Hangok a HungaroCon után
Posted by sfinsider on július 27th, 2009
A köszönet hangja:
Az idei volt a második HungaroCon, amelyen résztvettem. Blognevemhez méltóan tényleg insiderként, vagyis olvasó mellett íróként is. Nagyon jól éreztem magam, köszönhetően a remek társaságnak, az eddig csak internetről ismert embereknek, és persze a szervezőknek.
Jó és hasznos volt Kleinheincz Csilla regényügyi előadása, és Sárdi Margit is kedvet csinált Babits Elza pilótájához. Köszönet illeti az sfportált is, mert vasárnap twitterezhettem és élőben is nézhettem az eszmecseréket. Büszke vagyok arra, hogy része lehetek a megújuló, fejlődő hazai SF-életnek.
A gratuláció hangja:
Szívből gratulálok Markovics Botondnak és Szélesi Sándornak a Zsoldos-díjért (utóbbinak én mondtam még szombaton, hogy ha elmész idő előtt, ugyan ki veszi át majd a díjadat, de ő hitetlen tamáskodott, és holmi esküvőre hivatkozott)
A javaslat hangja:
A pontozásból, de olvasmányélményeimből is egyértelmű, hogy a hazai scifi novellák színvonala emelkedik. Egyre több tehetséges szerző jelenik meg, a novellák tematikája változatos, a publikálási lehetőségek kibővültek. Idén – a pontozást és az értékelést tekintve – sok, az átlagnál magasabb színvonalú novella látott napvilágot, és tényleg nüansz döntött a Vér és verejték javára. Ha a tendencia folytatódik, persze egyre nagyobb dicsőség lesz Zsoldos-díjhoz jutni, de megfontolnám egy másodlagos díj, mondjuk oklevél átadását is a második-harmadik legjobb novella szerzőjének is. Hazabeszélnék? Nem biztos. Külföldi reklámversenyeken ugyanis nem ismeretlen ez a lehetőség, miért ne alkalmazhatnánk itt is? Vagy pedig legyen két kategória a novellákon belül, ami figyelembe veszi a terjedelmet is, mint a Hugónál vagy a Nebulánál (tudom, hogy pénz kérdése, de hátha).
A hiányérzet hangja:
Idén nem volt igazi verseny a regények között, és ez nincs jól. (De legalább megismerkedhettünk a rendkívül szimpatikus Dörnyei-házaspárral.) Ha minden évben lesz legalább 4-5 regény, amelyik egyenlő esélyekkel indul, akkor az nagy előrelépés lesz. Mondjuk a jövő év kecsegtetőbb ezügyben: várhatóan Antal József, Szélesi Sándor és László Zoltán is ringbe száll egy-egy művével.
Az írói ego hangja:
Igenis, titkon reménykedtem, hogy hátha nálam landol idén a plakett, habár a Csend-et (by László Zoli) jobbnak tartom a tavalyi novelláimnál. Mindenesetre meglepetésként ért a végső sorrend, és most nem írok arról, hogy szerintem kit illetett volna igazából. Ki lehet találni…
Íme a leltár, novelláim szöveges értékelései:
Egy új „földönkívüli hatás” sztori. Az impresszió egy olyan beavatkozás amely alatt minden ember rövid időre annak a bőrébe kényszerül, akit életében a leginkább gyűlölt és leginkább sanyargatott: a kutyagyűlölő kutya lesz, a rabszolgatartó rabszolga, a főnök beosztott. Ez lényegében egy ősi elv, Zeusz is megcsinálta Tireziásszal, hogy nővé változtatta, miután annyit szidta a nőket. Kánai egy másik Klasszikus toposzt az egymáshoz kötött kettős, dr. Jake és dr. Hyde esetét asszociálja hozzá. Kérdés: jobb lesz-e így a világ? Tanulunk e a múlt hibáiból, avagy mozgatórugóink irracionálisak? Nagy-nagy kérdés, remekül megírva. (Mandics György)
A monológba bújtatott epikum kétszeresen hatásos: önmagában is, és narrációjával is. Érdekes, eredeti ötletre épül, amelyet igen jó ritmusú, arányos szerkezetben ad elő. Környezetrajzra, jellemábrázolásra nincs szüksége (a címszereplőn kívül), az elénk tornyosuló lehetőségek gondolkodásra serkentenek.
(Sárdi Margit)
Összpontszám: 40
Súlyozott pontszám: 26
John Lennon megyilkolása kapcsán egy alternatív világ. A Lennon kultusz jó elemei hogyan csapnak át zsarnokságba. Az egész végül egy nagy manipuláció. A Gyilkos végül lelövi a hamis Messiást, a tudatában munkálkodó kis embereknek engedelmeskedve. Meglepő fordulatok, jó megírás, társadalmi súly.
(Mandics György)
A történet meglepő és eredeti: a John Lennon vezetésével megvalósuló közösségi társadalom. A szüzsé meglepetéselemekre épül: új társadalom, új önkényuralom, összeesküvés, leleplezés, Chapman föltámadása, a Kis Emberek hallucinációja (?). Környezetrajzra, karakterábrázolásra nincs szüksége, helyettük áll a meglepetés intellektuális öröme. SF-voltát leginkább a disztopikus új társadalom támogatja.
(Sárdi Margit)
Összpontszám: 38
Súlyozott pontszám: 25
Változat a hálózatos öntudatra ébredő, rejtőző Mesterséges intelligenciára. Zseniális matematikus gyerekeken keresztül tanulja az alkotóképességet. Egészen kiváló a zseniális gyerekek oktatásának ábrázolása, s ezek szerepe egy világ lehetséges átalakításában.
(Mandics György)
Az ötlet kiváló és eredeti: a gyermeki kreativitást kiaknázó MI. A cselekmény, amiben megtestesül, szintén eredeti és szórakoztató, a legjobb kémtörténetek cselekményvázát alkalmazza, csak itt az összecsapás a virtuális térben valósul meg. Ennek nyelvi megjelenítése egyszerre ötletes és itt-ott humoros, Alfonzó, Bétamás és Gammatyi városi folklór-meséjére emlékeztet. Vázlatossága ellenére korrekt a fölbukkanó néhány személyiség.
(Sárdi Margit)
Összpontszám: 45
Súlyozott pontszám: 28
Ez utóbbi novellám tehát – a végső, vagyis a súlyozott pontokat tekintve – a tavalyi év 2. legjobb novellájának ítéltetett, Bán János egyik novellájával holtversenyben (A stadion őre, itt írtam erről a novelláról is). Szélesi Sanyi másik novelláját mindhárom novellámmal megvertem, ez azonban kevés volt a végső győzelemhez. Sebaj, idén megint lesz három novella, egy a Kétszázadikban (Bábel folyói), egy reményeim szerint a Galaktikában (Hogyan legyünk szuperhősök?) és egy év végén – ez utóbbit nemzetközi színvonalon szeretném leszállítani, és ehhez minden adott: a sztori és a kitalált, egyedi stílus is. (És még lesz egy Búcsúdal című szösszenet is, de a net egyelőre titkos részén.)
Sokat tanultam a novelláimon keresztül – különösen azok fogadtatásából. Én például meg voltam győződve arról, hogy az Imagine tarolni fog az olvasók között; ehelyett inkább meg nem értés fogadta. Ehhez hozzájárult az is, hogy a narrációt kicsit bonyolulttá tettem. Pedig hogy szerettem az alapötletet és a csattanót!
A statisztika hangja:
Három novellám súlyozott pontátlaga 26.3.
És még egy érdekes adat (Galla Miklós hangja): ez a három novellám volt a 3., 4. és 5. publikált írásom. Ilyenkor álmodozva arra gondolok, hogy milyen jó lesz mondjuk a 20.
Legalábbis remélem.
július 27th, 2009 at 11:31 du.
Andris, épp ilyesmiről beszélgettünk hazafele corpussal. De ahogy mondtad, majd ha a 20. novellánál tartasz.
(de nem ez volt az igazi érv). És ez nem nyalás, bármennyire is olyan íze van
És amúgy, most már nem gáz, de én titkon neked szurkoltam, már csak azért is, mert Zoli már ZSP-díjas
július 28th, 2009 at 12:04 de.
Acélpatkány: köszi a bizalmat, most, a HungaroCon jó apropó volt, hogy még kritikusabb szemmel nézzek a munkáimra. De az év végi novella tényleg ütős lesz…
július 28th, 2009 at 1:55 de.
Hajrá
július 28th, 2009 at 8:06 de.
Mindjárt küldöm az észrevételeket a szuperhősös írásról, de előre bocsátom én is: nagyon meredeken ívelsz fölfelé a novelláiddal, úgyhogy biztos nem kell várni a huszadikig, hogy meglegyen az a díj.
július 28th, 2009 at 9:55 de.
A többi novella nem lesz ütős?
július 28th, 2009 at 10:59 de.
Tetsuo:
A többi “csak” élvezetes, eredeti, szórakoztató, elgondolkodtató lesz (reményeim szerint). Az év véginél azonban szeretném megfejelni mindezt egy érdekes prózatechnikával, már ha sikerül.
július 28th, 2009 at 11:23 de.
Majd azt is szétcincáljuk
július 28th, 2009 at 1:17 du.
A novella, bár sok olvasó előtt súlytalanabb, mint a regény, mégiscsak hálás terep a kísérletezésre. Viszont rövidsége miatt egy nyelvi játékot csak kompromisszumokkal bír el, ha az ember azt is akarja ugyanakkor, hogy élvezzék…
Nem árt megjelenés előtt megfuttatni a baráti társaságban. Aztán persze gumikalapáccsal ütni a fejüket, hogy mondjanak is valamit róla
Eszembe jutott egy eset: Szefantoron kaptunk egy hétoldalas Vásárhelyi-novellát. Szétfújta a szél, és az első oldal kivételével nem ismertük a sorrendet. Összeraktuk, tizenpáran elolvastuk, kielemeztük, aztán jött Lajos és helyes sorrendbe rendezte a lapokat
július 28th, 2009 at 1:31 du.
sheenard, ez művészet, nem kell élvezni.
július 28th, 2009 at 1:32 du.
sheenard: ez művészet, nem kell élvezni.
július 28th, 2009 at 7:16 du.
Jó ez a Vásárhelyi-sztori. Persze én is abszolút olvasóbarát szeretnék maradni…
július 30th, 2009 at 10:31 de.
[...] Sfinsider hangjai és leltárja igazi bennfentes nézőpontról árulkodnak, tartalmas és igényes bejegyzés. [...]
augusztus 3rd, 2009 at 7:37 du.
Kapsz egy ilyet, ha már én is kaptam:
http://gbr87.sfblogs.net/2009/08/03/one-lovely-blog-award/
augusztus 3rd, 2009 at 11:04 du.
Acélpatkány: megtisztelő, köszönöm!