Mitől jó egy sci-fi regény?
Posted by sfinsider on június 16th, 2009
Összeszedtem, szerintem mitől jó egy science fiction regény (a novella az más tészta, arról külön írok majd). Persze kíváncsi vagyok a ti véleményetekre is, úgy is, mint író.
1. Ötlet
Legyen benne legalább egy ÖTLET. Enélkül nincs jó scifi. Az ötlet lehet egészen kicsi, ha újszerűen írja meg a szerző (Asimov - A halhatatlanság halála), és lehet fenomenálisan nagy (Greg Egan – Permutation City). Sokszor több ötlet is beleférhet egy műbe (Gibson - Neuromancer). Az, hogy mi számít jó ötletnek, mindig az olvasó dönti el. Az ötlet húzza be a cselekménybe, készteti továbbolvasásra.
2. “Wow!”
Az író lepjen meg. Írjon olyanról, amelyet még nem olvastam , vagy amiről még nem olvastam így. Állítsa össze a kliséket újfajta elrendezésben, hívja föl a figyelmem újszerűnek tűnő összefüggésekre. Emeljen ki a mindennapokból. Vágjon mellbe eredeti helyszínekkel, szereplőkkel, kaladokkal.
3.Világteremtés
Minden jó SF-regény egy külön világot hoz létre. Néha ez lehet egészen komplex (Dűne, Gyűrűvilág, Átjáró, Neurománc, Dettó), néha egyszerűbb (pl. A sötét sebessége). Fontos, hogy ez egy minden ízében létező világ képét mutassa, hihetően és erős tónusokkal. A science fiction bemutatja azt, ami nincs, de lehetne – ehhez kell alkalmazkodnia a világteremtésnek is.
4. Intellektualizmus
Komoly szó, de csak annyit jelent, hogy a jó SF-regény elgondolkodtató. Még akkor is, ha szinte csupa kalandból áll. Nem okoskodik, de eléri, hogy napok, hetek múltán is eszembe jusson a könyv valamelyik fejezete, része, aspektusa, látásmódja, üzenete.
5. Szórakoztatás
Kapcsoljon ki! Érdemelje ki az időmet, amely úgyis elég korlátos. A jó scifi regénynek van egyfajta sodró lendülete, amely a kíváncsiságomat táplálja. Nevessek rajta, izguljak, ne hagyjon érzelem nélkül.
6. A scifi az legyen scifi
A science fiction alapja a science, vagyis a tudomány, amely rendkívül sokrétű lehet. Általában a scifi regények valamilyen tudományt (is) érintő változásról szólnak. Lényeges, hogy a tudományos háttér hihető legyen, vagyis nem mondhat olyat, amiről tudjuk, hogy nem is lehet úgy, még a jövőben sem (pl. kiderül, hogy a Földet egy óriás teknősbéka tartja a hátán). A hard SF a tudományos ötleteit gyakran doktoranduszi részletességgel megmagyarázza; szerintem az SF irodalmi forma, nem tudományos értekezés, így erre sincs szükség.
Ehhez a ponthoz tartozik az is, hogy lehetőleg szeretném megkímélni magamat a scifi kellékeket felmutató, de alapvetően kaland az űrben/jövőben/idegen bolygón típusú dolgoktól. A próba: amennyiben egy írásból kivesszük a tudományos részt, és még úgyis megáll a lábán, az nem scifi.
7. Spekuláció/extrapoláció
Ha egy regény kitalál valamit, akkor annak következményeit vigye végig, gondolja el a szerző, hogy az adott ötlet milyen változásokkal jár. Példa: a Tigris! Tigris! jauntolása átalakítja a mindennapi életet, új szokásokat alakít ki az emberekben, ez megmutatkozik a házak építésében is.
8. Irodalom
A science fiction irodalom, tehát szükség van szinte költői leírásokra, nem fűrészpor-ízű dialógusokra, inkább ötletes irodalmi megoldásokra. A Diaspora, amely Egan egyik legnehezebben olvasható regénye, annyi narrációs érdekességet felmutat, hogy az egyes részek elején két szereplő beszélget, mintegy előrevetítve az adott rész tartalmát. Ettől epikusabbá válik, és emberibbé. (Hasonló megoldást alkalmazott OSC a Végjátékban is.)
Magamban így fogalmaztam meg: a regényben legyen legalább egy-két idézhető, szép mondat! Ez lehet okosság, egy jó bemondás, bármi, ami nem olyan, mint amit a mindennapokban is hallhatunk.
Ezek jutottak így hirtelen eszembe, de várom a ti kommentjeiteket is.
június 16th, 2009 at 12:42 du.
Lehet, hogy bele lehetne suvasztani egy másik kategóriába is, de szerintem fontosak a karakterek, mert a cselekményt ez viszi előre.
június 16th, 2009 at 1:58 du.
És kell hangulat…
Bár egy regény atmoszféráját jó esetben a fenti dolgok összessége adja, mégis el tudok képzelni olyan írást, amiben a fentiek megvannak még sem bír olyan hangulattal, ami megragadná az olvasó kevéssé tudatos részeit.
június 16th, 2009 at 2:04 du.
Fontosnak tartom az “átélhetőséget”, azaz nem szeretem az olyan sztorikat, amelyek annyira távoli jövőben játszódnak, hogy (1) nem értem a karaktereket, sem a motivációikat, annyira távol kerültek a ma emberétől (2) a karakterek túlságosan maiak.
június 16th, 2009 at 3:09 du.
Sose értettem ezt a “beleélhetőséget”.
“nem szeretem az olyan sztorikat, amelyek annyira távoli jövőben játszódnak, hogy (1) nem értem a karaktereket, sem a motivációikat, annyira távol kerültek a ma emberétől (2) a karakterek túlságosan maiak. ”
Most akkor a) vagy b)? Most döntsd el, melyik. Mai legyen vagy ne mai…
Egyébként nagyjából egyetértek, bár én a sci részét nem forszírozom olyan kőkeményen. Nem muszáj tudományos alaposságúnak lennie. És a sci nálam társadalomtudomány is lehet (lásd utópia/disztópia)
június 16th, 2009 at 4:15 du.
Akkor kifejtem: se a, se b, azaz se 1, se 2. Egyik sem jó. Az első esetben az író annyira távoli jövőbe merészkedik, ahol az ember már szinte nem is ember, az olvasó nem tud azonosulni a problémákkal. A második esetben az író ugyan a távoli jövőbe helyezi a történetet, de a karakterei túlságosan hétköznapiak, hiteltelenné válnak.
“Sose értettem ezt a “beleélhetőséget”.” Itt azt akartam írni, hogy az olvasó azonosul a karakter problémáival, motivációival.
június 16th, 2009 at 4:57 du.
Legyen izgalmas. Izgalom és tudomány. egyutt.
június 16th, 2009 at 6:23 du.
A világteremtés nem alapkövetelmény. (A láthatatlan ember) Nem is értem, hogy juthatott ilyesmi az eszedbe.
június 16th, 2009 at 11:56 du.
Chelloveck: ahogy írtam, ez lehet egyszerűbb is, nem kell mindjárt Star Trek-univerzumra gondolni…
Mivel a scifiben a változás a történet egyik hajtómotorja, a változás eredményeképp a jólismert világ is megváltozik. Itt már csak az írón múlik (elhatározás és/vagy ötletek), hogy mennyire megy ebbe bele.
Példák:
A halhatatlanság halála – a Halhatatlanok által létrehozott rendszer, az állomások, a szabályok
A gyermekkor vége – az idegenek világa, a megváltozott emberiség világa
A feladat – az ősemberi környezet, a jövőbeli támaszpont
Isten gépei – a szingularitásban élő világ rajza
A sötét sebessége – na itt nyelvi leleményként az egész egy külön világ; bravúr, hogy a hétköznapit képes másképp láttatni
június 17th, 2009 at 7:39 de.
[...] Friss blogbejegyzésekBankettAz elektromosság istene meg a szentimentális szamárMi az, ami…Dark CityNyomornegyedből a stúdióba SFblogs kommentekby: onsaiby: kihaeennemby: kihaeennemby: sfinsiderby: creideiki [...]
június 17th, 2009 at 8:42 de.
És ebből a 8 pontból hánynak kell legalább megállnia ahhoz, hogy jó sf-nek nevezhessük a regényt?
Csak azért kérdem, mert ha mind a nyolcnak feküdnie kell, akkor meglehetősen kevés jó sci-fi regényt írtak eddig a történelem folyamán.
Mert valamelyikben szinte mindegyik hibádzik.
Ráadásul ahogy a mondás tartja “ízlések és pofonok”. Ami nekem mondjuk szórakoztató és azt mondom “wow”, az lehet, hogy másnak dögunalom és már százszor találkozott az adott klisével.
Ízléseken meg nem érdemes vitatkozni.
De ettől függetlenül egyetértek az alapelvekkel, csak nem hiszek abban, hogy minden regényben mindnek 100% benne kell lennie. Törekedni azonban kell rá.
június 17th, 2009 at 9:49 de.
Norris, nyilván nem szükséges a 8 szempont egyidejű teljesülése, hiszen, bár András jó pédákat hozott a “világteremtésre” (kedvenc könyvemben, a Három nap egy esztendőben is mekkora má a háromszázszorosára “lassult” világ bemutatása, vetekszik A sötét sebességével); legalább, ha nem kétszer annyi elsőrangú sf van, ahol nudli van, nem világteremtés. Nem hiszek abban, hogy a jól ismert világ okvetlenül meg kell, hogy változzon. A Világok harcában más (piros), A láthatatlan enberben nem más (ződ). Az utolsó enberben más, a Frankensteinben nem más. Tehát még ugyanazon íróknál sincs MINDIG teremtett világ. Én ezt a pontot simán kihagytam volna.
június 17th, 2009 at 11:51 de.
Acélpatkány írta:
“bár én a sci részét nem forszírozom olyan kőkeményen”
Pedig amelyik tudományos fantasztikumban nincs tudomány, az csupán csak mese.
június 17th, 2009 at 5:09 du.
Ösvény:
Nem forszírozom, értsd: nem tekerem ki az író nyakát, ha nem írja le h ez meg ez pontosan mitől működik. A sci-fik nagy részében nem tudjuk meg, hogy xy működhet-e a valóságban, megfelel-e a mi (vagy a kreált) fizikai törvényeknek.
június 17th, 2009 at 10:22 du.
Kitűnő írás! Gratulálok!
június 18th, 2009 at 6:22 du.
Szerintem az 5. pont mindent lefed. Amit meg nem, az nem is fontos.
június 24th, 2009 at 3:17 du.
Szerintem sem feltétlenül szükséges a mindenáron erőltetett tudományosság. Lehet egy írás enélkül is sci-fi és mégis kitűnő.
június 24th, 2009 at 4:22 du.
Most jött meg Vásárhelyi Lajos elmélkedése ez alapján a bejegyzés alapján
Hamarosan kikerül az SFportalra
július 1st, 2009 at 12:52 du.
[...] Vásárhelyi Lajos kommentje: Mitől jó egy SF regény? Írta / Feltöltötte: Vásárhelyi Lajos A minap Kánai András a blogjában megszületett egy bejegyzés „Mitől jó egy SF regény?” címmel. A szerző várta a kommenteket. [...]
szeptember 12th, 2010 at 12:35 du.
Szerintem a karakterek a legfontosabb részei egy regénynek, akár sci-fik, akár teljesen mások. Természetesen a többi felsorolt is lényeges, és nincs nélkülük élvezhető regény, de a karaktereken keresztül ismerheti meg a sztorit az olvasó, az ő gondolataikat halljuk.
szeptember 13th, 2010 at 1:31 de.
Shapira: a karakterek alapok minden zsánerben. Éppen ezért én azon felül néztem a dolgot. Szerintem csupán jó karakterek még nem elegendőek jó SF regényhez.