Város a világ végén
Posted by sfinsider on december 27th, 2009
Karácsony alkalmából végre volt időm elolvasni a Nulla pont-ot, László Zoltán új regényét.
Gömb
A történet legérdekesebb szereplője maga a helyszín, Nagate. Ez a város földrajzilag nehezen behatárolható, lakói emberek és fantasy-lények, akik egy ipari forradalomhoz hasonlító korban élnek. Küszöbön áll a társadalmi forradalom is, a földalatti mozgalmak aktívak. Mindeközben Erdeve Befar, a nagyhatalmú behemót mágnás egy különös gömbre csap le egy aukción. Hamarosan bebizonyosodik, hogy a mágiát árasztó tárgy több egyszerű műkincsnél, hiszen rengetegen szeretnék megkaparintani. Mire a kalandok végetérnek, azt is megtudjuk, mi is ez a különös város, hogyan született Nagate, és mivégre van ezen a világon.
Kocka
Mindenki felejtse el László kettővel ezelőtti regényét, a Nagate-t! Bár már az is egy izgalmas műnek bizonyult (és sokan, hibásan, fantasy-nek vélték), a Nulla Pont annak nem szoros folytatása. Önállóan élvezhető.
Élvezhető: ez a kulcsszó.
A Nulla Pont eredetiségét többek közt kerettörténete és az az irodalmi játék adja, ahogy a fejezetek megíródtak. Ugyanis egyetlen történet (hajsza a gömbért) többféle variánsát olvassuk, és a csattanóban azt is megtudjuk, hogy miért. A szerző nem öncélú: regényének egyik fontos szervező elve pont a variációk megléte. Ennél többet spoilerveszély nélkül nem árulhatok el; mindenki fedezze föl magának a szöveget.
A regény megítélésénél vigyáznom kell, hogy ne tűnjek túlságosan elragadtatottnak, de mit tehetek, ez a helyzet. A Nulla Pont az utóbbi évek egyik legjobb hazai science fiction regénye. Azt mindig is tudtuk, hogy egy új László Zoltán-regény megjelenése eseményszámba megy. Bárcsak több ilyen írónk lenne!
Mit is tud László, amit a legtöbben nem?
Az első, ami a Nulla Pontot egyedivé teszi, az a fantasy-SF világ kettőssége, vagyis az ötlet. A módszere az, hogy fantasy világban járunk, de az élettel teli, néhol talán túlságosan is pepecselősnek ható, cyberpunk-realitást idéző mondatok folyton fejbekólintanak. Jó mondatokat, erős párbeszédeket kapunk, irodalmilag erős minőségűeket.
A második, hogy érdekes szereplőkkel találkozunk. Baloldali mozgalmárok, cilinderes tőkésekre hajazó alakok és törékeny, evilági emberek keresztezik egymás sorsát. A figurákat a fejezetek, a másféle változatban előadott történetek tovább árnyalják.
A harmadik, az a science fiction gondolkodás, ami a 217. oldalon található mondatban előbukkan, és helyreteszi a regény világát. A Nulla Pont megoldása - ha tetszik, csattanója - sok embernek talán hideg lesz és sivár, mint a kocka alakú űrállomás, de érdekes tudományos fejtegetéseket tartalmaz. Nemcsak a minket körülvevő Kozmoszról, az időről meg a térről, de társadalmainkról, a problémákra adott emberi válaszokról is.
Néhány negatívum a végére: az első fejezet tele van jelzőkkel túlzsúfolt, felcicomázott mondatokkal és szerkezetekkel - ennyiben CP írói módszert érhetünk tetten. Ugyanebben a fejezetben csípte a szememet a szisszen ige gyakori használata. A regény első fejezete ráadásul nem túlságosan izgalmas, ha rövidebb lett volna, hamarabb rájövünk, mi a regény érdekessége, a fejezetvariációk, amiről már írtam.
Mindent egybevetve: nagyon jó, a magyar mezőnyben kiemelkedő, de világviszonylatban is figyelemre méltó regény született.
Erősen csodálkoznék (meghökkennék), ha jövőre másnak ítélnék a Zsoldos-díjat regény kategóriában.
Értékelés:
(négy és fél)
december 27th, 2009 at 11:06 am
“(és sokan, hibásan, fantasy-nek vélték)”
De ami késik, nem múlik. 
Lehet, hogy rosszul emlékszem, de a Nagate nem egy olyan “ha akarom, sci-fi, ha akarom, klasszikus, ha akarom urban fantasy, ha akarom, steampunk” világnak készült, ami olyan, mint egy varázszsák - mindenki megtalálja benne a kedvérevalót?
Pont ez adott neki egy különös ízt, és emelte rengeteg társa felé.
Ettől függetlenül elismerésem, én még sajnos nem jutottam el a Nullaponthoz, éppen más irományok kötnek le.
december 27th, 2009 at 2:05 pm
Megint egy nappal előztél meg, épp most fejeztem be
Egyetértek veled, tényleg az egyik legerősebb magyar regény amit az elmúlt időszakban (években?) olvastam. Megérdemelné a díjat (kíváncsi vagyok, meg is kapja-e).
Én nem olvastam a Nagatét - direkt előbb ezt akartam elolvasni - és tényleg önállóan is élvezhető. Holnap írok róla részletesebben.
december 27th, 2009 at 7:37 pm
Jó hír, hogy önállóan élvezhető, így bele merek vágni. A Nagate nálam is kimaradt, a múltkor majdnem belekezdtem, de kifolyt a szemem azoktól az idióta betűktől, ezért inkább határozatlan időre félretettem. Valakinek le kéne törni a kezét a Deltánál.
december 27th, 2009 at 8:45 pm
Nihil: csak arra céloztam, hogy az akkori Zsoldos-díjból diszkvalifikálták.
december 27th, 2009 at 9:26 pm
Értem… nos, az tényleg f***ság volt, hogy visszafogottan fejezzem ki magam.
december 27th, 2009 at 9:43 pm
Kigolyózták, mert nem tűnt sf-nek. Ez nem f…ság.
december 28th, 2009 at 1:47 am
Én, bevallom, elkezdtem a Nagatét, még amikor csak ismerkedtem a LZ-művekkel, de nem kötött le, abbahagytam. Erre viszont kíváncsi vagyok, most meg is nyugodtam, hogy nem kell hozzá a Nagate ismerete, ill. amit úgy nagyjából tudni kell a háttérről, azt úgy nagyjából tudom is másoktól.
december 28th, 2009 at 9:47 am
Figyelem már egy ideje a magyar sci-fi nem sci-fi életetet, és attól tartok, nálunk, Magyarországon, valami gond lehet a fejekben. Ezt most főleg Acélpatkányhoz és Kánai Andris bejegyzésének végéhez címzem. Sosem szerettem azokat a megállapításokat, miszerint valaminek járna bármi is. Ha egy író azért ír, hogy díjat kapjon, megette a fene. Ha egy olvasó azt várja, hogy az író műve díjat kapjon, megette a fene. Ha egy olvasó olyan véleményre jut, hogy egy regény kaphatna-e vajon díjat…, nos, adjon egyet, oszt olvasson tovább.
ps.: amúgy az 50. oldalon tartok, és nagyon sok baráti megértés kell ahhoz, hogy folytassam a Nulla pontot. Remélem, javul majd a regény, mert eddig nem fogott meg…
december 28th, 2009 at 10:11 am
sangel: azt is megette a fene, ha valamit baráti megértésből olvasol el.
Tetszik vagy nem tetszik, ez számít csupán.
december 28th, 2009 at 10:34 am
Sangel: Nem értem, most annyira nagy baj, hogy ilyesmit írtam? Ha nem kap díjat, az se baj, mi Andrissal nem a díjakban mérünk, bármennyire is úgy tűnik. Csupán megjegyeztünk valamit, ennyi. Egyébként ha már itt tartunk, én inkább azon vagyok, hogy a regény NEM fog díjat kapni, de ebbe nem akarok belemenni.
Szóval nem hiszem, hogy bármi rosszat mondtam. Az idei felhozatal alapján mondtam el egy személyes vélemény (van mire, ugyanis ahogy András, én is olvastam az esélyes műveket). Csak azért, mert akkora hiszti szokott lenni ekörül a (számomra értéktelen) díj körül már nem is beszélhetünk róla.
Hugo, Nebula, Locus stb. díjjal ez valamiért működik…
Szerintem itt van gond a fejekkel.
december 28th, 2009 at 1:04 pm
“A személyes vélemény olyan luxus, amit a hazai scifi életben manapság nem mindenki engedhet meg magának. Az olvasó meg pláne nem, mert mindig akad olyan író, aki rögtön beszól neki.”
december 28th, 2009 at 1:16 pm
Sangel: mivel olvastam a vetélytársakat is, ezért helyeztem el ebben a mezőnyben a regényt. Egyetlen díjunk a Zsoldos; semmi rossz nincs hát abban, hogy az ítész ebből a szempontból is véleményt mond. Ami persze mindig szubjektív és nem kötelező erejű.
december 28th, 2009 at 5:23 pm
Acélpatkány, csak tavasszal lesz szezonja a ki-miért-nem-kap-ZSP-t körnek. Hova ez a sietség?
december 28th, 2009 at 5:46 pm
Na, már megint én vagyok a ludas…
december 28th, 2009 at 7:11 pm
AP: nem lehet hogy pont azért érzed hisztinek a Zsoldos-díj körüli hercehurcát, mert számodra semmit sem jelent?
december 28th, 2009 at 8:31 pm
[…] Ahogy tanult kollégám megjegyezte, egy új László Zoltán regény megjelenése eseményszámba megy. Hogy miért? Mert a szerző regényei olyan egyedi színt képviselnek a hazai fantasztikumban, amire igencsak szükség van. Az író előszeretettel keveri a különféle ötleteket, stílusokat - lásd a Hiperballada alternatív történelmi cyberpunkját vagy jelen regény előzményének, a Nagaténak SF-et és fantasy-t kombináló ötletét -, és mindezt kellő odafigyeléssel, gondos írói munkával alakítja egységes, koherens szöveggé. Nincs ez másként jelen regény, a Nulla pont esetében sem. […]
december 28th, 2009 at 10:09 pm
Ha valaki nem jelölt/nyertes, kiadó vagy egyéb módon érintett, az minek is érezhetné?
Azt hiszem, szerencse h aki nem ír és nem aktív a sci-fi életben másképp sem, az csak keveset értesül ezekről, mert az egyszerű olvasó szemszögéből elég nevetséges, kínos és illúzió-romboló lehet.
december 28th, 2009 at 10:11 pm
uhh, nem akartam én ekkora hullámot… (Andris, látod, hogy növelem a látogatottságodat!…
)
Sezlony: nem aggódom, mert nekem a Keringés is nehezen indult, aztán tökre élveztem. És így voltam A gyűrűk urával is…
Ez majd kiderül.
Acélpatkány: semmi baj a véleményeddel. Mindig elolvasom, és vagy egyetértek vele, vagy nem, de ez így van rendjén. Az én véleményemmel, írásaimmal is ezt teszik mások, és az is úgy helyes. Mindössze arra akartam felhívni a figyelmet, hogy nem szerencsés belekeverni, még az esélylatolgatás szintjén sem egy díjat egy-egy regény vagy novella elemzésébe, elemzésekor, különösen egy olyan világban, amelyben valóban mindössze egyetlen díjat osztanak ki évente regény és novella kategóriában, ráadásul úgy, hogy valaki valóban állandóan hisztizik, prüszköl, ócsárkodik (műveltségéhez, tehetségéhez, intelligenciájához mérten) miatta. A gond ott van, hogy ezzel sem lehet mit kezdeni, hiszen vagy tetszik valakinek valami, vagy nem (visszacsatolás Sezlony bölcs megállapításához), és feleslegesnek érzem olyan dolog elébe menni, ami úgyis szembejön velünk. Kis képzavarral élve: a Zsoldos Péter-díj hídján menjünk át majd nyáron.
Hackett: nem értem, miért éppen ezt idézed, ráadásul nem is tartom igaznak. Az ide vonatkozó választ lásd Acélpatkánynak adott válaszomban.
SFinsider: lásd Acélpatkánynak adott válaszomat.
Onsai: lásd SFinsidernek adott válaszomat.
Rhewa: nem tisztem ugyan, és védő sem akarok lenni, de van igazság abban, amit Acélpatkány ír. Akkor is, ha mondjuk én is másként írnék véleményt. Volt idő, amikor azt gondoltam, valóban lehet latolgatni, de rá kellett jönnöm, ehhez még nem érzem elég érettnek a magyar sci-fi élet bírálóit vagy dícsérőit. A vélemény az vélemény, és legalább annyira minősíti azt, aki írta, mint azt, amiről/akiről írta.
december 29th, 2009 at 12:57 pm
“egyetlen díjat osztanak ki évente regény és novella kategóriában, ráadásul úgy, hogy valaki valóban állandóan hisztizik, prüszköl, ócsárkodik (műveltségéhez, tehetségéhez, intelligenciájához mérten) miatta.”
Volt egy év, amikor senki sem hisztizett, prüszkölt vagy ócsárkodott.
december 29th, 2009 at 6:02 pm
Biztosan volt ilyen, de arról én nem tudok…
december 29th, 2009 at 6:52 pm
2008-ban nem emlékszem, hogy bárki is kétségbe vonta volna, hogy A Keringés megérdemelten nyert.
Ha volt ilyen, arról én nem tudok.
december 30th, 2009 at 12:44 am
Kétségbe senki…
december 31st, 2009 at 1:55 am
Csatlakozom Sangelhez, és jó látni, hogy nem vagyok egyedül a véleményemmel. Én olvasás közben szenvedtem, mert szó szerint nem értettem egy kukkot se, hogy mik ezek a manták meg behemótok, meg egyáltalán mi a fenét akarnak, úgy ahogy az űrhajós is ezzel a LORÁval. Nekem ehhez szótár kellene, ahogy a szerepjátéknál is van egy könyv. Felütöm, azt tudom, hogy varázsolhatok mennyei kutyát, mert tudom, hogy melyik DandD-be vagyok és ember vagyok és mágus és tudom, hogy mit tehetek stb… Ha olvasó vagyok, akkor hirtelen nehéz olyan fantasy-sf olvasóvá válnom, aki fejből vág olyan lényeket, amiket amúgy nagyjából csak az írójuk ismer. Kellett volna egy lényfelsoroló és egy névlexikon a végére, mert így nehéz, legalábbis olyan nooboknak, mint jómagam. :S
december 31st, 2009 at 12:48 pm
Automaton_aliza: nekem nem okozott gondot, mivel a behemót meg a manta csak egy név, amit az író és a te fantáziád tölt meg élettel. Én igen-igen ritkán olvasok fantasyt, de nem éreztem szükségét a további magyarázatnak. Sangellel egyetértek abban, és ezt írtam is, hogy az eleje pörgősebb lehetett volna.
február 8th, 2010 at 1:36 am
[…] Város a világ végén […]