Best of Galaktika 234.
Posted by sfinsider on szeptember 10th, 2009
Kedvenceim:
1. Connie Willis: A késő krétakorban
Ahogy egyszer már dohogtam erről, itt egy újabb példa: nem SF, de rendkívül szórakoztató, intelligens novella. SF-elem csak a metaforikussága.
2. Roger MacBride Allen: Evolúciós összeesküvés-elméletek
Az eleje fárasztó, de később megéri olvasni. Friss és sikeres kísérlet a paranoia humoros rendszerezésére.
3. Markovics Botond-interjú
Elfogultságot jelentek be, különösen az első kérdésre adott válasz miatt. De akkor is érdekes minden interjú, ami már befutott magyar szerzőkkel készül.
4. Frank Roberts: Lehet ön is
Ez a legjobb! Az ötlet mára már közhely - a média mindenhatósága - de ez az 1964-es novella eredeti, izgalmas, jól megírt darab. A Running Man még sehol sem volt, amikor ez az írás már megjelent. És persze annál sokkal szellemesebb, izgalmasabb - jobb.
szeptember 10th, 2009 at 12:59 am
Épp ma fikkantottam le a Willist az interen. A guta megütött miatta. És ez már a harmadik eset, hogy az általam legszarabbnak vélt novella neked az egyik kedvenced. (Zsineg, 26 majom, most meg ez.) Majd már egyszer összeülünk ezt kitárgyalni, komolyan mondom, az eszem áll meg. Biztosan bennem van a hiba. Kétségbe vagyok esve.
szeptember 10th, 2009 at 4:57 am
Pedig a regényei alapján azt hinné az ember, neked való.
szeptember 10th, 2009 at 9:28 am
Chelloveck, ne aggódj, én is a Willist fogom leggyengébbnek kihozni.
szeptember 10th, 2009 at 10:39 am
Na és innentől próbálj meg objektív lenni.
Ha ezen blogger-gigászok is ilyen szórást produkálnak.
(Jelentem nálam Willis se nem jó/se nem rossz)
szeptember 10th, 2009 at 10:00 pm
Regényt még nem olvastam tőle; a magazin végén levő íróismertető alapján elképzelhető, hogy jók. Állítólag jövőre ki is jön tőle valami magyarul. Remélem, hogy ez a helyzet, és ez a dinós a gyenge kivétel az írásai alól. Mert ez igencsak felbőszített. Az pl. mekkora baromság, hogy kiteszi valaki a parkolási engedélyt, aztán mégis megbüntetik. Ilyen a valóságban NINCS. A leginkább amiatt aggódom, hogy lehet, hogy az Ann Goonag és a Kij Johnson novellákkal együtt ez is egy mestermű, csak én vagyok olyan sötét, hogy nem értem a mögöttes tartalmat és nem ismerem fel a zsenialitást az Sf-ben. Mert András ezeket is istenítette, én meg ezek miatt keltem ki magamból az elmúlt hónapokban. Mindjárt előveszem azt a Karen Joy Fowlert is, mert azt szerintem nem olvastam, legalábbis nem emlékszem rá. De úgy kétségbe vagyok esve emiatt, hogy ha Adeptus nem írja a hozzászólását, lehet, hogy ma már a Dunának mentem volna.
szeptember 10th, 2009 at 10:06 pm
(Komolyan mondom, ha kijön az októberi G., már az első napon meg fogom mondani, Andrásnak melyik a kedvence. Amelyiktől nekem elborul az agyam, na az lesz az.)
szeptember 11th, 2009 at 9:39 am
Be kell valljam, nekem nagyon tetszett a Connie Willis-novella. Valóban nem sci-fi, de hihetetlen sokat elárul az emberekről és nem mellesleg humoros. Én legalábbis hangosan felnevettem a vonaton(!)… Egyébként a mai napig az egyik legjobb Galaktikában megjelent kisregénynek tartom Willistől a “Megkékített holdat”. Azt sem mondanám sci-finek, és mégis hihetetlen jó. Annyiban igazat adok neked, Chello, hogy a mögöttes tartalmat nekem sem sikerült megtalálnom, de attól még élveztem…
szeptember 12th, 2009 at 8:40 pm
Chello: nem istenítettem, sőt inkább felhívtam velük kapcsolatban a figyelmet egy jelenségre. Amúgy persze jó írások, de elsőre nehéz megérteni, miért kerülnek bele SF magazinba (kint és itt is). A metódusuk scifis, vagyis a metaforikusságuk. A zsineg az mondjuk kilóg (ha akarom, értem), de a majmos nagyon jó (a csaj lelkivilága mellé helyezd a majmokat, a mutatványt, megér egy misét az elemzése), a krétakoros szerintem nagyon találó párhuzamra épít (krétakor-mai személyügyi állapotok).
A parkolási engedéllyel ne viccelj, az érdekes az, hogy ott is előfordul, különben nem írta volna bele.
szeptember 14th, 2009 at 9:37 pm
Gondban vagyok…Ragyogó képességű, ifjú titánoknak mondjam meg én, az öreg, kicsike képességű olvasó, hogy mi a Zsineg mögöttes tartalma?
Az emberi lélek azon félelmetes képessége, hogy ha menekülni akar az őt pusztulásba kergető fájdalomtól, akkor képes bármire. Minden eszement, agyatlan, hazug áltudományt elfogad…persze akkor, amikor már semmilyen hivatalos tudomány sem volt képes segíteni.
De, amikor már ezen is túljutott, akkor megkeresi Istent.
Aztán amikor innen is üres kézzel távozik, akkor, ha maradt még ereje, a legabszurdabb kontinuumba is el tud jutni. Oda, ahol a külvilág számára TELJESSÉGGEL ÉRTELMETLEN cselekedetben ő logikát, összhangot lát…és UTAT A MEGOLDÁS felé… számára. Kívülálló szemében ez gyakran a teljes katatónia állapotáig eljuthat. Gyermeke elvesztése egy ember számára olyan, hogy Dante pokla mediterrán üdülőhely hozzá képest.
Szerintem ezt akarta a zsineggel jelképezni az író.
Tisztelettel: Öreg barátotok DBL
szeptember 15th, 2009 at 8:31 pm
10. DBL: igen, ilyesmire jutottam én is. De ez még mindig nem teljesen SF nekem.
A vicces az, hogy mondjuk a 26 majom az Asimovs-ban jelent meg, ami ugyen nem fantasy magazin.