket, azon lehet és kell is segíteni. Nem feltétlenül az íróknak.
(Jó példa a felvidéki turnétok.)
június 9th, 2009 at 3:49 pm
Komavary: úgy bizony, e kettő kell nekem/nekünk: jó könyvek és közönség.
június 9th, 2009 at 3:53 pm
“Általános probléma, hogy Magyarországon nincsenek nagy, legendás nevek (SF-írók), akiktől tanulni lehetne, akik mondjuk már évtizedek óta egyenletesen magas színvonalú írásokkal örvendeztetnének meg minket, ezért vagyunk kénytelenek csak olvasásélményeinkre meg angol nyelvű How to… anyagokra hagyatkozni.”
Én is épp ezen gondolkodtam. De akkor ez azt jelenti, hogy majd a következő generáció fogja kitermelni a nagyon szuper szerzőket. Elvégre lesznek nekik hazai előfutáraik, meg addigra a terep is rendeződik számukra (ha minden jól megy).
Na de álljunk meg egy szóra. Ez igaz, nem vitatom. De mért baj, hogy a mai SF szerzők külföldi olvasmányaikra alapozhatnak? Persze, meg kell adni a hazai ízt a történeteknek, de magát az írást abból is megtanulhatják.
Ami a közösséget illeti… igen, nem virágzik, el kell ismerni. De már történtek lépések ez ügyben, és talán pár év múlva meghozzák gyümölcsüket. Persze az igazán nagy szervezés Pesten történik, ami igaz, hogy 2 milliós világváros, de nem minden. Viszont ehhez se lehet szavam, mert máshol meg hol szerveződne bármi is?
Van internetes közösség is, ez is igaz, de megfigyelhető, hogy kb 40-50 név mozog (és még lehet hogy sokat is mondtam), és nincs is olyan tér, ahol ezek majd mind jelen lennének (inkább oldalakhoz, kiadók honlapjaihoz szerveződnek). De ez is az egyén döntése, hogy hol fordul meg. Ezen nem tudom, hogy lehet változtatni.
Na ennyit a “külső oldalról”
A kis írói vitátokba meg inkább nem folynék bele 
június 9th, 2009 at 5:54 pm
A Zsoldos-díj és a Galaktika megjelenése vagy megnemjelenése között nincs összefüggés.
Kuczka megteremtette a magyar sci-fit, persze, de közben eltiport mindeni mást. Kiváncsi vagyok, ha megjelenik megint a Marsbéli krónikák, vajon a tényleges fordító Göncz Árpád neve lesz-e bent, vagy Kuczka Péteré… Izé…
Személyemben érintetten
“a Galaktika nélküli interregnum egy jókora fehér folt a scifi modern kori térképén” mondat hülyeség, a blogszerző információ-hiányán vagy éppen fiatal korán alapul. Kérdezzen, és mesélünk számos gyerekes, de mellette számos jó kezdeményezésről is.
És még egy: bárki, aki nyomtatásban jelentetne meg valamit, legyen az regény vagy összefűzött blog, kell egy szerkesztő és egy korrektpr. Mert ami elmegy neten, az nem megy el könyvben is.
június 9th, 2009 at 6:17 pm
acélpatkány: pont az optimizmusom mondatja velem, hogy a legendás szerzők, akik átadják tudásukat, a mostani írógenerációból “termelődnek ki”. De nekünk, mostaniaknak nincs Haldemanunk, Wilsonunk vagy Eganünk. De az internet egyik áldása pont az, hogy újra naprakészek lehetünk a kortárs SF-ből.
sheenard: a fehér foltos megjegyzésem a következőt jelenti:
-nem volt olyan orgánum, amely a friss, elsimert külföldi írásokból válogatott volna
-nem volt olyan kiadó, amely a minőségi külföldi és magyar SF mellett tette volna le a voksát (fantasy, space opera sorozatok nem számítanak!)
-így nem volt komolyabb közösségszervező erő sem. Se kifelé, se befelé.
Az Átjáró, amelynek rendszeres olvasója voltam, kivétel. (Kár, hogy nincsenek fent a neten az egyes számok.)
Amióta a Galaktika újra létezik, a fenti pontok pozitívba fordultak. Ja, és a Zsoldos-díj “megkomolyodása” is összefügg ezzel (SSM személyében).
A fehér foltot arra is értem, hogy én sem értesültem nagyszerű, a bejegyzésben felsorolt regényekről; véletlenül, általában antikváriumban fedeztem fel azokat.
június 9th, 2009 at 6:27 pm
“blogszerző információ-hiányán vagy éppen fiatal korán alapul.”
Nem akarok - stílszerűen - benyalni, de épp nemrég beszéltük kihaeennem barátommal, hogy az Átjáró sok szempontból jobb volt, mint most a Galaktika. Márpedig ez éppen az “interregnum” időszaka. Ezt mondjuk annyiban árnyalnám, hogy a mostani Galaktika olyan, mint az egykori Robur és Galaktika plusz egy kis IPM junior összegyúrva. Ami abszolút nem degradáló, de túl sok mindenkinek akar szólni. Olyan ifjusági folyóirat és nagyon enyhe bulvár jellege is van. Már várom mikor lesz zene és képregény rovat…
június 9th, 2009 at 6:30 pm
Kieg: Másrészt úgy gondolom, hogy az Agave szerepe sem elhanyagolható minőségi SF kiadás terén. Természetesen teljesen más stratégia mentén mennek, mint a Galaktika.
június 9th, 2009 at 9:00 pm
Sezlony, valami rejtett diktafont azért vigyél magaddal a Felvidékre, hogy utólag össze tudjuk rakni, mi történt, mikor a kollega vállára tetted a kezed és…
június 9th, 2009 at 10:26 pm
“nem volt olyan orgánum, amely a friss, elsimert külföldi írásokból válogatott volna”
tehát volt.
próbálkoztunk
+nem volt olyan kiadó, amely a minőségi külföldi és magyar SF mellett tette volna le a voksát (fantasy, space opera sorozatok nem számítanak!)”
magyar SF alig volt, így aztán nem volt mit felfuttatni. Minőségi külföldi SF viszont volt. Hyperion vagy a Karantén többek között. Tessék utána nézni!
“Így nem volt komolyabb közösségszervező erő sem. Se kifelé, se befelé.”
Na, ez kifejezetten olyan, mintha pofán rúgnál.
Egyrészt: a régi Galaktika SOHA nem volt közösségszervező.
Másrészt: az “interregnumban” mi féltucat rendezvényt szerveztünk.
Harmadrészt: létezett a HunagorCon.
Az Átjáró, amelynek rendszeres olvasója voltam, kivétel. (Kár, hogy nincsenek fent a neten az egyes számok.)
Köszi, de ha van kivétel, a fenti állításaid eleve hülyeségek.
“Amióta a Galaktika újra létezik, a fenti pontok pozitívba fordultak.”
Izé.
Galaktika országos találkozó?
Szabó Sanyi lexikona, mint Galaktika lexikon?
Az Avana tevékenysége, mint Galaktika rendezvény vagy a Zsoldos díj, mint Galaktika díj?
Mi van???????
Nem akarom a Galaktika jelenlétét a piacon kisebbíteni. Amúgy sem lehetne. De a fenti állításaiddal tucatnyi, két tucatnyi, három tucatnyi ember erőfeszítéseit kicsinyled le. Azokét, akik igenis próbálták húzni a sci-fit, akkor, amikor ezt szívből kellett csinálni és nem anyagi érdekekért.
június 9th, 2009 at 10:41 pm
Bocsánatot kérek a résztvevőktől, szinte el is felejtettem a TIT klubokat, a Marsyas rendezvényeit, a kilencvenes évek elején is működő, a Galaktikától független (mert nem vállalt velük közösséget) SF-klubokat, a huszonkettedik éve működő Szegedi Fantasztikus Tábort, a különböző filmes klubokat, mint Star Trek, Babylon5, Bűbájos boszorkák, Csillagkapu… A netes rajongói oldalakat, a pécsi Sf találkozót, a Debrecenit, a főnix klubot pesten… Jun jelenlegi SFportal Meetupját…
Vagy az sfblogs.net-et, amin éppen azt a blogbejegyzést olvasom…
június 10th, 2009 at 2:04 am
sheenard: fussunk neki mégegyszer, mert könnyen lehet, hogy leegyszerűsítve fogalmaztam. Azt az elkötelezettséget kérem számon profi, tehát üzleti alapon működő laptól és kiadótól, hogy:
a, csak SF-et ad ki, hosszú távon, folyamatosan, figyelve a díjnyertesekre
b, magyar írókat karol fel, folyamatos novella- és regénymegjelenést tesz lehetővé (ne jöjjünk a Cherubionnal, mert annak a tematikája erősen a military SF körül keringett)
Magyarán inkubátorként működik. Fenntartom, hogy ezt egyedül a Galaktika végezte/végzi. Mások is belekaptak az SF-be, de egy idő után abbahagyták, vagy rendzsertelenül csinálják, vagy nem a minőség az egyedüli mérce.
Átjáró: helyesbítek, nem kivétel, mert nem tisztán SF-fel foglalkozott (magyarán nem az Asimovs vagy az Analog koncepciója mentén haladt, hanem inkább az F&SF tematikájában mozgott).
Közösségszervező erő: a klubok, a táborok, az összejövetelek fontosak, és tényleg köszönet azoknak, akik ezeket áldozatos munkával fenntartják. De azt gondolom, ezeknek végső soron az lenne az egyik értelme, hogy új írások szülessenek, új tehetségek bukkanjanak föl, akiket a “kinti világ” is elismer, felfigyel rájuk, ír róluk.
Azt írtad, “magyar SF alig volt” - hát ez a baj. Elrobogtak mellettünk a kilencvenes évek, miközben izgalmasabbnál izgalmasabb regényekkel volt tele a padlás - kint. Az interregnum kifejezés arra vonatkozik, hogy bár megjelentek könyvek, nem volt mögöttük erő, amely reklámozta volna őket, hogy sokkal többen megismerhessék. Múltkor egy értő társaságban megkérdeztem, hogy ki olvasta Silverbergtől az Éjszárnyakat, és a válaszok fele hümmögés volt. Tehát az olvasóközösség hiányosan tájékozódott. Míg ma egy Wilson-dedikálás egy óra hosszán át tart! Azt hiszem, jól látható a különbség.
A régi Galaktika bizony közösségszervező erő volt: azon a bizonyos nyolcvanas évekbeli erdőkertesi scifi találkozón olyanok tartottak előadást, akiket az akkori Galaktikából ismertem. Én Kuczkát sem akarom védeni, de az kétségbevonhatatlan tény, hogy ma nem nulláról kell a műfajt bevezetni.
Féltucat rendezvény, HungaroCon: respect, de én elfogult vagyok az olvasnivalóval, úgyhogy csak az érdekel, ha jó magyar novellákat és regényeket olvashatok. Sajnos nem érdekel, hogy a Star Wars (amelyen felnőttem) világában mi történik. Sokkal izgalmasabb nekem, mikor jelenik meg olyan színvonalú magyar mű, mint például Benford Timescape-j
A Galaktika pedig tetszik, nem tetszik, katalizátor: vitatkozunk a kiadványain, olvassuk íróit, és élvezzük, hogy valaki végre nem sarokba állított, megtűrt mostohagyerekként bánik vele.
Creideki: a scifi ma óhatatlanul kiszélesedett, elég csak a scifiwire-t olvasnod. De egyszer írtam egy lengyel magazinról, abban még képregény is va
Az Agave-t nagyon szeretem, kár, hogy a biztosra megy, és inkább a sorozatokat erőlteti, mint az egyedi SF-eket.
június 10th, 2009 at 8:38 am
sfinsider: Tök mindegy, hogy az Átjáró fantasy irányba is nyitott volt, ha mellette jó sf novellák is megjelentek. Szerintem színvonalban nem volt különbség az új Galaktikához képest (plusz a mindent a régi G-hez hasonlító reakciósokna
még jobban is tetszett a maga fekete-fehér, szöveges oldalaival).
sheenard: a Vörös Mars, a Hyperion és a Karantén a fehér hollók. Hamvába holt sorozatok, üzleti kudarcok. Valami változhatott, ha ma egy kiadó hosszú távon is képes vinni a boltot ilyen fajsúlyú kötetekkel.
június 10th, 2009 at 8:50 am
Sfinsider: A Cherubionos sommás megállapítást hány kötet alapján tetted? (mert hogy nem a színvonalról beszéltél, amivel jönni szoktak - egyébként legtöbbször jogosan - hanem tematikáról.) Illetve a Cherubion dekanonizálásánál még esetleg érdemes lenne azt figyelembe venni, hogy ha egy írótalálkozón feldobsz egy Galaktikás bögrét, akkor az jó eséllyel olyan SF íróra esik, aki a fent nevezett kiadónál kezdte a pályafutását, pl. a mostani nagy galaktikus négyesből kb. három, Józsinak nem tudok ilyen irányú kilengéséről, de még akár az is lehet. Egyébként kíváncsian várom, hogy a Galaktika mikor rukkol elő saját nevelésű regényíróval (bár ezt lehet, hogy épp az egyik esélyesnek mondom
).
június 10th, 2009 at 9:10 am
A Galaktikának a neve az ereje. Míg újságokban a Vénusz magazin, Orion, Delta, Nexus, X Magazin, Átjáró, Szirius, Robur vagy az amatőr berkekből indult Jelen és jövő vagy Birodalom tényleg nem értek meg hosszú időt. Amikor ezekkel próbálkoztak különböző kiadók és elbuktak, akkor bizony Kuczka is felhagyott a Galaktikával.
A Galaktikának a neve az ereje - mondom -, amit harminc év alatt, mint kizárólagos SF-kiadó épített fel, egyes történetek szerint más kezdeményezések elnyomásával. Nem érdekelte a magyar szerzők felkutatása, tanítása. Ismétlem: nem érdekelte (a 3… 2… 1… rovat menedzsere Trethon Judit volt a lapnál). Az NEM közösségi élet, hogy itt-ott megjelennek és előadást tartanak. Az 1988. évi Galaktika találkozót is azért szervezték, mert a VÉGA magyar SF egyesület EuroConjából kitessékelték őket, amikor át akarták vanni annak kizárólagos szervezését. Az 1988-as rendezvény ellenrendezvény volt.
A közösségi életet a klubok vitték és a klubszervezet. Saját kiadványaikat, megannyi fanzint évek-hónapok munkájával és a megyei tanácsok kultúrális osztályának nehezen megszerezhető engedélyével adták ki. A Galaktika fütyült rájuk. Ezért is volt a kilencvenes években hullaszag a magyar scifiben.
A saját példámon keresztül tudom mondani. Mivel nem volt sehol “hivatalos” vagy akár csak félhivatalos íróképzés SF-ben (Galaktika - hahaha), ezért aztán egy egész generáció arra lett szorítva, hogy autodidakta módon a saját nyűgjével tanuljon írni.
A Cherubionnál, ahol egyedül lehetett SF-et huzamosabb ideig publikálni, István számos tanácsot adott, de az ő ideje is szűkös volt. És ez sem “iskola” volt, csak pár szerkesztői beszélgetés.
A nehéz időkben tehát a Galaktika is elmenekült, és aki maradt, az a HungaroCont szervező salgótarjáni csapat és Nemesék. Lekicsinyelni őket nem szép dolog.
De te persze a jó magyar regényeket és novellákat kéred számon. Amint fentebb említettem a jó magyar írók kiművelését az egyetlen magyar irodalmi orgánum nem tette meg a nyolcvanas években, kilencvenesek elején. Aztán távozott a piacról. Amikor visszatért, akkor már meg volt “ágyazva” a piac (pl. Agave). Emellett Burger remekül menedzseli a lapot, remekül csíp meg pályázati lehetőségeket. És tényleg jelentet meg magyar regényeket és novellákat - a régi, Kuczka-féle hozzáállás tehát elenyészett. Ebben egyébként nem kis köze van Németh Attilának, akit már csak azért is meg kell említeni, mert a Moebius regényeivel és antológiáival a rendszeresen megjelenő minőségi sci-fit is elhozta közénk az új Galaktika előtti időkben.
A kép tehát korántsem olyan leegyszerűsített, mint ahogy te látod, még akkor sem, ha irodalmi téren nézzük. Új szelek fújnak, de ami 5-15 éve volt, azt jobban meg kellene vizsgálnod, hogy ismerd is.
június 10th, 2009 at 10:03 am
@sfinsider
Amíg nem volt újra Galaktika, addig is nagyon sok klub működött, és meghatározó SF rendezvényeket csináltak. Gondolok itt a Petőfi Csarnokban megszerveződött sci-fi klubokra, és az általuk csinált Sci-Fi Napokra. Igaz, hogy alapvetően ezek filmes / tévés irányultságúak voltak, de szerintem túlzás ezeket a témákat kiszorítani az SF-ből. Pláne, hogy az ilyen típusú találkozókra jellemzően sokkal többen mennek el, mint egy irodalmira.
Nem magunkat akarom fényezni, de az elmúlt 5-6 év legnagyobb találkozói Átjáró és SFportal néven futottak: ezek voltak azok a találkozók, ahol értékelhető számú látogató fordult meg, minden szervezési amatőrizmusa mellett is élvezetes programok voltak, és amúgy a sajtóvisszhang is pozitív volt.
És ezeken nem csak sorozat / film színészek fordultak meg, hanem pl. Ian Watson és Harry Harrison is eljött - azaz, foglalkoztak irodalmi témákkal is. Mitöbb, mindig is fektettünk hangsúlyt arra, hogy ott legyenek magyar kiadók, magyar szerzők, hogy megismertessük a sci-fi rajongókkal a magyar sci-fi kultúrát is erőteljesebben.
június 10th, 2009 at 11:23 am
sezlony: én elfogult vagyok az SF felé, ezért írtam. Az tény, hogy én is örömmel venném, ha több novella lenne a Galaktikában (régi tervük ez), de figyelembe kell vennünk, hogy 2009-et írunk, és ha új olvasógenerációt akarunk nyerni, szükség van a mostani mixelésre. Ezzel a mondatoddal: “Valami változhatott, ha ma egy kiadó hosszú távon is képes vinni a boltot ilyen fajsúlyú kötetekkel.” - egyetértek, ezt is az eljövendő Aranykor jelei közé számítom.
sheenard: A Galaktika ereje: igen, ez brand. Miért nála jelennek most meg a magyarok nagy része (te is), és nem másnál?
„A Galaktikának a neve az ereje - mondom -, amit harminc év alatt, mint kizárólagos SF-kiadó épített fel” - hidd el, ez nem volt egy könnyű menet, nézd meg csak, kiket KELLETT Asimov, Clarke és a többiek mellett megjelentetni. Fogalmunk sincs, mennyi kényszerű kompromisszum eredménye ez. VEGA - hát, ha őszintén összehasonlítjuk akkori kiadványaikat novellaszinten a Galaktikával, úgy vélem,hogy az “elnyomó” G. bizony egyértelműen színvonalasabb volt.
“Nem érdekelte a magyar szerzők felkutatása, tanítása.” Pap Viola, Gáspár András, Csernai Zoltán, LLL, ld. a magyar G antológia… hmmm? A tanításról már leírtam, hogy nincs legendás alakunk. (Bár Zsoldossal azért szívesen elbeszélgettem volna, tetszett a munkamódszere.)
Cherubion: mint mindenkit, aki a hazai SF-élethez hozzátesz, becsülök, úgy tiszteletem kijár Nemes Istvánnak is. Azonban őszinte leszek: az ÖSSZES Cherubion-antológiát elolvastam, és egész egyszerűen alig maradt valami igazán emlékezetes számomra utána. A huszadik űrcsata után unalmassá vált. Leszámítva, hogy ott olvastam először Viszokay-, Kim Lancehagen-, László Zoli- és Hackett-írást (na meg Sheenard-osat). Nekem rendkívül hiányzott a Cherubionból az SF spekulatívabb jellegét kidomborító írások, habár tudom, hogy üzletpolitikailag a military SF talán könnyebben eladható. Ha a borítón láttam Greg Egan nevét, akkor tudtam, hogy egy kitűnő biztosan lesz (pedig néha ő is betlizett). És nagy fegyvertény, hogy folyamatosan jelentek meg tőle novellák, az Óceánmélyért meg külön pont a szerkesztőnek. De Egan volt a nagy kivétel. Hol volt a kötetekből Sterling, Swanwick, Reed és a többi kortárs nagyság?
Mégegyszer: a közösségi életen én elsősorban az olvasóközösséget értem. Tehát olyan csoportot, amely folyamatosan találkozhat a kortárs SF legjobb írásaival, képben van, és nem lehet minden lejárt szavatosságú portékát ráerőltetni. A másik elgondolásom az, hogy ha folyamatosan olvashatunk ilyen novellákat, regényeket, akkor az írók előtt is nyilvánvalóvá lesz a mérce, ergo magasabb színvonalban gondolkoznak stb.
„A nehéz időkben a Galaktika is elmenekült” – nem egészen, a Móra megszüntette, majd évekig kotlottak a névjogon, ahogy én tudom. És igenis, a Galaktika kinevelt írókat. Az ELTE sci-fi szemináriumára mi szinte az összes olyan írót meghívtuk, akik a lapban publikáltak.
Az Agave jó példa arra, hogy egy kiadó kilép a klubvilágból, igényességre törekszik, és nagy zajjal jelen van a mainstream médiában is. A „megágyazás” szót azért erősnek érzem: egy hullámzó minőségű Dick- vagy Banks-sorozat még nem ez. Ráadásul a kiadó profilja sem tisztán SF.
Azt készséggel elismerem, hogy nem vagyok nagy tudora a hazai klubéletnek, semmiképpen sem akarom a jelentőségüket degradálni, de engem csak a végeredmény (könyvek) érdekelnek.
Merras: persze, igazad van, de én kényszeresen szétválasztom az irodalmi részt a többitől. Sajnos nem vagyok nagy filmrajongó, de voltam HungaroCon-on, Átjáró Napon és Sci-fi Napokon is, és igen, én is találkoztam Watsonnal.
június 10th, 2009 at 11:40 am
@sfinsider
De szerintem meg nem lehet elválasztani a kettőt. Az SF irodalom népszerűsítésének egy záloga lehet az, hogy olyanokkal ismerteted meg, akik amúgy szeretik a scifit, csak film/tv/játék formájában.
június 10th, 2009 at 11:48 am
sfinsider: az Agave valamit nagyon tud. Szinte mindenhol azt hallom, hogy milyen jó sf-kiadó, pedig tényleg csak az egy szem Banks, akit bevezettek a piacra. Ennyit megtett a Cherubion is Simmonsszal, mégis ég és föld a két kiadó megítélése.
június 10th, 2009 at 12:17 pm
Merras: külföldön is azzal szembesülnek (olvasom úton-útfélen), hogy míg az SF-filmek reneszánszukat élik, addig a hagyományos irodalmi forma nem fejlődik ilyen ütemben. Hovatovább megszűnés veszélye fenyegeti a legnevesebb lapokat. De van abban valami, amit mondasz: ha bejönnek a Star Trekre, talán megállnak a könyvespultoknál is. Legalábbis reméle
Agave: én meg azt hallom állandóan, milyen jó krimiket ad k
De nem kérdés, hogy kavicsot, mit kavicsot, követ dobtak az állóvízbe. És állandóan írnak a köteteikről, még olyan lapok is, mint például az ÉS. Ezt lenne jó megélni magyar SF-regények szintjén is.
június 10th, 2009 at 12:38 pm
“Miért nála jelennek most meg a magyarok nagy része (te is), és nem másnál?”
Izé, ez úgy, ahogy van, nem igaz. Ha a magazin részt nézzük, tekintve, hogy az egyetlen profi magazin a piacon, még úgy sem igaz. Az Új Galaxis több magyart jelentet meg, évi két megjelenéssel is. Vagy ha lesz még Terra, az is magyarokat jelentet meg.
Ha a kiadói részt nézzük, akkor magyar szerző öt jelent meg eddig könyvével: Hackett, László, Nemere, Antal és jómagam. A frissen SF-be vágó Tuan eleddig megjelentette Nemere, Csepregi Tamás, Jonathan Cross regényét, és az enyémet is. Ez csak eggyel kevesebb. És akkor most valaki számolja össze, hogy a Cherubion hány magyart jelentetett meg az antológiáiban?
Másik: a szerzőket, akiket felsorolsz, nem a Galaktika tanította ki. Csernai 1925-ben született, Dévényi 1927-ben, LLL 1939-ben… Egy teljesen más korosztály. Az Írószövetségben kovácsolódott ki a társaság. Ha ebben nem voltál benne, nehezen publikálhattál a Galaktikában. gáspár András tényleg az új generációhoz tartozott, de kétlem, hogy a Galaktika miatt írt volna olyan nagyszerű scifiket. Opp, jut eszembe, azokat nem a Galaktika adta ki. Akkor miről beszélsz?
Külföldi nagyságok. Voltak szándékok. Például megint csak Nemes Pistát tudom felhozni, aki bele mert vágni a Hyperionba. Vagy a Galaxis könyvek, melyben a Karantén is kijött több más között. A Walhalla (akármilyen írásmódban) is adott ki jó könyveket. Hihetelen sok rossz könyv jelent meg, ez tény, de voltak próbálkozások és habár a kiadók megszűntek vagy váltottak, a mögöttük álló emberek folytatták máshol.
június 10th, 2009 at 12:41 pm
Agave. Az Agave két szerzővel indult. Nem elfelejteni. Philip K. dick és Laurell K. Hamilton. Az első könyvei tehát vámpír és sci-fi voltak.
A krimi már a tematika bővítésének eredménye. Jól felépített üzlet. Kis lazasággal azt is lehetne mondani: SF-kiadónak indult, de tovább fejlődött
június 10th, 2009 at 12:48 pm
Valamit nem értek:
“Másik általam nagyra tartott író a magyar Hackett, vagyis Markovics Botond. Bevallom, cherubionos korszakából egy regényét sem olvastam,”
és
“Azonban őszinte leszek: az ÖSSZES Cherubion-antológiát elolvastam.”
Hogy klasszikusokat idézzek: Akkor ez most hogy?
június 10th, 2009 at 1:23 pm
Szs:
megfogtál, pontatlan voltam! Azokat olvastam tőle, amelyek antológiában jelentek meg, és nem külön kötetben (nem olvastam: gyarmatos könyvek, Magánháború Dark Space, Erdőhold-kötetek).
sheenard:
Azt hiszem, a post eredeti végkicsengésével összhangban azt mondanám: a minőség számít, nem a mennyiség. Én minden hazai kezdeményezésnek örülök, most Új Galaxis 14-et olvasok, a Galaktikában is a magyar novellákat olvasom el legelőször.
Ahogy írod, tényleg: mások is adnak ki regényt magyaroktól.
A felsorolt régieket nem a Galaktika taníttatta ki (ahogy már többször írtam: nem is tehette hagyomány híján), de nála (is)jelentek meg Csernai regények, Dévényi kötete is, Gáspárra én a novellái miatt figyeltem föl (honnan? a Galaktikából)
Nem állítottam, hogy Gáspár a Galaktika miatt írt nagyszerű scifiket. De ebben a műhelyben cseperedett, ha nem csal emlékezetem.
Lehetséges, hogy túllihegem a Galaktika régi és mostani szerepét, de különösen a Pörgés, Gibson, Miéville, Dettó, Rizs & Só, Keringés meg a két utóbbi Hackett-kötet miatt egyre rózsásabban látom a jövőt. Egész egyszerűen a könyvkiadásán látszik az egykori interregnum-helyzet, amire céloztam.
június 10th, 2009 at 1:58 pm
Néha a science-fictionös közösség is olyan tud lenni, mint valami sváb rendezvény. Akármiről van szó, valaki biztos elkezd siránkozni, hogy milyen rossz is nekünk.
június 10th, 2009 at 2:03 pm
Mér’, a svábok ilyen siránkozósak?
)
(Én pont forditva tapasztaltam…de ez Off
június 10th, 2009 at 2:08 pm
Szs: Úgy, hogy, Hackettnek az antológiákban novellái és novellafüzérei jelentek meg, a regényei pedig önálló kötetekben, ha jól emlékszem. Nincs itt ellentmondás, kérem szépen…
június 10th, 2009 at 2:10 pm
Bocs, lassú vagyok. De eltaláltam…
június 10th, 2009 at 2:58 pm
Jajnemhiszemel
Az utolsó hozzászólásodhoz, tehát: a Galaktikának NEM volt műhelye. Az Írószövetségnek volt. Még kiadványa is volt. De az Írószövetséges íróket nem kellett megtanítani írni akkor már, a többieket meg figyelembe se vették.
És a másik: “Egész egyszerűen a könyvkiadásán látszik az egykori interregnum-helyzet”. Nem a könyvkiadásÁn, hanem a könyvkiadásOn (mert még van ott pár kiadó, pl. Agave, Tuan, Szukits…). Az egész könyvkiadáson. És ne felejtsük el, hogy az interregnumhelyzetben szerveződtek meg maguktól azok az írókörök, műhelyek, ahonnan páran most publikálnak és egészen remek novellákat tesznek le az asztalra annak, akinek van lehetősége kiadni őket. Ez sem egyvalakinek vagy egy magazinnak, hanem sok műhelynek köszönhető.
De ne kiabáljuk el, mert írókhoz és kiadókhoz olvasók is kellenek… Ki tudja, mit hoz a jövő.
június 10th, 2009 at 3:06 pm
Walaki: Nem találtad el, mert antológiában is jelent meg Hackett regény. Kérem szépen.
június 10th, 2009 at 3:31 pm
Szs:
fut[nak], akivel/akikkel semmilyen szellemi közösséget nem vállalok̷ 
Visszavonva. Amit a szerző regénynek tekint, az regény, és kész. Tehát igazd volt. (Én pedig tévedtem.) Ugyanakkor ez nem jogosít fel arra, hogy rosszul írd a nevemet…
(Walaki néven ugyanis másvalaki[k]
június 10th, 2009 at 3:45 pm
Ó, elnézést. Amúgy direkt csináltam, természetesen, mert úgy gondoltam, hogy ha valamit rosszul tudsz, akkor rosszul kell leírnom a neved. Nickneved. Igazd volt. Mindegy. Lépjünk túl rajta.
június 10th, 2009 at 4:15 pm
Szs:
Akkor hát ennyit erről. (Azt a rohadt a-t pedig alighanem erősebben kell leütnöm ezen a billentyűzeten̷
És még egyszer bocs, hogy beleszóltam a nagyok dolgába… Nem teszem többet, ígérem… (Vagy legalábbis fölöslegesen nem. Mert hát minek is. Meg úgy egyáltalán.)
Egyébként pedig, hogy az eredeti témához is hozzászóljak (így, utoljára):
Az írók írjanak, az olvasók olvassanak, a szervezők szervezzenek, akiben pedig mindez (vagy akár csak a háromból kettő) egy személyben egyesül, az előtt le a kalappal…
június 10th, 2009 at 4:17 pm
sheenard:
c. antológiákat, és ebben az időszakban léptek föl az utóbb érettnek nevezett írónemzedék képviselői: Bogáti Péter, Csernai Zoltán, Szepes Mária és Zsoldos Péter. A hetvenes évek végén indult el pályáján egy fiatal írónemzedék, amelyet Tőke Péter, Nemere István, Szentmihályi Szabó Péter, D. Németh István, Pap Viola neve fémjelez. A nyolcvanas évek elején ugyanezen nemzedék még egy csoportja csatlakozott hozzájuk, mások között Dévényi Tibor, Lőrincz L. László, V. Nagy Zsuzsanna, Weinbrenner Rudolf, Gáspár András, Kasztovszky Béla, Kaszás István, László Endre. Új sorozatok jelentek meg: a Fantasztikus Történetek (1986) és a Galaktika Fantasztikus Könyvek (1988), továbbá egy új folyóirat, a Robur (1984-1986).”
A májusi Alföldből egy részlet SSM tollából:
“A hatvanas és hetvenes évektől kezdve, amikor a monolitikus ideológiai rendszer oldódni kezdett, gazdag, sokrétű, friss és formagazdag tudományos-fantasztikus irodalom alakult ki, bizonyos mértékig „a magyar sci-fi atyja”, Kuczka Péter szervező tevékenységének köszönhetően.
Ez már a „puha diktatúra” ideje. Ebben az időszakban indították az első sorozatokat, a Kozmosz Fantasztikus Könyveket (1969), a Fantasztikus Sorozatot (1970), a SF-Tájékoztató c. folyóiratot (1971), a Galaktika (1972) és a Metagalaktika (19
Ugye ezek a nevek főként a Galaktikához kötődnek? Ilyen értelemben a szerkesztőség igenis műhely volt, amely “kitermelte” a címeket, és munkáját meghatározta a “műhelyvezető” személye.
Második megjegyzésedhez: valamit nagyon nem akarsz megérteni, vagy elbeszélünk egymás mellett. Igen, az interregnumban sokféle hasznos kezdeményezés indult el (Zsoldos-díj pl.), de én végig nem ezek létjogosultságát, pláne nem az eredményeit tagadtam, hanem azt állítottam: a minőségi SF-könyvkiadásban létezett néhány esztendő, melyet homvába halt próbálkozások, bedőlt kiadók és sorozatok jellemeztek, és nem a folyamatos, következetes kiadói tevékenység. Az olvasótábor, az egykori galaktikás tömeg atomizálódott és kimaradt az SF-vérkeringéséből. A legtöbb potenciális, de valamikori SF-olvasó nem is nagyon tudja, hogy van SF itthon, azt hiszi, hogy Asimov még él. Hát ez a probléma. És úgy látom, az interregnum elmúltával újra beszélnek kedvenc műfajunkról, mert van miről. Ebben ismét nagy a Galaktika szerepe.
Ennyi, amit állítok, és nem más.
június 10th, 2009 at 4:34 pm
Oké, tényleg elbeszélünk. nekem a “műhely” szó olyan közösséget jelent, amely segít a fejlődésben, dolgoznak az anyagokon. Nekem nem műhely az, ahova beadom a novellát, és az megjelenik. Neked igen. Oké. (Másrészt meg nem volt egyéb alternatíva, “köszönhetően” K. Péternek.)
Az interregnum előtt ment el az SF olvasótábor. Abban az 2000-ig tartó időszakban, amikor a Galaktika is működött még hat évig (és főleg abban a hat évben semmisült meg - miért nem tett semmit akkor a G?). Az interregnum elmúlta pont azoknak homvába holtakanak is köszönhető, akiket egy kézmozdulattal kisöpörsz a magyar scifiből, mondván, hogy szarok voltak a regények és nem hoztak be külföldi szerzőket.
Szerintem kicsit egyoldalúan nézed a témát. Ez sosem jó…
június 10th, 2009 at 5:31 pm
sheenard: jaj.
“Az interregnum elmúlta pont azoknak homvába holtakanak is köszönhető, akiket egy kézmozdulattal kisöpörsz a magyar scifiből, mondván, hogy szarok voltak a regények és nem hoztak be külföldi szerzőket.”
nem értetted meg, amit írtam, de az a legszomorúbb, hogy a szájamba adsz általam le nem írt gondolatokat.
mivel alapvetően optimista vagyok, és hiszek abban, hogy értelmesen lehet beszélni, ezért egyenként nézem az állításaidat:
1. “Az interregnum elmúlta pont azoknak homvába holtakanak is köszönhető”
Nem tagadtam a jelentőségüket, sőt, még a kitűnő regényeket is megemlítettem.
2. “akiket egy kézmozdulattal kisöpörsz a magyar scifiből”
Ld. 74. kommentem 2. bekezdése - nem igaz, amit írsz.
3. “szarok voltak a regények”
Nem mondtam ilyet, hanem csak annyit, hogy még nem elég jók. Azt hiszem, van egy árnyalatnyi különbség a kétféle értékítélet között.
4. “nem hoztak be külföldi szerzőket”
Nem mondtam ezt sehol sem. A Cherubionnál céloztam arra, hogy Egan mellől - nekem - hiányoztak a kinti antológiák sztárjai.
De az utolsó mondatoddal egyetértek: sosem jó, ha valaki egyoldalúan nézi a témát.
június 10th, 2009 at 6:37 pm
Oké.
Idézek tőled (46. bejegyzés 2. bekezdéséből, ami üti 74/2 és 76/4-at.)
“-nem volt olyan orgánum, amely a friss, elsimert külföldi írásokból válogatott volna
-nem volt olyan kiadó, amely a minőségi külföldi és magyar SF mellett tette volna le a voksát (fantasy, space opera sorozatok nem számítanak!)
-így nem volt komolyabb közösségszervező erő sem. Se kifelé, se befelé.”
Ezek a megállapítások voltak laposan sommásak. Ha ez nem volt kisöprés, akkor semmi. És ezt te írtad le. Nem én adtam a szádba.
De igazad van a 3. pontban: azt írtad “nem elég jók”. Ebbe azonban sok minden belefér. Finom, eufemisztikus megállapításnak tűnt számomra.
június 10th, 2009 at 7:11 pm
Van egy alapvetően lelkes, pozitív hangvételű cikk, aztán rendkívül éles hangvételű vita lesz belőle. Pedig az is csak egy vélemény, hogy valaki számára a mostani korban van benne egy aranykor ígérete. Hogy nem feltétlenül a Galaktikáé az érdem, az könnyen lehet, de nem világos, mitől kell ebből efféle hitvitát csinálni.
június 10th, 2009 at 7:21 pm
Egyetértek Adeptus véleményével. A magam részéről itt, ezzel le is zárom a vitát.
június 10th, 2009 at 7:44 pm
Senki nem vitatja, hogy a kezdetén vagyunk egy örömteli felfutásnak. A “mi volt”-on vitatkoztunk.
De a végére én is elfáradtam. Azt hiszem, az a baj, többet láttam, mint András, és nem tudom befogni kellő időben a szám, illetve nincs hajlandóságom “ikonosítani” embereket…
június 10th, 2009 at 9:54 pm
Megint itt jártam.
Marco
Popcornt, valaki?
június 24th, 2009 at 4:17 pm
[…] Néhány hete SF insider blogján a hazai sf helyzetéről olvashattunk egy érdekes cikket, amely sok érdekes hozzászólást is generált. A sci-fit iró magyar nők megítéléséről olvashatunk véleményeket Onsai és Jud blogján. […]
június 27th, 2009 at 11:30 pm
[…] Az SF mai helyzetéről 2. […]
január 1st, 2010 at 8:05 pm
[…] no-repeat top left; }Tedd ki a Facebookra | Oszd meg Twitteren! Tetszett a cikk? Kérj értesítőt az új bejegyzésekről! Azonnali e-mail értesítő: Youremail: Napi e-mail értesítő: Enter your email address:Szolgáltatja a FeedBurner Iratkozz fel az RSS csatornánkra! Kapcsolódó cikkekSFblogs Top10 bejegyzés és keresés – 2009. augusztus Ahogy az SFportalos augusztusi toplistát, úgy az SFblogs legolvasottabb bejegyzéseinek és keresőszavainak toplistáját is pótoljuk most. Íme augusztus legjobbjai. Top10 olvasott bejegyzés A magyar…SFblogs TOP 25 bejegyzés és keresés Ahogy az SFportal esetében is megírtuk, úgy most az SFblogs esetében is megnéztük: mely bejegyzések voltak a legnépszerűbbek a magyar sci-fi bloghálózatban, valamint mit…SFblogs – TOP10 novemberi bejegyzések és keresések Ahogy az SFportal kapcsán is elindítottuk, szeretnénk ezentúl az SFblogsról is havi statisztikákat közölni: melyek voltak a leglátogatottabb bejegyzések, és milyen keresések alapján jutott…SFblogs – Top10 bejegyzés és keresés – 2009. júliusA hagyományoknak megfelelően közöljük az aktuális havi toplistát az SFblogs.net-ről is: mely bloggerek mely bejegyzései voltak a legolvasottabbak, és a Google.hu-ról milyen kulcsszavakkat találták meg…2009 top50 legolvasottabb sci-fi cikkeA 2010-es esztendőt kezdjük néhány áttekintéssel – a rendszeres havi toplista helyett most az év 50 legolvasottabb cikkének sora következik. A következő cikkben az SFblogs… Kategóriák : Események, Irodalom, Játék, Mozi - DVD - TV, Sci Fi & Fantasy Közösség, Sci-fi & fantasy hírek Címkék : blog, blogajánló, SFblogs, toplista […]