SFinsider

Úgy döntöttem, hogy négy novellán keresztül mutatom be, hogy számomra milyen az igazán eredeti science fiction novella.

1. Ted Chiang: Story of Your Life (1998.)

A novella tulajdonképpen egy kapcsolatfelvétel története. A Föld körül egyszercsak feltűnnek az idegenek űrhajói. A titokzatos, később „heptapodoknak” keresztelt jövevények mesterséges építményekkel is előrukkolnak. Ezek közül 9 az USA-ban található. A főszereplő Dr. Luise Banks és Dr. Gary Donelly feladata az, hogy megértse a lényeket.

Luise nyelvi szakértő, Donelly a fizikus. Hamarosan felfedezik, hogy az idegenek kétféle nyelvvel rendelkeznek, és egész egyszerűen máshogy gondolkodnak, máshogy nézik a világot, mint mi.

A novella csodája az, hogy az E/1-es elbeszélő a heptapodok gondolkozásmódján írja le a cselekményt. Ez a nemlineáris mód egyszerre látja a múltat, jelent, jövőt, és Luise – illetve, ahogy a cím is mutatja – 25 éves korában, balesetben elhunyt lánya történetét. Izgalmas sztori ez a szabad akaratról, az elrontott kapcsolatokról is.

Az írói bravúr: a kapcsolatfelvétel intellektuális izgalma, a gördülékeny mesélés, az emberi sors és a nagyobb léptékű fölfedezés találkozása. Hányan írtak még E/2. személyben, jövő időben? És mindezt úgy, hogy nem zagyvalék, hanem egy erőteljes, megrázó történet kerekedett ki belőle? Amikor először olvastam, rögtön arra gondoltam: na, ilyet én nem tudok írni, és fogalmam sincs, mikor fogok.

Ez volt Ted Chiang 4. publikált írása, Nebula- és Sturgeon-díjat kapott érte.

Itt elolvasható.

 

2. Greg Egan: Fényözön (1995.)

Greg Egan azért az egyik kedvencem, mert van ötlete. Tudom, ez triviális, de a scifiben túltengenek a klisék. Ő teljesen friss, eredeti ötletekkel jelentkezett már a kilencvenes években is. Erre az egyik legjobb bizonyíték a Fényözön.

Két matematikus hallgató egy hihetetlen elméletnek szeretne utánajárni: mi van, ha a Univerzumunk matematikai alapjaiban van egy inkonzisztens hiba, ami csak azért nem jött még elő, mert túl fiatal a Világegyetem? És mi ennek a következménye?

Ez az elsőre nagyon elméletinek tűnő felvetés több filozófiai problémát is felvet. Egan izgalmas sztoriba csomagolja hajmeresztő kiindulópontját, akad bőven izgalom gonosz céggel és idegenekkel, akik sokkal idegenebbek, mint bármelyik alien.

Az írói bravúr: maga az ötlet, ennek gondolati kiaknázása.

Ez a novella 1996-ban Aurealis-, 2003-ban Seiun-díjat érdemelt.

Magyarul a 2003-ban megjelent Fényözön című Cherubion-antológiában olvasható.

 

Ez a két novella elsősorban azért kimagasló írói teljesítmény, mert okos gondolatokon nyugszik. Látszik, hogy a szerzők mertek és tudtak nagyot gondolni, és volt hozzá szuflájuk be is teljesíteni az írás elején tett ígéretet. A science fiction az ötletek irodalma, ezt bizonyították.

A másik kettő írás sokkal játékosabb, formájukban is könnyedebb.

 

3. David D. Levine: Titanium Mike Saves the Day (2007.)

Ez a novella egy hőssé magasztosult személyről szól. A novella időrendben visszafelé haladva mutatja be, hogyan lett a szájhagyomány útján Titanium Mike ilyen figura.

Ez az írás a mesélés, a meseolvasás örömét hozza vissza. Érdekes, ahogy egyre többet megtudunk a mitologikus alakról, vidám felfedezés ez az olvasónak, örömteli olvasmány.

Írói bravúr: csak kevés írás, és csakis a legjobbak képesek valóban felszabadult élvezetet okozni. A novella végére érve mintha mosoly ragadna az arcunkra, és ez nem kis teljesítmény.

A Titanium Mike Saves the Day 2008-ban elnyerte a Nebulát (short story kategóriában).

Itt elolvasható.

 

4. Charles Coleman Finlay: Footnotes (2001.)

A Footnotes újítása, hogy – a címéhez méltóan – lábjegyzetekben mond el egy történetet, amely mégis kerek, egész. Ez csak egy formai trükk, de nagyon hatásos.

Itt elolvasható.

 

Egy BTW konklúzió bejegyzésem végére.

Nem azon kell siránkozni, hogy mecsoda szekértáborok meg sértődések meg belterjességek leledzenek a honi SF-berkekben. Hanem: írók, tessék egyre jobbakat írni! Invenció, ötlet, irodalmi igény - három az egyben alkotásokat. S ha ez megvan, az olvasóközönséget is rá kell vezetni, hogy mi az érték, és mi a selejt. Mi a korszerű, és mi az avítt. Mi a klisé, és mi a  gondolatiság. Vesszőparipám, hogy ebben a zsánerben kreativitás nélkül nincs siker.

Nem könnyű jó (=lenyűgöző, eredeti, csodálatos, elképesztő) science fictiont írni, de el lehet olvasni az általam citált írásokat: nem lehetetlen.

Hajrá.