Túl a neonon
Posted by sfinsider on november 28th, 2009
Új, magyar sci-fi szerző. Mi kell még? Egy átlagnál jobb kötet. Ez a Szintetikus álom, a még nem annyira ismert Csepregi Tamás tollából.
Budapest futuro
A kötet kilenc novellából áll, amelyek lazán kapcsolódnak egymáshoz. Ez Budapest, a 2080-as évek: túl vagyunk egy nagy járványon, a kínai kolónia megerősödésén, az Agglomerátum Rt. megjelenésén. Ebben a világban fővárosunk nyolcmillió ember otthona, ahol bosszú, barátság, szerelem ugyanúgy megtalálható, mint bármikor. Kilenc novella, kilenc felfedezőút az eddig még sosemvolt, falak közé zárt Budapesten.
Budapest retro
Amikor elolvastam a könyv fülszövegét, nagyon megijedtem. Cyberpunk? 2009-ben? Hahó, ez utoljára a nyolcvanas években számított igazán eredetinek és izgalmasnak! A Neuromancer, a Mirrorshade, a Hackers és az utolsó nagy dobás, a Snow Crash óta ez az alkategória önállóan már nem életképes, a sci-fi kánon azonban magába olvasztotta. Miért akar egy elsőkötetes szerző - a nagy tematikai és stiláris dobás helyett - lejárt szavatosságú világot rámsózni?
És persze, gondoltam, lesz benne: sok eső, köd, züllött alakok, retina, lepukkant bár, veszélyes utca, káromkodás, prostik & punkok, klánok, csatlakozás a netre, és -ajvé! - neon, minden mennyiségben.
Igen: a neon szó már az első bekezdésben felragyogott, mint valami kiirthatatlan, mágikus bogár.
Éppen ezek miatt az első novella olvasásakor kényelmetlenül feszengtem. Minden olyan ismerősnek tűnt, még a novella csattanója is.
De nem adtam fel, és szép lassan megváltozott valami. A novellák életre keltek. Bevontak a világba, eljött az a fázis, amikor kíváncsian lapoztam az oldalakat. Csepregi Tamás kétségkívül tud történetet mesélni. Ez az alap, ha ez nincs, értelmetlen írással foglalkozni. A göcsörtös mondatok mellett nagy örömömre megjelentek azok is, amelyek jó íráskészségre utalnak, és teljes bizalmat szavaztam az írónak.
A könyv legnagyobb erénye a szerkesztés. Amikor végigolvassuk, minden összeáll: a város újkori története, a főszereplők egymásba érő sorsa, gubancos viszonyuk - egy nagybetűs SZTORI születik meg a szemünk előtt. A CP japán világát itt a kínaiak jelentik, ezért is jó pont jár.
A Szintetikus álom egy ponton szenved vereséget, és ez sajnos - mivel scifiről beszélünk - a legfájóbb. Ez pedig az ötlet. Az egyes novellák csattanóját még azelőtt kitalálhatjuk, mielőtt a végükre érnénk. A hatalmas csavar, a meglepő fordulat hiányzik. Kevés az invenció. Gondoljunk csak bele, csaknem hetven évet ugrunk az időben, és még mindig SMS-t küldünk (még ha texter-nek is becézzük, ami - megjegyzem - a reklámszövegíró régies elnevezése). Alig változik valami a mindennapokban, az egymás közt beszélt nyelvben? Tudom, hogy nem teljes képre törekedett a szerző, de nekem bizony nagyon hiányzott a falakon túli világ is; akkor jobban éreztük volna a kontrasztot, a deportálástól való félelmet.
Mindenesetre nagyon örülök, hogy egy újabb tehetséges szerzővel bővül a hazai SF palettája. Csepregi bebizonyította, hogy van élet a neonon túl is. Remek. És most azt a könyvét, regényét várom, ami igazán merész, igazán újszerű vizekre csábítja az olvasót, amelyhez képest első kötete csak ujjgyakorlatnak tűnik majd.
Értékelés:
(három és fél)
november 28th, 2009 at 3:11 pm
Én már eljutottam oda, hogy az átlagos fel tud bosszantani. Ez történt ezzel a regénnyel is. Nem azt kaptam, amit vártam. Ez a Budapest lehetne akármelyik város, semmi egyediségi sincs. Ahogy mondtad, hiányzik az ötlet. Számomra ez egy közepes könyv, nem rosszul megírt (és valljuk be, manapság ez sajnos nagy erény a magyar SF-ben), de nem is korszakalkotó munka.
november 28th, 2009 at 3:12 pm
(Bocsánat: lehet-e regénynek nevezni ezt a novellafüzért? Kíváncsi vagyok, ha indul a ZSP-ért, akkor mi lesz ezzel a kérdéssel… )
november 28th, 2009 at 3:51 pm
Acélpatkány: kötelező elsőkönyves szerzőnek korszakalkotó művet írnia? Vagy hogy másképp tegyem fel: minden könyvnek korszakalkotónak kell lennie sf berkekben? Vagy: hány korszakalkotó művel lennél elégedett egy évben?
Ha egy jó könyv neked kevés, mert nem korszakalkotó, lehet, hogy a világirodalom klasszikusaiból kellene szemezgetned
november 28th, 2009 at 4:19 pm
Sheenard, ezzel csak az a baj, hogy véges az olvasók ideje és pénze, és én személy szerint jobb szeretem várhatóan kimagasló könyvélményekre költeni a pénzem, és nem olyanra, amelyik több vélemény szerint átlagos. Az átlagos nem jó, és ezért nem lehet cél sem, akár elsőkönyves valaki, akár nem.
november 28th, 2009 at 6:06 pm
Acélpatkány: ha ez a regény ‘88-ban jön ki, korszakalkotó. De azóta van már eredeti (Gáspár András) és autentikus hazai CP-nk is (László Zoltán). Sajnálom, hogy egész egyszerűen ez egy rossz témaválasztás volt. Akiről látszik, hogy tud írni, az nyugodtan beljebb merészkedhet az SF-ben, nem kell rögtön megállni egy régi, sokszor meggcsócsált kategóriánál. Igen, abban is igazad van, hogy a regénybeli helyek inkább jelzésértékűek (pl. az utca-, térnevek); erősebb emóciókat nem csal elő belőlem, egy vidékinek meg talán még ennyit sem. Egyébként én határozottan regénynek tartom, csak ötletes szerkesztésű, epizódikus felépítésű regénynek.
Sheenard: inkább azon van a hangsúly, hogy szerencsésebb, ha már az első regény valamiben kiemelkedik az átlagból (én is ezt szeretném a sajátommal, kérdés, hogy sikerül-e). Nem vagyunk elkényeztetve minőségi hazai SF-regényekkel, úgyhogy sokkal nagyobbat durranna egy-egy becsületes, átgondolt, jól megírt munka (nekem ezért volt annak idején kellemes meglepetés a Keringés). A magyar SF még messze van az angolszász SF legjavától; ha csak itthon korszakalkotó, már az jó kezde
Jud: igazad van, és ezt megfejelném azzal, hogy minden egyes gyengébb magyar SF árnyékot vet kedvenc tematikám megítélésére. A mainstream megengedhet magának ilyeneket, mert a nagy számok törvénye igaz rá, mi nem.
november 28th, 2009 at 6:10 pm
A dolog két okból kifolyólag zavar. Egyrészt ízlésekről beszélünk, mivel Acélpatkány közepesnek ítélte a könyvet, más kritikákban viszont sokkal pozitívabb jelzéseket lehetett olvasni. Most melyiknek hiszel? Nem olvasod el a könyvet, mert sajnálod rá az időt, és ha már van róla egy ilyen vélemény, akkor nyilván van oka… Körbeértünk, a könyv elvész számodra.
A másik, amit megint csak Acélpatkány azt írta, a magyar sf-ben sajnos nagy erény már az is, hogy jól van megírva. Persze, mivel a magyar sf-et kevesen olvassák (nincs pénzük, nincs idejük, vagy egyszerűen csak sznobok - találkoztam ilyennel is, két éve könyvfesztiválon egy galaktika-standnál válogató vevő egyenesen megmondta, hogy ő csak külföldi szerzőt olvas, a magyar nem érdekli). Kevesen olvassák, tehát a kiadók ódzkodnak kiadni magyar sf-et, nincs szerkesztőjük, mert növeli a költségeket, nincs idejük… így aztán a magyar sf nem is fejlődik… Megint körbeértünk: az olvasó, a kiadó sokkal jobban alakítják a magyar sf-et, mint az író…
Szóval valahogy ez a “nincs bizalmam benne”, meg a “középszar a magyar”, meg “engem nem érdekel” kijelentések zavarnak. Kezdő írónál, aki valami jót letett az asztalra, kiváltképp. Nem könnyű az első lépést meglépni, így mindjárt magasról lehányni rá nem illdomos.
Szerintem.
Ja és jut eszembe: Philip K. Dick életművének jó része közepesen átlagos. Jó ötlet csapnivaló befejezéssel, vagy éppen gyengécske ötlet ponyva kivitelben. Féreértés ne essék: vannak zseniális művei, de Dick sem egy súlyú életművel rendelkezik… Csak egy példa, amikor sznobériából vagy előítéletesen neki el lehet nézni a gyengébb műveket, egy magyarnak vagy egy kezdőnek nem. Ők alkossanak mindig tökéleteset.
november 28th, 2009 at 6:17 pm
Sfinsider: Látszló Zoli Keringése sem az első volt. Az első a Hiperballada volt
A Ködlámpában beszélt róla Zoli.
Persze, alkossunk tökéleteset, de legalábbis törekedjünk rá. Ez igaz. De két dolgot megint csak látni kell.
1.) szerkesztőre minden írónak szüksége van. Mindegyiknek. Egyszerűen kell. Kész. Pont. A szerkesztő kihagyhatatlan a kiadási folyamatból. Nálunk nincs irodalmi szerkesztő - ha lenne, teljesen máshol tartanánk.
2.) mennyi angolszász mű jelenik meg évente és mennyi abból százalékosan a korszakalkotó? Hm?
És még valami eszembe jut: egy szöveg lehet akkor is világhírű, ha szar. Dan Brown a világcsúcson van. Annál jobban meg van-e írva Csepregi Tomi könyve? - kérdem. Ismerek embereket, akik szerint, igen.
november 28th, 2009 at 7:01 pm
“A dolog két okból kifolyólag zavar. Egyrészt ízlésekről beszélünk, mivel Acélpatkány közepesnek ítélte a könyvet, más kritikákban viszont sokkal pozitívabb jelzéseket lehetett olvasni.”
Több helyről nekem inkább az jött le, hogy jó ez, jó ez, de vannak hibái. És igen, a dicséretek annak fényében is születnek, hogy összevetik az össztermés átlagával.
Részemről inkább tennék próbát Csepregi Tamás későbbi műveivel (főleg, ha az nem CP), mint ahogy tettem pl. Hackett vagy László Zoli esetében.
“A másik, amit megint csak Acélpatkány azt írta, a magyar sf-ben sajnos nagy erény már az is, hogy jól van megírva. Persze, mivel a magyar sf-et kevesen olvassák…”
Most ezzel azt mondtad, a magyar SF azért átlagos (és már erény, ha jól van megírva), mert kevesen olvassák. Nem inkább fordítva?
“Szóval valahogy ez a “nincs bizalmam benne”, meg a “középszar a magyar”, meg “engem nem érdekel” kijelentések zavarnak. Kezdő írónál, aki valami jót letett az asztalra, kiváltképp. Nem könnyű az első lépést meglépni, így mindjárt magasról lehányni rá nem illdomos.”
Hol hányt rá bárki is? Nekem úgy tűnt, a szerző kifejezett biztatást kapott a használható és megindokolt kritikák mellett.
Most általában a minőségről:
Átlagon fölüli írásmű nem csak nagy munka, de tehetség kérdése, mert az átlagot a tisztes iparosember is hozza.
Azt sem kellene elfelejteni, hogy egy író fejlődése nem a publikációkor, nem A Szerkesztővel történő találkozáskor kezdődik - jobb esetben. Háttérmunkának, műhelymunkának, pályatársakkal való vitának, sok százezer, akár millió leütéses anyagok kidobásának kellene megelőznie a megjelenést, mert egy-egy tanácsból többet tanul az ember, mint a megjelent kötetre érkező (és szükségszerűen elkésett) véleményekből.
Igen, a kiadókon is nagymértékben múlik a magyar SF minősége, hogy ki tudják-e választani a megjelenésre alkalmas regényt, és elutasítani akár a már ismertebb nevű szerzőt, ha az nem üti meg a mércét.
“Csak egy példa, amikor sznobériából vagy előítéletesen neki el lehet nézni a gyengébb műveket, egy magyarnak vagy egy kezdőnek nem. Ők alkossanak mindig tökéleteset.”
Fordítsuk meg a kérdést, Sheenard. Kiadnál a kezed közül olyan művet, ami még saját belátásod szerint is átlagos?
november 28th, 2009 at 7:40 pm
Nekem csak egy kérdésem lenne:
“1.) szerkesztőre minden írónak szüksége van. Mindegyiknek. Egyszerűen kell. Kész. Pont. A szerkesztő kihagyhatatlan a kiadási folyamatból. Nálunk nincs irodalmi szerkesztő - ha lenne, teljesen máshol tartanánk.”
Ha te ezt így gondolod, akkor MIÉRT nincs irodalmi szerkesztő? MIÉRT?
november 28th, 2009 at 8:28 pm
Nos, vajon lesznek-e Csepregi Tamásnak későbbi művei, ha ez nem lesz nyereséges? Ki ad ki kezdő szerzőtől művet ma a piacon? Elárulhatom: senki.
Az a baj, hogy ezt a majd később dolgot mindannyian bebukjuk. Aztán siránkozunk, hogy nincs, nem jó, meg hogy gettó…
A másik: “Most ezzel azt mondtad, a magyar SF azért átlagos (és már erény, ha jól van megírva), mert kevesen olvassák.” Igen, jól látod. Azt mondtam. Igen, azt is mondtam, hogy körbeérünk. Ki fizeti meg a jó szerkesztőt, amely kicsiszolja a művet az író által? Elmondom: ma senki. Ja, hogy elvárjétok, hogy az író teljes páncélzatban, kifényesítve, kiművelve pattanjon ki az ismeretlenségből? Tanuljon meg mindent önmagától, segítség nélkül? Majd ha zseni lesz, olvasok tőle valamit? Jézusom, mekkora sznobizmus ez már!!!
“Akár millió leütéses anyagok kidobásának kellene megelőznie a megjelenést” Wow, könnyen dobálózol más idejével, életével… Nos, tudjuk, meg kell halni, hogy az ember igazi klasszikus lehessen. Lehet, hogy ezt is fel kellene venni az elvárások közé.
Az írónak ugyanis haláláig kell tanulnia. Igazából a posztumusz első megjelenés az igazi megjelenés… - valami hasonló megoldás felé törekvést veszek ki a szavaidból…
A kilencvenes években tönkre lett téve a zsánerbe fektetett bizalom. Ez nyilván nem állt helyre. Jogos is lehet… De egy kicsit legyen már a mostani olvasó megengedőbb, mert ha a felállni készülő zsánerbe hanyag lazasággal rendre belerúg, akkor sose lesz jobb.
Rajta IS múlik.
“Fordítsuk meg a kérdést, Sheenard. Kiadnál a kezed közül olyan művet, ami még saját belátásod szerint is átlagos?” Mi az átlagos szerinted? Kinek átlagos? Azoknak, akik szeretnek olvasni tőlem valamit vagy azoknak akik nem, csak azért teszik, hogy kritikában lehuzzanak? (Elöbbiek szerint csomó remekművem volt, a másik oldal szerint, ha még gyakorlok húsz évet, elérhetem a középszer alját.) Vagy arra gondolsz az író döntse el? Nekem átlagos-e? Vajon meg tudja ítélni egy író a művét? Megítélheti-e azt elfogulatlanul? Egyszerűnek tűnő kérdésedben ezer buktató van.
Az olvasók többsége dönt. Ja, hogy nincs többség, mert nem veszik a könyvet, mert elöbb bizonyítson az író???
Bakker, a magyar sci-fi itt hal meg. A lábatok előtt…
november 28th, 2009 at 9:26 pm
És miért nincs irodalmi szerkesztő?
Engem ez nagyon érdekelne, már csak azért is, mert meggyőződésem, hogy csak annak a könyvnek nincs irodalmi szerkesztője, amelyiknek az írója/kiadója nem akarja, hogy legyen. Ha arra gondolsz, hogy nincs Nagy Magyar SF Szerkesztő Isten, akkor csak azt tudom mondani, hogy bocs, a rossz és a közepes könyvek 99 százalékában alapvető hibák vannak, olyasmik, amit bárki szerkesztő is észrevesz, még ha nem űrhajómintás a pizsamája, akkor is. Vagy úgy gondolod, hogy Magyarországon nincsenek szerkesztők? Vagy egyáltalán, nem értem ezt az állításodat, hogy “nekünk nincs szerkesztőnk, pedig kéne ám”…
november 28th, 2009 at 9:27 pm
“Ki fizeti meg a jó szerkesztőt, amely kicsiszolja a művet az író által? Elmondom: ma senki. Ja, hogy elvárjétok, hogy az író teljes páncélzatban, kifényesítve, kiművelve pattanjon ki az ismeretlenségből? Tanuljon meg mindent önmagától, segítség nélkül? Majd ha zseni lesz, olvasok tőle valamit? Jézusom, mekkora sznobizmus ez már!!!”
Hol írtam, hogy segítség nélkül? Éppen az ellenkezőjéről van szó, hogy ezer helyről kaphat segítséget, persze csak, ha akar. Minden ellenkező híreszteléssel szemben hasznosak az írói műhelyek, elérhetők írástechnikai anyagok a neten, sőt, írók, szerkesztők és Zsoldos-díj zsűrigatok, meg ún. habzószájú kritikusok is, akik ingyen(!) hajlandóak elolvasni ismeretlen szerzők novelláit (egyesek regényeket is). Az írás nem teljesen magányos tevékenység.
És egy tíz emberrel átnézetett, többszörösen átírt, csiszolt novella és egy rögtön legépelt és úgy beküldött iromány között fényévek vannak. Ez nem zsenialitás, hanem alázat kérdése. Ez szerinted sznobizmus, mert valaki így készül fel az írásra, publikálásra, és hogy valahol ezt várnánk el? Hiszen épp a minap dorgáltak meg néhányan - teljesen jogosan - egy kezdő szerzőt a solarián, hogy miért kezdett azonnal kiadónál, miért nem kért véleményt először máshonnan.
““Akár millió leütéses anyagok kidobásának kellene megelőznie a megjelenést” Wow, könnyen dobálózol más idejével, életével… Nos, tudjuk, meg kell halni, hogy az ember igazi klasszikus lehessen. Lehet, hogy ezt is fel kellene venni az elvárások közé.”
Az első, sőt, akár a második regénykéziratot sem érdemes feltétlenül megjelentetni. Márpedig, ha valakinek volt két regénye, az akár lehet egymillió karakter, átírásokkal, mindennel együtt (hát még ha esetleges novellapróbálkozásokat is hozzáveszünk). Szerintem ez nem sok. Ez a minimum.
“Az írónak ugyanis haláláig kell tanulnia. Igazából a posztumusz első megjelenés az igazi megjelenés… - valami hasonló megoldás felé törekvést veszek ki a szavaidból…”
Ha ezt akartam volna kifejezni, ezt írtam volna.
“A kilencvenes években tönkre lett téve a zsánerbe fektetett bizalom. Ez nyilván nem állt helyre. Jogos is lehet… De egy kicsit legyen már a mostani olvasó megengedőbb, mert ha a felállni készülő zsánerbe hanyag lazasággal rendre belerúg, akkor sose lesz jobb.”
Azt - az írók oldaláról nézve - egy módon lehet helyreállítani. Kimagasló művekkel. Vagy szerinted átlagos-közepes írásokkal lehet visszacsábítani az olvasókat? (Ja, ez NEM Csepregi Tamásnak szól, részemről általánosságban beszélek.)
“Fordítsuk meg a kérdést, Sheenard. Kiadnál a kezed közül olyan művet, ami még saját belátásod szerint is átlagos?”
“Mi az átlagos szerinted? Kinek átlagos? Azoknak, akik szeretnek olvasni tőlem valamit vagy azoknak akik nem, csak azért teszik, hogy kritikában lehuzzanak? (Elöbbiek szerint csomó remekművem volt, a másik oldal szerint, ha még gyakorlok húsz évet, elérhetem a középszer alját.) Vagy arra gondolsz az író döntse el? Nekem átlagos-e? Vajon meg tudja ítélni egy író a művét?”
Igen, az utóbbira gondolok. Az önkritikára. Egységes véleményt úgysem kapsz soha ugyanarra a műre.
Biztos vagyok benne, hogy valamilyen szinten az író is képes legalább utólag, hosszabb idő távlatából megítélni, hogy az írása nem elég jó.
Átlagos: ami valójában nem hordoz újat, amiben nincs benne az a plusz, amit SFinsider nagy dobásnak nevez. Ami nem elég kiforrott. Amiről érzed, hogy ez valójában nem emlékezetes, hanem lerágott csont, régi problémák tálalása anélkül, hogy radikálisan más szemszögből mutatnád meg. Ami miatt hiányérzettel csuksz be egy könyvet.
“Az olvasók többsége dönt. Ja, hogy nincs többség, mert nem veszik a könyvet, mert elöbb bizonyítson az író???”
Most azért, mert én személy szerint nem veszem meg Csepregi Tamás könyvét, ne vonj le messzemenő következtetéseket
“Bakker, a magyar sci-fi itt hal meg. A lábatok előtt…”
Na, erről volt az utóbbi hónapokban egy több honlapon futó vita, szerintem ne kezdjük elölről.
november 28th, 2009 at 10:56 pm
“Vajon meg tudja ítélni egy író a művét?”
Azt nagyon könnyen meg tudja ítélni, hogy amit írt, az próbára tette-e, túllépett-e a saját árnyékán, áldozott-e rá elég időt, érzelmet, felkészülést, gondolatot, vért és verejtéket, csiszolgatta-e, kereste-e a benne élő tökéletes mű ideaképéhez legközelebb álló megoldásokat, figyelembe vette-e közben mások véleményét, hatott-e az írás saját magára, van-e benne valami, amit lázasan el akart mondani – vagy sem.
Mert lehet, hogy valaki akkor is képtelen az olvasók számára befogadható művet írni, ha megszakad; meg van olyan is, hogy valaki az ujjgyakorlatával tarol – de szerintem az író nem tud önmagának hazudni arról, hogy valóban azt írta-e meg, amit megírásra érdemesnek tartott.
Az valóban sokszor érthetetlen és ezért befolyásolhatatlan, hogy az olvasók hogyan fogadják az írásunkat; de a nagyközönség előtti megmérettetést megelőzően az írónak saját magával kell elszámolnia: megtett-e minden tőle telhetőt vagy sem.
Ezt pedig szerintem a szíve mélyén minden író tudja, akár bevallja magának, akár nem.
Innentől meg már csak az a kérdés, hogy mit tesz: közönség elé tárja, vagy ráereszti a delete-et.
És hogy ne misztifikáljuk túl az írás folyamatát: pontosan ugyanez van bármilyen saját munka megítélésekor: ha nagyon magunkba nézünk, némi intelligenciával fel tudjuk ismerni, hogy adott feladatra rászántuk-e a kellő időt és energiát, vagy csak összecsaptuk. Utóbbi esetben ne csodálkozzunk, ha a főnök/megrendelő lehord a sárga földig. Az író meg azon ne csodálkozzon, ha a kritikus beléköt.
Vegyük már észre: az írók nem pandák, akiket veszélyeztetett állatfajként kiemelt bánásmódban kell részesíteni.
november 28th, 2009 at 11:20 pm
Tudom, hogy már régen nem Csepregi Tamásról beszélünk, de ha felmerült az a gondolat, hogy az író magába néz és felismeri, hogy az adott feladatra rászánta-e a kellő energiát, akkor én azt kell, hogy mondjam, szerintem Csepregi Tamás rászánta. Írástechnikailag, amennyire én meg tudom ítélni, egyrészt profi, másrészt kellőképpen friss is. Én olvastam. Az egyetlen hibája szerintem tényleg az, hogy a klasszikus CP úgymond nem divat már, de ha ezt szereti? Ha ne adj’isten a jövőben előrukkol egy hasonló igényességgel megírt, más témájú sf-fel, hát megemelem a kalapom, bár nem feltétlenül hiszem azt, hogy ennek elvárásnak kellene lennie. (Nekem az sem tetszett, hogy Szűcs Juditnak az egyik lemeze diszkó, a másik rap, a harmadik meg ofraházával kevert cigányzene.)
november 28th, 2009 at 11:55 pm
Nos, köszönöm chelloveck. Amit itt kifogásolok, az az a tendencia, hogy azok, akik a sci-fi közösségi életében részt vesznek, azok is elkerülik a magyar írók műveit, ha valaki azt írja róluk, hogy közepes. Hogy nincs bizalom feléjük- Ismétlem: a kilencvenes években tönkre lett vágva a dolog, egyrészt a Wallhalla (Valhala, W-Alhala… akármi) részéről, másrészt sajnos a Cherubion részéről is. De a mostani tendenciáknak annyira szüksége van az olvasói bizalomra, mint sivatagban szomjazónak egy korty vízre.
Ma, ha egy kezdő író megírja a világ legjobb SF-regényét, kétezer példányban jelenik meg és elfogy ötszázban. Megjelenik róla pár elismerő kritika, és pár, amely nem érti, így lehúzza. (Korszakalkotó műről van szó.). Aztán a terjesztő két év után visszaad 1500 példányt a kiadónak, aki berakja olcsókönyvesbe a felét 80 forint per példány. Ez ma Magyarországon realitás.
Ezen csak az olvasók tudnak változtatni. És ha a zsáner iránt elhivatott olvasók (akik blogolnak, itt kommentelnek, tekinthetők ilyennek, ugye?) is vállukat vonogatják, és azt mondják - ismeretlenül - hogy engem nem érdekel egy kezdő könyve, mert csak kimagasló alkotásokra vágy kicsiny szívem - akkor megáll az, ami el sem kezdődött.
Azt kérdezed, átlagos művekkel akarom-e visszacsalogatni az olvasókat. Persze, hogy nem. De az olvasók egyike most jelentette ki: “én személy szerint jobb szeretem várhatóan kimagasló könyvélményekre költeni a pénzem, és nem olyanra, amelyik több vélemény szerint átlagos” Azaz elolvasás nélkül mondott ítéletet egy könyvről.
Mit szólsz most chelloveck véleményéhez?
Tapsi: dolgoztam pár kiadónak, és tudom, hogy a magyar szerzők kéziratának gondozását
1.) vannak, akik nem csinálják
2.) vannak ahol hozzáértők vannak, de a leterheltségük miatt nincs idejük - azaz az erre fordított időt nem tudják kiszakítani a piacgazdaság sodrában sodródó kiadói melóból
3.) vannak, akik csinálnák, de csak hiszik, hogy értenek hozzá
4.) és vannak, ahol csinálják, de jószándékú ésvagy hozzáértő külsősökkel, így nem lehet teljes az a szerkesztői munka sem.
- emellett sokszor szorít a kiadási ter, a határidők… stb…
Hanna: mi a mérce? Önmagunk? Ugyan, nem hiszem el, hogy nem találkoztál kezdővel, aki meg volt róla győződve, hogy átlépte árnyékát és a legzseniálisabb regényt tette le az asztalra. Aztán a szö veg olvashatatlan volt.
Vagy keressünk objektív mércét? Egy könnyű regény megírása három hónap, negyvenkét pizza, nyolcvan palack bor. Ez a regény most zseniális, mert negyedik hónapja írom, a hetvenedik pizzánál és a százötvenedik palack bornál járok…
Persze, az írónak van valamilyen képe a regényéről, de ne neki kelljen már megítélnie… Ez olyan fura. Magamagában is. Pláne, ha kimondja.
november 29th, 2009 at 12:27 am
Egyetértek Jud-dal. Attól még, hogy nincs főállású irodalmi szerkesztő - mint például az amcsi kiadóknál - még megvannak a jól bejáratott utak: írótársak, olvasók véleménye, egyfajta előzsűrizése, én is ezt csinálom. Persze ez sem garancia a sikerre (meggyőződésem, hogy tökéletes regény nincs), de jobban ki lehet zárni a hibákat.
Sheenard: szerintem nem fogjuk azzal a magyar SF sírját megásni, ha valamit a nevén nevezünk. A Szintetikus álom pont azért nem lehet kiugró első kötet, mert nem szólt senki az írónak: a témaválasztás elavult, a klisék idejétmúltak, a figurák az unalomig ismertek. Hiába jó a történet, élvezetes a mese, izgalmas a szerkezet, a CP választása alapvető, koncepcionális hiba.
Az olvasók meg igenis nagyszerű könyvekre vágynak, ezeket fogják megfizetni, a középszert nem, válságos időkben meg pláne. Csepregi Tamás szerintem nagyon is ígéretes szerző, ezért várom azt az SF-regényét, ami korszerű.
Abszolút megértem Csepregi helyzetét, mivel magam is első regényem megírásában vagyok, és annyira, de annyira szeretnék valami eredetit írni - és közben csak reménykedem, nehogy hiába vajúdjak.
Ja, és még egy megjegyzés: abban a pillanatban, amikor az első, irodalmilag is magas szintet megugró SF-regény megszületik, a falakon kívül is téma lesz szerintem.
november 29th, 2009 at 12:34 am
Megvannak az utak, de ez NEM helyettesíti a magas kvalitású irodalmi szerkesztőt.
Nem a nevén nevezéssel van a baj. Mint rámutattam, most ízlésről IS vitatkozunk: chellovecknek bejött, neked nem. Tudjuk, hogy pl. te Ted Chiangot kimagasló szerzőnek tartod, én unom a novelláit, és szerintem középszerűek, jó csomagolással. Most akkor melyikünk nevezte nevén?
Én csupán arra kérek mindenkit, hogy olvasson magyar SF-et, ne vesse el zsigerből vagy sznobizmusból…
november 29th, 2009 at 12:39 am
Ha Csepregi azzal a tehetséggel, ami neki van, ír egy olyan sci-fi-t, ami megfelel a mai trendeknek, az hatalmasat fog szólni, ebben biztos vagyok. De ezt csakis azért merem kijelenteni, mert olvastam tőle a szintetikusat, annak alapján viszont bátran fogom levenni a második könyvét a polcról.
november 29th, 2009 at 12:46 am
Sándor utolsó mondatához…
Azt teszem 50 esztendeje…amióta sci-fit olvasok.
Írjatok sokat, mert rendkívül tehetségesek vagytok.
Rajtatok is múlik, hogy ne szakadjon meg a magyar irodalom fantáziafolyama…
november 29th, 2009 at 1:39 am
(Azzal, hogy a pénztárcával hozzuk összefüggésbe ezeket az internetes olvasói véleményeket, különben sosem értettem egyet. Az olvasás szeretete nálam nem abban merül ki, hogy csakis minőséget vagyok hajlandó elolvasni, ha meg valami nem az, akkor szóljanak előre. Ez biztosan annak is köszönhető, hogy amikor elkezdtem a sci-fivel ismerkedni, nem volt ilyen, hogy net, semmi nem volt! Megjelent a könyv, én meg elolvastam. Senki sem figyelmeztetett előre, hogy milyen lesz, ezért aztán olyan könyvek is bekerültek olvasmányélményeim közé - maradjunk a magyaroknál - mint pl. Bolygófalók. Vagy A fekete gén. Vagy a Stevenson-biozmagória. Sorolhatnám. Semmit nem vesztettem velük, sőt, legalább képben vagyok, és ez jó érzés. Nem éreztem kidobott pénznek azokat a forintokat egy percig sem. Engem érdekel a sci-fi, a magyar sci-fi is. Próbálok minél többet olvasni, tájékozódni, saját véleményt kialakítani. Aztán ha valamiről kiderül, hogy középszerű, netán fos, azt sem bánom, mert számomra ez hozzátartozik a felfedezés izgalmához. Úgyhogy velem egy író sem legyen alázatos! Isten őrizz! Mindenki írjon, amit akar, én meg majd eldöntöm, hogy tetszett-e vagy sem. Szeretek önállóan dönteni.)
november 29th, 2009 at 2:06 am
Chellonak igaza van! Én is rengeteg könyvet olvastam így el, és sok kellemes meglepetésben volt részem.
november 29th, 2009 at 2:15 am
Chello: igazad van. Én néha a blogomon megmondom a magamét, de megveszem, elolvasom a magyar SF-eket, jobban örülök nekik, mint a külföldi megjelenéseknek.
Sheenard: ez nagyon nehéz kérdés, mármint az ízlésé. Azt gondolom, vannak dolgok, amiket “illik” meglátni; tetszik-nem tetszik kérdés itt lényegtelenebb. Példák? Az Alapítvány, Clarke jelentősége, Zsoldos néhány regénye… A CP korszerűsége is ilyen kérdés. Jött, látott, beolvadt, a trend nem a visszatérésé. Akármilyen szépen írja is meg ma valaki, sajnos kudarcra van ítélve - mintha valaki romantikus lovagregényt írna, az akkori stiláris eszközökkel.
Chiang: itt még jobban elszomorítasz. Ez a párnovellás szerző nyert közönség- és írói díjat is; USA-ban, Angliában és Japánban egyaránt. Link: http://www.locusmag.com/SFAwards/Db/NomLit27.html#915
De ha ez nem értékmérő, elemezd írói szemmel, amit az asztalra letett ez az interjúiban is szerény ember!
A Story of Your Life kreativitása és embersége, a Hell Is the Absence of God eredetisége és tartalmassága lenyűgöző.
Gondolatiság, kreativitás és gyönyörű mondatok. Tudomány és humanizmus, az SF legszebb kézfogásában.
…és a Kilélegzés is a maga nemében egy csoda, a pontokat elnézve elég könnyen nyerte meg idén a Hugo-t. Ez a novella megérne egy misét, hogy kivesézzem, és elmondjam, miért nagyszerű. Ja, és ez a szint már nem az irodalmi szerkesztő kompetenciája. Csak a leleményes, olvasott, írni tudó íróé.
november 29th, 2009 at 2:29 am
A CP korszerűsége - nem védem, én magam a fénykorában sem lelkesedtem érte. De ez megint más kérdés. Olvasói habitusról próbáltam beszélni.
Chiang eredeti hangú szerző, de ennyi. Mellesleg nyert Hugót a Harry Potter is
Nem akarlak az ízlésemmel elszomorítani.
Ha SF-novelláskötetes szerkesztenék beletenném, de nem muszáj, hogy tetszen a novella. Egy kortárs novelláskötetből viszont kihagynám. A szerénység pedig dicséretes, de nincs köze az irodalmi értékekhez.
Chelloveck: kösz, magam sem foglalhattam volna össze szebben
november 29th, 2009 at 7:16 am
Sheenard: Nem ugyanarról beszélünk, ha visszaolvasol, én magam is írtam, hogy van, hogy az író legnagyobb igyekezete ellenére is pocsék könyvet ír (míg másnak a rutin is bejön).
Én arról beszélek, hogy már az is sokat segítene, ha az író annyi önkontrollt gyakorolna, hogy a csak úgy, rutinból és szív nélkül belőle kipottyant írásokat visszatartaná, és tényleg csak azt küldené el megjelenés reményében, ami első körben az ő szemében legalább olyan, vagy több, mint amiket előzőleg írt és jónak tartott.
Mert először az írónak kell abban hinnie, hogy amit írt, az jó. Aztán higgyen benne a kiadó, és végül, ha végre eljut a könyv az olvasókhoz, higgyenek benne ők is.
De ez tényleg nem Csepregi Tamás regényéről szól (ami engem amúgy a nem száz százalékosan elismerő kritikák ellenére is érdekel).
Ui: Ti nem alszotok éjjel???
november 29th, 2009 at 7:43 am
“…és a Kilélegzés is a maga nemében egy csoda, a pontokat elnézve elég könnyen nyerte meg idén a Hugo-t. Ez a novella megérne egy misét, hogy kivesézzem, és elmondjam, miért nagyszerű. Ja, és ez a szint már nem az irodalmi szerkesztő kompetenciája. Csak a leleményes, olvasott, írni tudó íróé. ”
Egyrészt, teljesen egyetértek.
Másrészt tudsz linket adni a Hugo-pontokra?
november 29th, 2009 at 9:44 am
Ugye tudja mindenki, hogy Bp. nem fejlődni fog a jövőben, főleg, ha CP-ról van szó? Vicces, hogy nekünk egy CP-jövő is fejlődés lenne a jelenhez képest.
(Megjegyzem: ma már szinte(?) sehol nincs neon a városban. 80 múva hogy lenne?)
Egyébként nem tudom, mi a baj a Harry Potterrel, szerintem ügyesen meg van írva. Az első regénytől olyasmit kaptam, amit kevés ilyen fantasy/mese regénynél éltem át.
És miért kell eredetit írni? Nem elég jót írni? Úgy értem: úgyis csak az számít, hogy érdekes-e, amit az ember ír. Ha az véletlenül CP, akkor nem veszi észre senki, hogy elavult, hanem mindenki a CP feltámadásáról ír. Ha feltűnik, hogy ez egy elavult műfaj, az a szerző hibája.
november 29th, 2009 at 10:05 am
Chelloveck: amit te mondtál korábban, az az olvasó szemszöge, mi a szerzők saját belső mércéjére utaltunk.
Sheenard: szerintem elbeszélünk egymás mellett, én legalábbis nagyrészt csak ismételni tudnám, amit eddig leírtam. Pár dolog:
Néhány egyedi véleményből ne általánosíts.
Engedtessék meg nekem, hogy magam válasszam ki, mit szeretnék elolvasni a hazai termésből. Nyilván nem azonos preferenciák szerint választunk, miért baj ez? (Amúgy, ha nem kerülte volna el a figyelmed, fentebb utaltam rá, hogy engem alapvetően a CP nem vonz, akkor meg főleg minek vegyem le a polcról?) És igen, túl sok rossz/közepes történetet olvastam, próbáltak rám sózni azzal a szöveggel, hogy az milyen jó. És nem volt az. Ha valamiről úgy érzem, valószínűleg tetszeni fog, abba beleolvasok, utána járok stb. Én nem vagyok mindenevő, mint ezek szerint Chelloveck és Creideiki, és bármikor vállalom, hogy ezzel átsiklok közepesnél jobb írások fölött is.
Ki kell ábrándítsalak, de vannak olyan szerzők, akiket kifejezetten kerülök, és vannak, akiknek utólag, visszamenőlegesen szavaztam bizalmat. Most akkor hol is ásom meg a magyar SF sírját? Mert nem vagyok hajlandó mindent megvenni?
Nem csak pénzügyi okai vannak ennek.
Te magad írtad, hogy a zsáner mélyrepüléséről mely kiadók tehetnek. Most, ha belelapozok egy újabb kiadványukba, ugyanezt látom, akkor miért is kellene megvennem? Csak mert magyar, és támogassuk a magyar szerzőket?
“Azt kérdezed, átlagos művekkel akarom-e visszacsalogatni az olvasókat. Persze, hogy nem. De az olvasók egyike most jelentette ki: “én személy szerint jobb szeretem várhatóan kimagasló könyvélményekre költeni a pénzem, és nem olyanra, amelyik több vélemény szerint átlagos” Azaz elolvasás nélkül mondott ítéletet egy könyvről.
”
Hol mondtam ítéletet róla?
Azt mondtam, engem nem érdekel ez a könyv a vélemények alapján (és még sok minden más alapján sem). Aztán általánosságban kezdtem el értekezni a középszerűség mibenlétéről.
“Mit szólsz most chelloveck véleményéhez?”
Mit szólnék, olvastam korábban a blogján. Meg másokét más helyeken. És?
Mindent összevetve döntöttem így.
Csak azért, mert én SF témában is blogolok, mikor vállaltam kötelezettséget arra, hogy minden hazai SF-t elolvasok?
“Megvannak az utak, de ez NEM helyettesíti a magas kvalitású irodalmi szerkesztőt.”
Úgy érted, olyan szerkesztőt, aki képes meglátni egy SF történet magasirodalmi voltát? Azt csak ilyen szerkesztő veheti észre? Van magyar SF, ami magasirodalom? Mi a magasirodalom? És ha még ezt meg is tudjuk határozni, ilyen művek keletkezéséhez tényleg csak a “magas kvalitású irodalmi szerkesztő” személye hiányzik? Nem inkább az íróknak kellene ilyet írni? (Tudnak ilyet? Lehet-e a sci-fi magasirodalom? És ha utóbbi két kérdésre igen a válasz, felvállalná-e ezt egy hazai SF kiadó? Ebbe most megint ne menjünk bele, csak jelezni szerettem volna, hogy ez a téma messzire visz.)
SFinsider: “Ez a novella megérne egy misét, hogy kivesézzem, és elmondjam, miért nagyszerű. Ja, és ez a szint már nem az irodalmi szerkesztő kompetenciája. Csak a leleményes, olvasott, írni tudó íróé.”
Egyrészt tedd meg, én kíváncsi lennék rá, másrészt ebben is egyetértünk.
“Abszolút megértem Csepregi helyzetét, mivel magam is első regényem megírásában vagyok, és annyira, de annyira szeretnék valami eredetit írni - és közben csak reménykedem, nehogy hiába vajúdjak.”
Ha az nem CP és nem űropera, kevéssé aggódnék a helyedben.
november 29th, 2009 at 11:38 am
Komavary:
http://www.thehugoawards.org/content/pdf/2009%20Final%20Ballot.pdf
Algi: igazad van, de eleve nehéz érdekessé tenni egy szinte teljesen elkoptatott alzsánert. Ezért írtam, hogy szerintem ez egy olyan döntés volt az író/kiadó részéről, ami szinte eleve predesztinálta a nem kiugró debütálásra. De a kérdésedre a válaszom: de, eredetit kell írni. Mainstreamben kevéssé kell erre ügyelni, SF-ben szerintem ez sokkal fontosabb, és persze nehezebb is, mert kliséket kell recyclingolnunk.
Hanna: az önkontrollhoz tudás kell - tudni, mi a korszerű, akár tematikusan, akár stilárisan; tisztában lenni, mi az SF és mi nem; sokat olvasni, főleg a válogatásokat. Engem egyébként ezek az angoln nyelvű Bestof antológiák tesznek helyre, mert látom, hogy mennyi a hiányosságom a legjobbakhoz képest.
Jud: szerintem igazad van abban, hogy egy jó szerkesztő, idő és figyelem elegendő a nem összecsapott kötethez. Ami nehézséget okoz idehaza: a szerkesztőnek egyszerre kellene SF-műveltnek és irodalomhoz értőnek lennie, ez megszűri a szóba jöhető jelöltek számát.
Jó kérdés, hogy mi a magasirodalom, és hogy az SF lehet-e ilyen. Szerintem mindenképpen, csak igényesség kérdése. Ráadásul az SF csendben mainstream-mé válik, legalábbis jónéhány toposza.
És nem, az első regényem nem lesz sem CP, sem űropera (bár utóbbira remek példákat tudnék hozni), hanem inkább amolyan near-future technothriller
november 29th, 2009 at 12:16 pm
“Chelloveck: amit te mondtál korábban, az az olvasó szemszöge, mi a szerzők saját belső mércéjére utaltunk.”
Bocsánat, mindig elfelejtem, hogy én vagyok a kisebbség.
november 29th, 2009 at 12:17 pm
Csak pár dolog, kicsit kiestem a kommentek forgatagából.
Szóval mielőtt a magyar SF első számú sírásójává kiáltanának ki:
“Bakker, a magyar sci-fi itt hal meg. A lábatok előtt…”
Hát, ha rajtam múlik akkor nem.
“azok is elkerülik a magyar írók műveit, ha valaki azt írja róluk, hogy közepes”
Elég sok “korszakalkotó” kortárs magyar SF-be buktam már bele, úgyhogy picit ódzkodom. Egyébként én is elolvasok attól még mindent, amit lehet. Max. utána megmondom a véleményem.
Apropó: “véleményekről beszélünk” - mer miről kellene beszélnünk? Én nem látom a könyv fölött lebegő ideát, hogy ilyen valójában, és az én véleményem a rossz. Neked is van véleményed, nekem is, evvan. Mindenki ez alapján dönt. Lásd: nekem mondhatja bárki, hogy a Bűn és bűnhődés mekkora istenkirályság, akkor sem tetszett. Ellenben a Faust igen.
“Ha egy jó könyv neked kevés, mert nem korszakalkotó, lehet, hogy a világirodalom klasszikusaiból kellene szemezgetned ” - asszem félreértettük egymást (vagy te engem, ez részletkérdés). Nem azt mondtam, hogy egy jó könyv nekem kevés. Azt mondtam, hogy a közepes kevés - legalább is nem fogom az egekbe emelni. És egy jó könyvet sem. Ha azt mondja nekem valaki, hogy a magyar SF ez és ez a műve korszakalkotó, közben csak a “jó” kategóriát éri el, akkor asszem nem az én készülékemben van a baj.
Egyébként a Csepregi könyv viszonylag szórakoztató, egynek elmegy kategória.
“Ezen csak az olvasók tudnak változtatni.”
Már bocs, de nem nagyon tudom, mi a véleménye a könyvek olvasóinak. Az egy dolog, hogy 60-70 ember elmondja a véleményét egy-egy könyvről, de mi van a többi párszáz (neadj, ezer) olvasóval? Ők szépen csöndben éldegélnek és szerintem nem is nagyon érdekli őket a “magyar SF közélet” - és talán ők járnak jobban.
“azt mondják - ismeretlenül - hogy engem nem érdekel egy kezdő könyve, mert csak kimagasló alkotásokra vágy kicsiny szívem”
Szerintem ezt itt senki nem mondta. Maximum annyit, hogy nem biztos, hogy kiadja olyanra a pénzét, ami nagy valószínűséggel neki SZEMÉLY SZERINT nem tetszene.
Na asszem ennyi. A nagy SF háború újabb ütközetébe nem szállnék bele.
(várom hogy mibe kötnek bele
)
november 29th, 2009 at 12:24 pm
Jud: látod, a belelapozás utáni döntés már sokkal szimpatikusabb, mint a zsigeri elvetés, csak mert valaki azt mondta, hogy…
Másrészt az író fejlődhet az általad megjelölt módokon, de egy határon túl kell a szakmai szem. És a jó szerkesztő ki tudja hozni egy jó könyvből a még jobbat, egy kimagaslóból bizonyos esetben akár a korszakalkotót is. A téma messzire visz tényleg - és nem hiszem, hogy bármelyikünk is elzavarná a fenébe azt a hozzáértő szerkesztőt, aki dolgozna a munkáján azzal, hogy: “á, kösz nem, majd az írókörben megbeszéljük”… (egyébként a magas kvalitású szerkesztő nem csak a magasirodalomhoz kell, hanem akár az űroperetthez is jó lenne)
november 29th, 2009 at 12:29 pm
Acélpatkány: hol itt a háború? Beszélgetünk, nem?
Elismerem, hogy sok kortásr magyar ÉS magyar nyelven megjelenő külföldi SF könyv volt ggyenge az utóbbi időkben. Lehet a középszerűségről értekezni ezek kapcsán.
Én csak annyit “kértem”, legyetek kicsit nyitottabbak a magyar és főképpen a magyar kezdő szerzőkkel kapcsolatban. Ne vessétek el a munkájukat látatlanul vagy egy-két kritikai megjegyzés kapcsán. Pontosan azért, mert a kritikai megjegyzések főképp ízlést tükröznek, abból meg ahány ember, annyi.
november 29th, 2009 at 1:38 pm
“(várom hogy mibe kötnek bele)”
Én pl. abba, hogy süsd meg, nálam miért nem tudsz ilyen vitaindító hozzászólást bedobni elsőnek?
Mert ez most nem a Kánai András cikkén múlott, ez szemmel látható. Én is írtam erről a nyamvadt könyvről, mégis jöhetek máshová beszélni róla. 
november 29th, 2009 at 1:43 pm
Erről a magyar sci-fi haláláról nekem az a véleményem, hogy ha a magyar sf belehal pár őszinte, és még csak nem is negatív internetes kritikába, akkor meg is érdemli. Pusztuljon el, tisztuljanak ki belőle a mostani berögződések, hibák, és idővel születni fog egy életképesebb példány. Különösen ebben a globalizált világban tartom kizárt dolognak, hogy egy, az adott nyelven is több tízezer érdeklődőt vonzó szubkultúra elhallgasson (még akkor is, ha az érdeklődőknek csak egy része lesz olvasó). Ha meghal a lábaim előtt, nem életképes, de szükségszerűen lesz helyette új.
“csak annak a könyvnek nincs irodalmi szerkesztője, amelyiknek az írója/kiadója nem akarja, hogy legyen”
vs
“Tapsi: dolgoztam pár kiadónak, és tudom, hogy a magyar szerzők kéziratának gondozását
1.) vannak, akik nem csinálják
2.) vannak ahol hozzáértők vannak, de a leterheltségük miatt nincs idejük - azaz az erre fordított időt nem tudják kiszakítani a piacgazdaság sodrában sodródó kiadói melóból
3.) vannak, akik csinálnák, de csak hiszik, hogy értenek hozzá
4.) és vannak, ahol csinálják, de jószándékú ésvagy hozzáértő külsősökkel, így nem lehet teljes az a szerkesztői munka sem.”
Bár nem tartom teljesen korrektnek, hogy mindent a kiadóra fogsz, de kifejezetten szerepelt az írója/KIADÓJA… Mellesleg ismerek olyan embert, aki olyan kiadónak írt regényt, ahol nem volt teljesen biztos benne, hogy tisztességesen meg lesz szerkesztve, és volt annyira igényes a saját munkájára, hogy szervezzen magának a kiadótól függetlenül szerkesztőt. Bár nem mondom, hogy elvárható, de valahol mutatja, mennyire becsülöd a saját munkádat, és megteszel-e érte mindent, hogy a lehető legjobb legyen.
“- emellett sokszor szorít a kiadási ter, a határidők… stb…”
Ez viszont időbeosztási hiba, ugyanolyan, mintha a tördelő azt mondaná, hogy nem volt idő beállítani a margókat, jaj, bocs, hogy minden oldal lelóg a lapról.
Illetve mint azt Jud is írta… ha először leírod, hogy milyen hibák vezettek a kilencvenes években a zsáner színvonaleséséhez, hülyén veszi ki magát, hogy utána azzal jössz, hogy “de hát ez már sajnos csak így van, irodalmi szerkesztő ma már csak a népmesékben van”. Mivel leírtad, hogy milyen fontos lenne, hogy mekkora színvonalbeli különbségeket okoz a hiánya, ez már egyáltalán nem tűnik magyarázatnak, legfeljebb magyarázkodásnak.
november 29th, 2009 at 1:56 pm
András:
“Hanna: az önkontrollhoz tudás kell - tudni, mi a korszerű, akár tematikusan, akár stilárisan; tisztában lenni, mi az SF és mi nem; sokat olvasni, főleg a válogatásokat. Engem egyébként ezek az angoln nyelvű Bestof antológiák tesznek helyre, mert látom, hogy mennyi a hiányosságom a legjobbakhoz képest.”
Abszolút igaz, de én azt nem is mertem feltételezni, hogy az, aki ír, ne olvasson is egyúttal - méghozzá sokkal alaposabban és többet, mint egy átlagos olvasó.
Nekem a világ élvonalbeli SF/F könyveitől egyébként olvasóként mindig remek, íróként mindig borús kedvem lesz. De végül mindig inspirálnak, hogy fussak még pár kört.
És hogy visszakanyarodjak a témához: én a kezdő magyar írók könyveinek mindig nagyobb bizalmat szoktam szavazni, mint azoknak, akik már x-edszerre sem tudtak megfogni. Pont mert a kezdő még ismeretlen és izgalmas… és ki tudja, hátha épp rá vártam.
november 29th, 2009 at 3:07 pm
Tapsi: nem fogok mindent a kiadóra. A szerkesztésre kérdeztél rá, arra válaszoltam. A kérdésedre válaszoltam - ezért bocsánatot kérek.
Egyébiránt meg lehet csinálni, hogy az író megfizeti a hozzáértő szerkesztőt. Meg a tördelőt. Meg a nyomdát. Tényleg az ő dolga…
november 29th, 2009 at 3:13 pm
Sheenard: én bizalmat szavazok mindenkinek, de akkor érdemeljék is ki
Chello: Há’ mer akkor még nem olvastam a könyvet. De Andris szerencséjére/balszerencséjére épp most fejeztem be…
És háború mindig van, ez a szép az egészben
november 30th, 2009 at 1:39 pm
Chello: te meg ne panaszkodj, amikor nálam fényezteted Tapló Janit
november 30th, 2009 at 2:38 pm
Mindent a nézettségért!
A saját blogom nem generál elég látogatottságot, pedig kényeztetem a népet ínyencségekkel, de hálátlan kutyák mind! Nem elég, hogy a videós exkluzív posztjaimat leszarják, a könyvismertetőimhöz sem szólnak hozzá, csak hónapokkal később, más blogján! (Itt.) Ha ők így, hát én is így!
november 30th, 2009 at 10:05 pm
[…] Az sfinsider blogon született kritika kommentjei sarkalltak arra, hogy én is véleményt formáljak a témában. Mivel a látszatát is el akartam kerülni annak, hogy szerzőként a saját művem kritikájára reagálnék (az ilyen sosem veszi ki jól magát), ezért inkább saját posztot szentelek neki. […]
december 1st, 2009 at 11:41 am
Tényleg ízlésről vitatkoztok.
Amit SFinsider nagyon lelkesen ajánl, azzal óvatos lennék, mert jó esély van rá, hogy engem untatni fog. Amit Sheenard, az lehet h engem hidegen hagy, de az is lehet h tetszeni fog. Amit Adeptus ajánl, annál jó esély van rá, hogy tetszeni fog nekem, mert hasonló az ízlésünk, és gyakrabban ítélünk hasonló szempontok alapján. 
Ami érdekel, azt elolvasom mások véleményétől függetlenül, és magam döntöm-el, h mennyit is ér. Bár úgy sejtem ti is.
Oda akartam kilyukadni, h nem is kell h egy véleményen legyünk…
december 1st, 2009 at 5:43 pm
sfinsider:
Egyetértek, úgy nehéz újat írni, ha azt mondja a szerző, hogy “írok egy cp regényt” vagy “novellát”. De ha valakinek nem az a célja, hogy a kiadó olvasóközönségét belövő zsánerművet írjon, akkor nem is így kell regényt írni, hanem úgy, hogy “ezt megírom, mert úgy érzem, ezt meg kell írnom, és szerintem ez tök érdekes lenne elolvasni másoknak”, aztán ha véletlenül kiderül, hogy sci-fi, mi több, cyberpunk, az már mellékes.
Persze lehet, hogy csak naiv vagyok.
december 2nd, 2009 at 10:23 pm
Algi, a kiadó ott még nem kell hogy bejöjjön a képbe, amikor olvasóközönséget választasz.
december 4th, 2009 at 2:41 pm
Néhány apróságot hozzáfűznék azért a ki mit olvas el és ki mit vesz meg kérdéséhez. Alapvetően idő és pénz kérdése az egész. És mivel legtöbbünknek egyik sem áll korlátlanul rendelkezésére, valamilyen alapon válogatni kell. Persze erre vannak különböző módszerek. Legjobb, ha már olvastunk valamit az írótól, de ez természetesen elsőkönyveseknél nem mindig működik. A következő lehetőség a véleményformálási szinten is megbízható barátok véleménye. (Csepregi könyvét pl. azért olvastam el “kisebb átfutással”, mint számos más magyar sci-fit, mert aki ajánlotta, annak megbízom a véleményében.) Ezután jöhetnek a kritikusok, bloggerek, megmondóemberek, de akár a kiadó korábbi munkássága is jelenthet némi garanciát. Meg persze léteznek irodalmi díjak is. (Legvégső esetben akár még a fülszöveg is segíthet.) Sőt, van még egy viszonylag egyszerű módszer arra, hogy az ember eldöntse, mennyire érdekli egy könyv. Bele kell olvasni. Akár az elejébe, akár a “legendás” 23. oldalon, akár csak egyszerűen felcsapva valahol. Szóval ahhoz, hogy legyen egyfajta képe az embernek egy műről, nem kell elovasnia, pláne megvennie. Elolvasnia akkor kell, ha érdekli, vagy ha véleményt akar mondani (írni)róla. Akkor viszont kötelező. Ami pedig a Csepregi-kötetet illeti, cseppet sem bánom, hogy elolvastam. Bár minden SF-írásról ezt mondhatnám, amit valaha olvastam…
december 26th, 2009 at 3:31 pm
[…] Csepregi Tamás első könyves író kötete keltette idén a legnagyobb feltűnést, és lett a hazai SF írásról szóló diskurzus egyik kiindulópontja, olvashattunk róla jót CP-t nem ismerőtől és szakembertől is. A Szintetikus álom egy novellafüzér, ami a klasszikus - és valljuk be, mára kissé kiüresedett - cyberpunk elemekből építkezik. És hogy milyen is maga a kötet? Egyszer már értekeztem róla, de mivel jó eséllyel indul a jövő évi Zsoldosért, ezért gondoltam mivel más vetélytársairól is szót ejtettem, illik itt is elmondom a véleményemet. […]