SFinsider

Folytatom a jelölt írások rövid véleményezését.

Will McIntosh: Bridesicle

Az invenciózus író onnan ismerszik meg, hogy kicsavar egy klisét. Esetünkben ez a “felébredni a mélyfagyasztásból, miközben több évtized eltelt a Földön” gondolat. McIntosh elbeszélésében Mirának megadatik, hogy halálos balesete után új életet kapjon – de ennek ára sokkal több, mint amire bárki gondolna. Izgalmas, csavaros sztori. (Hasonló alapszituáció fordul elő David Langford rövid szösszenetében, a New Hope for the Dead-ben is, de az ott tragikomikus színt kapott.)

Paolo Bacigalupi: The Gambler

A kortárs SF egyik ifjú titánja a nagyon is közeljövőbe kalauzol minket. A főhős egy fiatal thai újságíró, aki valódi, globális történetet akar írni a celebvilágos megrendelések helyett. Bacigalupi írása alig-alig scifi, a mondanivaló óvatosan egyensúlyoz a giccs (=a modern újságírás rossz)  és a fajsúlyos mondanivaló között. Paolónk jól ír, de megasztárosan fogalmazva: ez ebben a mezőnyben nem elég erős.

Michael Bishop: Vinegar Peace, or, the Wrong-Way Used-Adult Orphanage

Az írás előzménye: a szerző, Michael Bishop 2007. április 16-án a virginiai főiskolai tömeggyilkosságban elvesztette Jamie nevű fiát. Ez az elbeszélés annak hatására született.

A történet szerint mindazok a szülők, akik utolsó gyereküket is elvesztik, árvákká válnak, és egy speciális helyre szállítják őket (erre utal a cím). Egy disztópikus írás ez, olyan, mintha egybegyúrnánk Kafka Perét, Atwood szolgálóleányos regényét és beletennénk egy kis Éjszakai utazókat Umberto Simonettától. A metaforikus megközelítés a szülői fájdalmat mutatja be különböző helyiségeken keresztül, egy furcsa világban, egy furcsa helyen. Megrendítő, de valamiért mégsem olyan erős az egész.

 Richard Bowes: I Needs Must Part, the Policeman Said

Ahogy a cím rögtön az arcunkba ordítja, igen, ez egy dicki történet, melyben az álom és a valóság összemosódik, de híján van egyéb SF invencióknak. Az eredetisége másodlagos; Dick ezt jobban csinálta. Sokkal jobban.