Ennyi volt, skacok!
Posted by sfinsider on augusztus 4th, 2010
Hölgyeim és uraim, ez valamivel hosszabb lesz, mint az átlag blogbejegyzéseim. Éppen ezért kérem, tegyék magukat szabaddá néhány percre, míg elolvassák ezt a szubjektív elemektől hemzsegő írást. Előre közlöm, hogy nem áll szándékomban személyeskedni, mert érdeklődésem célkeresztjében elsősorban a művek állnak, a többi csak sallang.
Egy rossz folyamat, gyakorlat, trend lesz a téma.
Ezt az írást nem az író, hanem a kisgyerekkora óta SF-et olvasó, nem főállású író, Kánai András jegyzi. Tehát az olvasó pozíciójából mondom el véleményemet.
Az írás premisszája: elmondom, hogyan jutottam arra az elhatározásra, hogy a továbbiakban nem szeretném a novelláimat (és ha valaha lesz) regénye(i)met jelöltetni a Zsoldos Péter-díjra.
1. fejezet: A jelen
…amelyben a szerző kifejti sirámait.
Azt mondják, az időutazás régi és bevált toposz a sci-fiben.
Mégis, amikor szombat délután wyquin bepötyögte a győztes műveket, majd vasárnap olvashattam is a zsüri indoklását, arra gondoltam: íme, megérkeztünk a magyar sci-fi sokszor emlegetett aranykorába.
Az 1980-as évekbe.
Az utcán Ladák és Wartburgok pöfögnek, üvölt a Szomszédok a vékony abrosszal letakart Color Star-ból, a nagy hatalmú függetlenített pártitkár még ereje teljében és rossz pulóverében, miközben valahol az óceán másik partján szárnyát bontogatja az SF legfrissebb, eddig talán legcoolabb és legnépszerűbb irányzata, hulláma, a cyberpunk. Csak néhány év a Neuromancer - Mirrorshades között, és az új mozgalom feloldódik a science fiction véráramában, stílusjellemzői elkeverednek a többivel. A befolyásos szerzők, Sterling, Gibson és mondjuk Cadigen maguk is hamar továbbléptek, és elhagyták a gyorsan önmaga paródiájává érő tematikát.
Nálunk sajnos a Neuromancer nem jelen(hetet)t meg. Pedig érdekes lett volna szembesülni a regénnyel ebben a 8-bites számítógépkultúrával épphogy csak ismerkedő, ZX Spectrumokkal és C64-ekkel fölszerelkezett országban. Igen, érdekes, sőt mi több, hasznos lett volna egy olyan irodalmi alzsánerrel találkozni, ahol a kapitalizmus már továbblépett a foxi-maxin tanított “impériálizmus”-nál, ahol a technológia nem az embertől eltávolodott valami, hanem közeli, szórakoztató és nélkülözhetetlen összetevője az életnek.
Mivel ez a lépés kimaradt, a kilencvenes években zúdult ránk mindez. Mintha 1992-ben ért el volna hozzánk a Duran Durantól a Wild Boys.
Nosztalgikus bevezetőm apropója: idén a Zsoldos-díjat egy rendkívül szimpatikus szerző jól megírt regénye kapta. Ahogy akkor megfogalmaztam, a regény korrekt és élvezetes, de a környezetrajz, a worldbuilding kábé harminc évet késett. Minden ismerős (Gáspár, László már évekkel ezelőtt, színesen-szagosan megírta), az intellektuális izgalom kicsi.
(Azzal nem kívánok foglalkozni külön, hogy regény-e; nálam igen, sőt, a struktúrája még inkább az átlag regény fölé emeli.)
A Nulla pont, szerelmetes barátaim, az más tészta.
Ízléseket nem ütköztetünk, de ha egy írás okos tudományos alapokra helyeződött, a helyszínválasztás eredeti, a narráció játékosan újszerű, akkor ez a regény az. Megérdemelte volna a díjat.
Most jöjjön a novellakategória döntése. Itt sem rózsásabb a helyzet.
Az idei év igencsak elkényeztetett minket, de véleményem szerint ebből is kimagaslik két írás. Az egyik Szűcs Lászlóé. A rövid élet titka olyan, ahogyan az meg van írva a nem létező nagykönyvben: technológia generálta társadalmi változások, egyéni-személyes moralitással. Kitűnő, okos novella, abszolút modern és mai. A másik Galántai Zoltáné. Az éjszakára nyíló ablak világa és dilemmái nagyon nem mindennapiak, a háttérben fölsejlő világ eredeti és izgalmas, a novella hangulatos, az utolsó mondat mint egy kalapács. (És mindkét novella címadása is példás.)
És most nézzük a díjnyertes novellát! A Szélesi Sándor-novella újabb bizonyítéka az időutazás tényének. Az írással nem az a baj, hogy felszínes a moralitása és nem kellőképpen indokolt (nem érezzük át, miért egzisztenciális probléma a halhatatlanság, az identitáselvesztése/megváltozása – ehhez ajánlott olvasmány pl. Greg Egan szinte bármelyik novellája az Axiomatic kötetből). A nagy gond az a fránya tudományos-technikai háttér valamiféle körvonala, amely ALAP a magas színvonalon művelt SF-ben.
Konkrétan: a jövő, ahol világokat ugrunk át, de a tipikus huszadik századi életet éljük (sör a frigóban, környezet stb.), olyan flaw, amely egy külön fejezetet kapott a Writing Science Fiction and Fantasy könyvben, amit az Asimovs akkori gárdája írt. Ez az 1950-es szindróma. A novellával kapcsolatos másik kifogásom a tudományos alap fájó hiánya. Az nem elég, hogy leírjuk, hogy nanitok, oszt’ azok már működnek is. Vagy ahogy egy tanult barátom megkérdezte a novella kapcsán: jó, jó, de mi az a kvantom? Ezzel fején találta a szöget. Egy betű megváltoztatása még nem elegendő egy olyan alapinformációhoz, ami kell a végső jelenethez is, mert én egész egyszerűen nem értem, most akkor mi történt a hőssel. Apropó, utolsó jelenet: a széttárt karú, fává változó férfi képe a giccs határán táncol. Szélesi szépen, gördülékenyen mesél, de nem elég SF-es ez a novella.
Szóval, nem érzem kellően átgondoltnak az idei díjazást (sem).
2. A múlt
…amelyben szerzőnk kifejti, hogyan ismerkedett meg és szeretett bele kedvenc tematikájába. Mit jelent neki a jó SF.
Az 1980-as években, mint majd’ minden rendes honpolgár, csak oroszul tanultam. Emiatt természetesen a Kozmosz Fantasztikus Könyveken és az akkori Galaktikán nevelkedtem, számomra az egyenlő volt magával a SCIENCE FICTION-nel. Ami nem volt benne, az nem is létezett. Persze az már akkoriban feltűnt, hogy az angol nyelvű írók könyvei jobban tetszenek, mint a többieké (NDK-s, bolgár scifi, brr), pedig akkor még azt sem tudtam, hogy mi az a Golden Age.
A kilencvenes években egyetemre kezdtem járni, és a sci-fi szeminárium mellett elég lájtosan foglalkoztam scifivel.
Majd megszűnt a Galaktika. Én tisztességes reklámszövegíróként helyezkedtem el. Próbáltam néha érdeklődni könyvekről, de sem külön társaságom, sem külön információs forrásom nem volt erre. Ha kezembe került magyar könyv, antológia, hamar meguntam a sablonos történeteket, az eszetlen lövöldözést, a cowboyjelmezt szkafanderre cserélő hősöket. A sci-fi halott – állapítottam meg rezignáltan, és nem foglalkoztam vele többet.
Szendergésemből két esemény rángatott ki.
Az egyik az volt, hogy 1999-ben rátaláltam egy kanadai író, Robert J. Sawyer honlapjára. Életemben nem hallottam még róla, de lenyűgözött a témák, az emberi problémák, és legfőképpen az ötletek sokasága. Eszembe juttatta, hogy hé, hát ez engem érdekel. Kölcsönkaptam egy jól felszerelt ismerős könyvtárából egy angol nyelvű Sawyer-regényt (Factoring Humanity), és elkezdtem angol eredetiben olvasni. Elbűvölt az a kecsesség, ahogy ez az ember a jól kidolgozott tudományos-technológiai ötleteit igazi emberi történetekbe csomagolta. Igazi profi, gondoltam, aki becsületesen teszi a dolgát.
A másik fontos momentum az volt, amikor a Keleti aluljárójában egy utcai árusnál belebotlottam a Karantén című regénybe. Nos, röviden: a Sawyer-honlap által elindított szemléletváltást ez a regény fejezte be.
Igen, újra elhitették velem, hogy a science fiction:
a, intellektuálisan izgalmas,
b, irodalmilag bátor,
c, felborítja a mindennapokat, a megszokott közhelyeknek bemutat,
d, merész,
e, újító,
f, friss és ropogós és semmilyen más tematika sem modernebb nála,
g, tele van kiaknázatlan ötletekkel és megírandó témákkal.
Azután írtam meg első novellámat is a Möbius pályázatára, és hamar eltelt az a 4 esztendő, mire megjelent. Az alatt a négy év alatt viszont újra scifit olvastam, életemben először kortársat, eredeti nyelven. Meghökkentem, hogy ennyi kincs lapult elzárva előlem.
Első könyveim, amelyek eme felfedezés jegyében kerültek elém: Permutation City (Greg Egan, természetesen). Ez a regény megmutatja, hová vezethet az agyzsongító spekuláció, a kozmológia hogyan tud elképesztő módon egybeérni az identitást érintő kérdésekkel. Egy ilyen regényt nem egyszerű megérteni, hát még megírni! De nagyon jó elolvasni, hagyni, hogy a határok kitáguljanak, hogy a wannabe író előtt felragyogjon ez a három szó: ÍGY IS LEHET.
A másik sorsfordító regény a másik Gregé, Bear-é: ez volt az Eon. Utazásra vitt, egy titokzatos objektumra, és hihetetlen távlatokkal operált. A fantázia példaértékű, mondanivalóval dúsított megnyilvánulásaként éltem át. És ezeken kívül is csak faltam mindent, amit a neten felleltem, a különféle díjazott novellákat, regényeket, és lassan kialakult egy látásom a zsánerről.
Ettől kezdve engem nem lehetett megvenni félkegyelmű űrkalandokkal, jövőben játszódó, de avíttan régies történetekkel, ezerszer látott karakterekkel. Újra, frissre, eredetire vágytam – arra, amit a jó SF tartogat a türelmes ínyenceknek. A lusta írókra, az át nem gondoltságból kisarjadó betűtengerekre többé nem voltam kiváncsi. Szó szerint egy Univerzum ragyogott fel előttem, és ahogy angoltudásom is csiszolódott, egyre több ismeretlen helyre utazhattam el. Kalandozásaim közben tapasztalt űrvándorokba botlottam, akik felhívták figyelmem az SF mint irodalom potenciáljára, a benne rejlő lehetőségekre, az alkotók és műveik közötti különbségekre.
Elkezdtem elemezni, hogy vajon miért emelnek piedesztára egy-egy művet kint, miért adnak díjakat. Melyek azok a pluszok, amelyek a különlegest megkülönböztetik az átlagostól.
Még azt se mondanám, hogy mint valami forrófejű kamasz, szemétre vetném a régi klasszikusokat: bárki megnézheti a TOP 10-es regénylistámat – nincs rajta 2000 utáni regény.
Ez egyáltalán nem alakított ki bennem nagyképűséget (mire is?), sem valamiféle anglomániát – de azt azért láttam, hogy igazi profi piac az USA-ban alakult ki, kompetens szerkesztőkkel, írásból élő szerzőkkel , széles olvasótáborral. Náluk, illetve rajtuk keresztül zajlottak le az SF forradalmai is (Gernsback, Golden Age, New Wave, Cyberpunk, New Weird), tehát érdemes odafigyelni. Ezt a meggyőződésemet tovább erősítette, amikor magyarul olvastam európai scifi írásokat: többségük sokkal gyengébb volt, mint jenki társaik.
Persze, a scifinek rengeteg árnyalata létezik, és idővel rájöttem, én mindegyiket szeretem: ugyanúgy bejönnek pl. Mike Resnick érzelmes, softabb írásai, mint Gregory Benford hardosabb regényei. A lényeg az átgondoltság, az élmény, a modernség/korszerűség, az újdonság és az ő varázsa. Ráadásul pont egy olyan korban élünk, amikor a scifi gettófalai leomlanak, és egyre több irodalmi fogás áramlik befelé, a merev műfajhatárok is eltünedeznek – kívánatos kor ez írónak, olvasónak egyaránt.
A sok-sok olvasás kritikussá tett. Más szemmel kezdtem el nézni a hazai írásokra, óhatatlanul is angolszász olvasmányélményeimmel hasonlítottam össze. Sokáig, elég hosszú ideig nyomát sem láttam, hogy ezt a színvonalot itthon elérjük; igazából már a közeledésnek is örültem volna.
És akkor jött a Keringés. Ez visszaadta a hitemet abban, hogy van más is, aki korszerű, modern science fictiont szeretne írni – és talán olvasni is. (Előtte, a kilencvenes években egy könyv tetszett nagyon, a Két életem, egy halálom.) László Zoltán többi írása is sejtette, hogy ő is leszámolt a gravipapucsban-suhogóköntösben-sugárpisztolyozunk stílussal. Később idesodródott Markovics Botond is, és optimizmuson egy fokkal följebb kapcsolt.
Vannak persze mások is, feltörekvő, ügyes emberek (K. Varga, Sümegi, Mayer, Juhász például) és minden adott ahhoz, hogy világszínvonalú szülessen kies ugarunkon is.
A Zsoldos-díj visszarántott a valóságba: másképp mennek itt a dolgok, mint ahogy én azt kívánatosnak tartanám.
3. A jövő…
…amelyben szerzőnk leszámol az illúziókkal.
Jól dokumentált optimizmusom a hétvégén gellert kapott. A Zsoldos-díjjal sok bajom van.
a, Zsürije olyan döntéseket hozott már a múltban, amelyért jónéhány magyar SF-rajongó pironkodna, ha szóba kerülne egy WorldCon-on. Soroljam? Kék bölcső, Szellemharcos, Diagnózis… ennyi elég? A díjnyertes novellák közé már becsúsztak igazán nívós darabok is, pl. Kim Lancehagen A.K.I.-ja. (Amit Lancehagentől olvastam eddig, az amúgy is szinte mind nagyon jónak tűnt.) Persze, szó sics róla, hogy minden díjazott mű csapnivaló lenne; de már egy hajszál is tönkretehet egy tányér levest. A díj történetét elnézve pedig már mimimum egy egész parókáról beszélhetünk.
A zsüri és a számítás Sárdi Margit belépésével professzionalizálódott, de a díj értékének zuhanását ez a lépés sem tudta megállítani.
b, Ez az egyetlen és legfontosabb irodalmi SF-díjunk, írópalántáink felnéznek rá, rangja van (még). Éppen ezért szeretném csendesen megkérdezni, hogy a zsüri Sárdi Margiton és Mandics Györgyön kívüli tagjai mivel vívták ki azt a tekintélyt, hogy ilyen fontos kérdésben döntsenek? Ezt tényleg komolyan kérdezem. Példának nézze meg mindenki ezen a linken a Campbell Award zsürijét. Na, erről van szó, ez nem személyeskedés, ez szakmai kérdés. Ezzel összefüggésben megsüvegelem azt a két tagot, aki legalább a véleményét közzéteszi.
De ez a következő menüpontom.
(Kis kitérő: mielőtt bárki rámolvasná a savanyú a szőlő frázist, nézze meg a videó végén, mely novellákat tartottam a legjobbaknak ebben az évben. A sajátjaim nem voltak köztük. Ráadásul nagyon szép értékeléseket kaptam tavaly és most is. Szó sincs sértettségről.)
c, A bírálatokból fölsejlő szempontrendszer elképesztő következtetésekre sarkall.
Idén például egy tematikailag – ld. bejegyzésem első pontja – oldschool regény kapta a fődíjat. Szó sincs arról, hogy ne lenne valóban értékes a mű, csak hát, erről van szó. A Szintetikus álmot egyébként nemcsak én, hanem mások is több-kevesebb lelkesedéssel üdvözölték.
Hogy fordulhat elő, hogy gyermekkorom kedvenc írójának novellája, amely már húsz éves is csak nagy jóindulattal lett volna naprakész, ugyanannyi pontot kap, mint a Szűcs-írás? Hogy fordulhat elő, hogy a Justitia és A bevatás szertartása között fél pont a különbség, és nem mondjuk 30, az utóbbi javára?
A kérdésem: a zsüri tagjai tisztában vannak, milyen a kortárs scifi? Hogy merre tart? Hogy kik a műfaj meghatározó alkotói kint és miért? Hogy mi alapján mondhatjuk valamire azt, hogy régies, és mi jelenthet újdonságot?
Tavaly ugyanilyen furcsa érzésem volt. A Csend tökéletes mű a Zsoldos-díjra: az alaptörténet érdekes, a világkép hihető, a címben megfogalmazott metafora többrétegű és izgalmas értelmezést tesz lehetővé. Ehhez képest egy olyan novella nyert, amely Bradbury-t idézte, de annak költőisége nélkül.
Az a helyzet, hogy jó lenne eldöntenünk, mit tartunk kívánatos útnak a haza SF-irodalomban és mit nem. Világos, hogy választhatjuk a befelé fordulást, azt az állapotot, amikor úgy csinálunk, hogy mindent a saját világunkhoz mérünk. Amikor nem számít, hogy kit miért díjaznak kint, milyen viták zajlanak. Magunkra zárhatjuk a csapóajtót, és görcsösen összezárt fogakkal mormolhatjuk: nem érdekeltek, kinti kortársaink, mert mi a speciális, magyar sci-fit jutalmazzuk. Másképp: mintha azt mondanánk, hogy nekünk csak Kozsó kell, és nem például Fat Boy Slim, Leonard Cohen vagy a Coldplay (ezek példák, remélem, érthetőek).
Tehetünk így is. Ebben az esetben elrobog mellettünk a világ. Ha díjnyertes novellákat kérnek tőlünk, büszkén megmutatjuk a mieinket – és csodálkozunk, hogy ez nem az a szint, amit mondjuk egy Analog elvár. Érdemes rájuk figyelni: annyi kéziratot olvastak már életükben, hogy rögtön megérzik az állottság bűzét.
Ha idejön ma egy külföldi szerkesztő, és megkérdezi: na, kedves magyarok, melyik írótok nyerte a legtöbb díjat? Mert hogy akkor az a legjobb, gondolhatja joggal.
Ez az a pont, ahol a díj értéke nálam végképp elsüllyed. Sajnos nem Szélesi Sándor írja azt a fajta scifit, ami meglátásom szerint friss, eredeti és piacképes. Nem ez az az irány, amely felé érzésem szerint vinnünk kellene a magyar SF-t. Ha a Zsoldos-díj mégis ezt az utat mutatja, akkor én másfelé megyek. (Jelképes esemény: a legfontosabb SF-esemény idejére a legfontosabb portál elérhetetlen volt.) Kifelé, a gettó falain kívülre sem mehetünk ilyen művekkel. Kiröhögnek, na. Nem az rpg.hu kritikusa ellen kell szervezni egy egész írószövetséges estet, hanem jó művekkel visszanyerni az olvasókat, akiket elvesztettünk a kilencvenes években. A mostani olvasók sokkal tájékozottabbak, többet olvasnak eredeti nyelven, hamar hozzáférnek az újdonságokhoz. Őket már nem lehet talmi csillogással elkápráztatni, még akkor sem, ha a fény Zsoldos Péter szobrán csillan meg. Sokkal igényesebbnek kellene lenni.
Ne csapjuk már be magunkat csak azért, hogy kisimult ráncokkal kvaterkázhassunk a Trombitásban!
Konklúzió:
Ahogy írtam, az érdemtelenül kiosztott díjak miatt a Zsoldos-díj számomra sajnos nem vonzó. Nevezhetjük bárminek: Zs-díjnak, az állandó díjazottunkról Szélesi-díjnak; egyre megy.
A marketingkommunikációban megtanultam, hogy a rossz imázsú márkákat elkerülik az emberek.
Én megteszem ezt: a továbbiakban nem kívánom írásaimat jelöltetni a Zsoldos-díjra.
Több is veszett Mohácsnál, gondolhatnók.
Ez igaz, csakhogy én nem akarok a hazai SF-élet posványos Csele-patakjába belefulladni, a status quo-t fenntartani, a helyzettel egyetérteni.
Az emberekkel nincs semmi baj, többnyire mindenki szép és jó, de az írásokról ezt még távolról sem lehet elmondani.
Hé, emberek, ki kéne már mondani: a király meztelen. Kilátszik csupasz hátsója, hiába van koronája. Azt, hogy ezt más is észreveszi-e, igazából nem olyan fontos. Én látom, és levonom a konzekvenciát. Nekem többé nem királyom, nem érdekel a listája sem.
Viszontlátásra…
…és kösz a halakat.
augusztus 4th, 2010 at 2:37 du.
Savanyú a szőlő, mi?
(Gondoltam ezt ellövöm már az elején, megspórolandó másoknak a melót
)
augusztus 4th, 2010 at 3:26 du.
Szerintem te nem gratuláltál. Ejnye.
augusztus 4th, 2010 at 4:01 du.
Sok hozzászólást fórkásztolok…
augusztus 4th, 2010 at 4:55 du.
http://4.bp.blogspot.com/_TWNzDN_NdXQ/SzJ3buMd2CI/AAAAAAAAEAQ/hrRdZoy4Z2w/s1600/falkaaaafekete.jpg
augusztus 4th, 2010 at 5:05 du.
Ebből sokat tanultam. Köszi! Tényleg nagyon jó az összegzés!
Más:
Ha András így látja, és úgy dönt: nem nevez, ha a többiek is bólogatnak, akkor nem kell mást tenni, mint, hogy ősszel senki más se szól be (mert én most úgy döntöttem többé nem teszem) az Önkormányzathoz, hogy: “Hé t. fiúk, lányok! Kell a díj összege! Tudjátok a Zsoldos? Nem! Nem 100e kell, hanem 150e igen, ezt már máskor is mondtam, hogy nem illik a díj összegét csökkenteni, ha már egyszer nem emelitek! Ne feledkezzetek el róla minden évben!”
No erre ezentúl, nem lesz szükség mert a sci-fisek úgy döntöttek nem beszállnak segíteni, hanem inkább kiszállnak. Spór lesz!
Nekem idő és út, nekik meg pénz.
augusztus 4th, 2010 at 5:37 du.
“No erre ezentúl, nem lesz szükség mert a sci-fisek úgy döntöttek nem beszállnak segíteni, hanem inkább kiszállnak. Spór lesz!
Nekem idő és út, nekik meg pénz. ”
Mivel épp három sorral feljebb írtad, hogy te nem szólsz be (mármint az önkormányzathoz), a te utad meg időd már mindenképpen meg van spórolva
augusztus 4th, 2010 at 5:49 du.
Ildikó: Minden bántó szándék nélkül, de nem erről van itt szó?
http://nagyotmondas.blog.hu/2010/06/01/kikaparja_a_gesztenyet
Az ember igenis néha legyen önző és kaparjon ki magának is valamit, főleg akkor, ha azok nem érdemlik meg, akiknek eddig szívességet tett.
augusztus 4th, 2010 at 5:54 du.
itt voltam, elolvastam
ugye megbocsájtod, hogy ha laikusként nem foglalok állást…
csak egy megjegyzés az IT-s részhez
a 80-as években tényleg 8bites számítógépek forogtak közkézen itthon is, meg máshol is! nem volt azokkal a gépekkel semmi gond 
a pc sem volt sokkal többre képes akkor, max. csilliárdszor drágább volt, konkrétan a nagy semmire (se hangja, se grafikája, nyomkodjunk DOS alatt, Dbase-t az 10Mb-os mfm merevlemezes XT-n, ami szintén 8 bites)!
hozzáteszem, most 2010-ben is ezt gondolom a pck-ről, programozási átgondolatlanság miatt lassú, gigantikus méretű szoftvertermékek birkóznak a nyers Mhz-ken és Gb ramok-on, semmi takarékosság, semmi ésszerűség, csak zabálják feleslegesen az áramot, rabolják az mber idejét…
úgyhogy “köszönöm” az usa/ibm és az ismert szoftveróriás úgynevezett “elképzeléseit”, a gazdasági erőfölénnyel kierőszakolt kvázi szabványaikat, amik mai napig hordozzák kezdeti gyermekbetegségeiket… szánalom!
meggyőződésem, hogy szebb lenne ez a világ erő helyett ésszel!
augusztus 4th, 2010 at 8:33 du.
Vissza a jövőbe
augusztus 4th, 2010 at 9:37 du.
Creideiki: Én nem annyira, most mindenki inkább hallgat, már csak a remekül sikerült Con miatt is.
(Egyébként kiderültek az összefüggések, végre meghatározható, ki tartozik a Falkába. Gratuláltál Szélesinek a ZS-díjához? Nem? Akkor falkatag vagy
)
augusztus 4th, 2010 at 9:45 du.
András, most komolyan. Azért vagy kiakadva, mert nem az a mű nyert, amelyiknek Te adtad volna a díjat? Ugye azt Te is érzed, hogy ez olyan izé…
De valahol igazad van. Végül is, én is megsértődöm minden szombaton, hogy nem azt az öt számot húzzák ki, amiket beikszeltem.
augusztus 4th, 2010 at 9:45 du.
Woof: én sohase hittem az összeesküvésekben. Filmben-könyvben jól mutatnak, de a világ nem aszerint működik. De tényleg hallgatás van. Vajon miért?
augusztus 4th, 2010 at 9:48 du.
Marco: Kétség kívül – nem az kapta, akinek én adtam volna. De az írás nem erről szólt. Szerinted tényleg ezért vagyok kiakadva? Egy folyamatról beszéltem a díj kapcsán, tettem ezt úgy, hogy már tavaly és idén is elolvastam szinte minden jelöltet, főleg azokat, amelyeket nevesítettem is. Te úgy véled, hogy a múltban és idén is a legjobb helyre kerültek a plakettek? Hogy az a kép, amit a magyar sci-fi a Zsoldos-díjak kapcsán kialakít magáról, hű és igaz kép?Jó az, hogy a példaként felsorolt regények kapták meg az “adott évben legjobb magyar sci-fi regénynek járó” trófeát?
augusztus 4th, 2010 at 10:49 du.
Én nem gondolom, hogy a legmegfelelőbb helyre kerülnek a plakettek, mint ahogy nem volt olyan év, amikor ezt gondoltam volna. De a zsűrinek döntenie kell, és a döntés nyilván nem fog mindenkinek tetszeni. Te elképzelhetetlennek tartod, hogy van olyan sci-fi rajongó az országban, aki egyetérthet a zsűrivel? Pedig nyilván ilyen is van, hiszen valaki megveszi azokat a könyveket is, amelyeket mi borzalmasnak ítélünk. Nem egyforma az ízlésünk, és képtelenség, hogy a zsűri kiszolgálja mindannyiunk ízlését.
Számomra furcsa egy ilyen terjedelmű blogbejegyzésben keseregni, ám mint mondtam, nem vagyunk egyformák. Azonban azt végképp értelmetlennek tartom, hogy emiatt valaki előre visszavonja jövőbeli nevezését.
Tudod, hiába csalódom minden szombaton, azért én hétfőnként előveszem azt a kis papírost, és beikszelem azt a fránya öt számot.
augusztus 5th, 2010 at 6:50 de.
Marco: Aztán van, aki nem lottózik többet, hanem inkább totót vesz. Szerintem nem kötelező a verseny, miért ne vonhatná ki magát bárki belőle, akinek nincs kedve hozzá…?
Az a lényeg, nem pedig az, hogy utána nevezi-e. Nekem úgy tűnik, hogy a díj körüli hajcihőben pont ez felejtődik el: hogy azok a jelölt és nem jelölt művek ugyanúgy léteznek majd a díjtól függetlenül is, és az olvasók minden egyes olvasáskor mondanak egy verdiktet.
Miért elvárás, hogy mindenki ugyanúgy és ugyanazon a pályán tegyen, úgymond, a magyar sci-fiért? Szerintem bőven elég, ha András végre megírja a regényét.
augusztus 5th, 2010 at 9:02 de.
Persze, Hanna, értem én. Csak a színpadias bejelentés előtt állok értetlenül.
Biztosan bennem van a hiba, de nekem az is furcsa, ha valakinek előre bizonygatnia kell, hogy soha a jövőben nem lesz meleg.
augusztus 5th, 2010 at 9:31 de.
Szerintem, kedves, ha nem is értesz egyet András minden szavával, azért bizonyos részeket kiemelhetünk:
“Hogy fordulhat elő, hogy a Justitia és A bevatás szertartása között fél pont a különbség, és nem mondjuk 30, az utóbbi javára?”
Itt, bármennyire is úgy tűnik, nem a két regény értéke közti különbségen van a hangsúly. Hanem hogy pl. Mandicsnál a novellák 80%-a 8 ill. annál több pontot kapott. Ez az én világomban is a nonszensz kategória. És szerintem nem csak az enyémben.
augusztus 5th, 2010 at 9:31 de.
…lemaradt a “kedves Marco”, így nagyon “langyi” a megszólítás… :-S
augusztus 5th, 2010 at 9:33 de.
Marco: persze, nehéz szétválasztani, meddig ízlés és honnantól obektivitás. Véleményem szerint sfinsider kiakadása annak szólt, hogy a zsűrizésben/bírálatokban kitapintható egy olyan vonal is, amit már nem tud az eltérő ízlésekre fogni. Mondjuk én sem.
augusztus 5th, 2010 at 9:35 de.
Egyébként meg ez a véleményem:
“Szabad-e Dévénynél betörnöm
Új időknek új dalaival?”
augusztus 5th, 2010 at 9:51 de.
Acélpatkány: Most már magyarázkodhatsz, főleg ha Marco utolsó mondatát nézed, amire azzal a kedves megszólítással reagáltál.
augusztus 5th, 2010 at 11:25 de.
Jól van édeseim!
Csak nem azt várjátok el a zsűritől (emberektől), hogy objektív legyen a döntésük?
Majd ha a Skynet átveszi a hatalmat, akkor lesz objektív döntés.
Most öt tagja van a zsűrinek. Ha az öt szavazatból kizárjuk a legtöbb/legkevesebb pontokat adókat, marad három. Kevés. A zsűrit bővíteni kell, lehetőleg fiatalabb, a modern sci-fit kedvelő tagokkal. Ennyi. De megjósolom (és ehhez nem kell jövőbelátó képesség), még akkor is lesz, akinek nem fog tetszeni a végeredmény.
De értelmetlen dolog előre visszavonni egy még be sem jelentett jelölést. Sőt, András, én kifejezetten szeretném, ha indulnál a Zsoldoson (ha még lesz olyan jövőre), és “csakazértis” megnyernéd a következő évi díjat.
augusztus 5th, 2010 at 11:59 de.
“A zsűrit bővíteni kell, lehetőleg fiatalabb, a modern sci-fit kedvelő tagokkal.”
Na, ebben tökéletesen egyetérthetünk.
augusztus 5th, 2010 at 12:38 du.
Marco:
az természetes, hogy szubjektív döntésekről van szó. De az írás arról szólt, hogy a zsüri jobban preferálja az oldschool dolgokat, mint a frissebbeket – ezt támasztottam alá több példával. Ezért, és a múltbeli döntések miatt gondolom, hogy én ezen a pályán nem akarok versenyezni, mert számomra nincs értelme. A zsüri, a díj jelzi, hogy milyen műveket tart legjobbaknak egy grémium. Én ennek irányultságával nem értek egyet, és nem is akarok ennek megfelelni.
Harag, sértődés nélkül.
Tudod, én zsüriztem reklámversenyben is. Ott egyből kiszórtuk azokat, amelyek régies tipográfiájúak, szóviccesek – amelyek amolyan nyolcvanas-kilencvenes évekbeliek.
augusztus 5th, 2010 at 12:50 du.
Sfinsider: A reklámokat nem biztos hogy egy kalap alá kell venni az irodalmi művekkel.
augusztus 5th, 2010 at 1:01 du.
Fairylona: Én két pályázatot zsűriztem (77 és Erato), és bár az elsőnél még próbálkoztunk pontozással (ahol a pontokat a karakterábrázolás, cselekményvezetés, ötlet, stilisztika stb. adták), fel kellett adnunk, mert bebizonyosodott, hogy irodalmi műveket nem lehet dekára mérni. Mi halmazokat képeztünk a novellákból, és aztán már csak a legjobbak halmazában állítottunk fel rangsort. A zsűri tagjai érveltek az egyes novellák értékei mellett és hibái ellen, és így jutottunk végül konszenzusra.
Lehet így is.
augusztus 5th, 2010 at 1:03 du.
Én meg abban nem értek egyet Veled, hogy automatikusan kaszáljuk el azokat, amik nem modern utánérzetűek. Szerintem éppen ez vall nagyfokú szubjektivitásra. A sokrétűségbe belefér a 80-as évek stílusa is. Nem attól lesz jó vagy rossz egy írás, hogy milyen kort képvisel. Legalábbis nálam az Alapítvány még mindig felveszi a versenyt bármelyik általam olvasott Iain M. Banks könyvvel. Az előbbinek legalább évek múltán is emlékszem a sztorijára.
Ne felejtsük el, hogy ma a hazai sci-fi ott tart, hogy nagyrészt az idősebb korosztály veszi a könyveket, míg a fiatalok a vámpíros sztorikat falják. Dolgozzatok azon, hogy minél több huszonéves kapjon kedvet a műfajhoz, és akkor már tényleg furcsán fog hatni egy ilyen stílusbeli döntés.
Sőt, csináljuk együtt! Tessék belépni az Avanába, hogy azzal az értékrenddel, amit Ti képviseltek, színesedjen az egyesület!
augusztus 5th, 2010 at 1:08 du.
Hanna, ez működik, ha egymás mellett ültök. Az ország öt különböző pontjáról a novellákat külön egyeztetni elég nehézkes.
augusztus 5th, 2010 at 1:25 du.
“Tudod, én zsüriztem reklámversenyben is. Ott egyből kiszórtuk azokat, amelyek régies tipográfiájúak, szóviccesek – amelyek amolyan nyolcvanas-kilencvenes évekbeliek.”
És volt valaki aki azután fennhangon bejelentette, hogy többet nem jelölteti reklámait, mert a zsűrinek ez a típus nem tetszik?
El nem hittem volna, hogy pont TE leszel aki egy ilyen szüttyögést kiír. Inkább jöttél volna te is le, hogy többen legyünk.
Számomra tiszta meglepetés volt a döntés – annyira behülyített a 0pont – Beavatás kontrátok – most valóban én vagyok az egyetlen aki felhőtlenül örül neki? Szerintem a Szintetikus megérdemelte a díjat, novellák terén ugyan nem is ismerem a nyertes művet, de Acélpatkány megemlítette a három szerinte esélyes között, és ő aztán végigrágta az összest.
Persze szíved joga így dönteni, nem te vagy az első, de minden esetben baromságnak tartottam. A zsűri összetétele az idők során fog változni, ha ez az amitől tartasz. Az, hogy te máshogy ítélsz meg dolgokat mint a Zsoldos zsűri az persze rendben van – mindenesetre amit eddig olvastam és ZSP-t nyert nem feltétlenül nyomnám rá a 80-as évekbeli jelzőt.
Azonban mindig elfelejted, hogy lehet külföldön ez van, meg amaz van, de ez a díj nem külföldről szól, hanem a kis rántott hús forma hazánkról.
augusztus 5th, 2010 at 1:36 du.
Scal: tudod miért említettem meg azt a novellát? Mert tavaly is egy ilyen novella nyert, és mert történetesen Szélesiről van szó. Nem hiszem, hogy ismerem a zsűri ízlését, de ha tippelnem kellett volna, a tapasztalataim alapján ezt tippelem. És nem rosszindulatból beszélek, egyszerűen ez van, a zsűri is emberekből áll.
Egyszerűen nem értem: most nem ízlésről beszélünk. Modern vs. oldschool. Ha a honi SF-nek a régi kell, egyen száraz kenyeret, én nem kérek belőle. De engedtessék meg hogy elmondjam, hogy száraz a kenyér. És nem csak nálam.
“új időknek új dalaival”
augusztus 5th, 2010 at 2:16 du.
Scal:
“És volt valaki aki azután fennhangon bejelentette, hogy többet nem jelölteti reklámait, mert a zsűrinek ez a típus nem tetszik?”
Nem. Egész egyszerűen nem készítünk már olyan reklámokat, mert elvárás, hogy modernek legyenek, mert – most figyelj! – a mában élünk. Nem nyolcvanban, meg kilencvenben, meg nullanullában. ha ma valaki ilyen reklámot mutat meg a kreatívigazgatójának, egy idő után eltanácsolják a pályáról.
Fájó, hogy ebből a hosszú, erősen szubjektív bejegyzésemből ennyit szűrtél le: nem tetszik nekem a zsüri döntése. Sokkal többről, sokkal lényegibbről van szó. És Scal, írtam ebben a posztban adatokat, tényeket is – melyiket vitatod?
Értsd meg, kérlek, hogy az általad csak “szüttyögésnek” minősített mondatok mögött más áll: a hazai SF féltése. Látom a jó szerzőket, a friss írásokat, és a másik oldalon azt látom, hogy nem őket emeljük piedesztálra. Most komolyan, olvasol mondjuk mai magyar prózát és mai angolszász sci-fit? Akkor érteni fogod, hogy miről beszélek. A múltba révedés, az elavult gondolatok, az írói lustaság hazai megkoronázásáról. Itt nem “típusokról” van szó, ahogy írod, hanem írói hozzáállásról.
A Szintetikus-t szerettem (meg is írtam), de nem érzem, hogy megérett volna erre az elsimerésre. Tudod, a CP már rég nem ez és nem így él (ld. Moxyland, Windup Girl, Sterling művei stb.). Tőlem persze mindenki azt ír, amit akar – Golden Age naivitásokat meg efféléket, de mint olvasó, ezt nem preferálom.
És tartok tőle – ez a bejegyzésem másik íve – hogy az olvasók sem.
augusztus 5th, 2010 at 2:28 du.
Jé, Marco, a hozzászólásaid késve jelennek meg…
Amúgy persze, ha a zsűri találkozik, könnyebb a dolog, de a legjobb novellákból rangsort felállítani szintén nem ördöngösség, és a rangsorok személyes találkozás nélkül is összevethetők. Számos jobban működő rendszer akad, ha van igény változtatásra.
De hidd el, hogy változtatni, javítani, csiszolgatni nem rossz dolog.
augusztus 5th, 2010 at 2:31 du.
Marco:
“Én meg abban nem értek egyet Veled, hogy automatikusan kaszáljuk el azokat, amik nem modern utánérzetűek. Szerintem éppen ez vall nagyfokú szubjektivitásra. A sokrétűségbe belefér a 80-as évek stílusa is.”
Én sohasem azt mondtam, hogy utánérzések legyenek a művek, hülyeség is lenne. A sokrétűség önmagában jó dolog, de mondjuk amikor a Duran Duran (ismét őket citálom ide) a mában kezdett el zenélni, új, a kornak megfelelő dalokat játszott. A science fiction ráadásul sokkal romlékonyabb, mint a mainstream irodalom.
Marco, bárki bármit írhat, írjon is. De kitüntetni a legjobbakat kell, akik frissebet, újabbat hoznak, akik a ma olvasóihoz jobban szólhatnak. Szerintem.
Az öregedő olvasótábor minden irodalmi formát sújt, ahogy én látom.
Az avanába nem akarok belépni, én elsősorban olvasó vagyok, és nagyon ritkán írok. Viszont nagy drukkere vagyok a hazai SF-íróknak: általában minden magyar regényt megveszek, hogy támogassam az íróját.
Fairylona: én a zsürizés menetéről beszéltem. Mindkét esetben nagyon különböző alkotásokat kellett összevetni, és ez a módszer működött. és ha tudnád, mennyivel nehezebben születik meg egy igazán jó reklám, mint egy írás, elsírnád magad, komolyan.
augusztus 5th, 2010 at 2:32 du.
“Az ország öt különböző pontjáról a novellákat külön egyeztetni elég nehézkes. ”
Skype? Ha már scifit díjazunk, ennyi beleférne.
“Én meg abban nem értek egyet Veled, hogy automatikusan kaszáljuk el azokat, amik nem modern utánérzetűek. Szerintem éppen ez vall nagyfokú szubjektivitásra. A sokrétűségbe belefér a 80-as évek stílusa is.”
Lehet a régiek stílusában írni, de ha nem teszünk hozzá semmit, akkor az eredmény egy későn jött írás (mint most a novelláskötet – tisztességesen megírt kiberpunk – azután, hogy a kiberpunkot eltemették azóta. Ugyanazokat az elemeket helyezi a középpontba, amit a klasszikus kiberpunk – holott rengeteg szempontból kiderült, a kiberpunk elnézett jó pár dolgot.) Hiába van jól megírva valami, ha nem tud újat mondani, akkor csak írásgyakorlatnak jó.
“Ne felejtsük el, hogy ma a hazai sci-fi ott tart, hogy nagyrészt az idősebb korosztály veszi a könyveket, míg a fiatalok a vámpíros sztorikat falják.”
Többek között azért, mert a fiatalabbakat is megszólító művek helyett az ilyen nosztalgikus, vagy késve rácsodálkozó művek azok, amik a hazai scifi legjobbjának kiáltatnak ki (mert a Zsoldos díj így van kommunikálva a nagyközönség felé – már ha beszélhetünk kommunikációról úgy, hogy szerintem még azok a portálok, oldalak sem kaptak Avanás sajtóközleményt, akik scifi közeli dolgokkal foglalkoznak.
“Azonban mindig elfelejted, hogy lehet külföldön ez van, meg amaz van, de ez a díj nem külföldről szól, hanem a kis rántott hús forma hazánkról. ”
A “nekünk ez is jó lesz” a legpofátlanabb érv, egyszerre sért szerzőt és olvasót.
augusztus 5th, 2010 at 3:10 du.
“Az avanába nem akarok belépni, én elsősorban olvasó vagyok, és nagyon ritkán írok. Viszont nagy drukkere vagyok a hazai SF-íróknak: általában minden magyar regényt megveszek, hogy támogassam az íróját.”
Itt valami tévedés van. Az Avana nem írókból áll, hanem pontosan a hazai SF élet drukkereiből. Talán ez a legnagyobb probléma, hogy sokan még ezzel sincsenek tisztában. Úgyhogy be lehet lépni nyugodtan, bátorság hölgyek-urak, szívesen találkoznék veletek egy közgyűlésen, ahol a zsűri bővítés ügyét tárgyaljuk. Ha van jobbító gondolatotok, az Avana nyitott rá. Ha csak megmarad “észosztás” szinten a szándék, az általában csak dacot szül.
A modern-nem modern, “ki mit szeret” témában pedig már leírtam, amit akartam. Nem fogom tudni a blogban megváltani a világot, ahogyan gyanítom, Ti is sejtitek, hogy egyértelmű, univerzálisan pompás megoldás erre nem létezik.
Formáljuk a sci-fi-t, mi, olvasók, írók olyanra, amilyennek látni szeretnénk.
Még egyszer mondom, lehet előmozdítani az SF ügyét az Avanán belülről is, nem csak kívülről lehet lapátolni a sarat egy olyan egyesületre, ami legalább tesz valamit a sci-fiért.
augusztus 5th, 2010 at 3:16 du.
Marco: mert a jelen levők nem tesznek semmit a sci-fiért, ugye?
Majd én is azt fogom mondani, ha a regényemről valaki nem pozitívan nyilatkozik, hogy a) én ebbe rengeteg munkát öltem, alig kapok érte pénzt, majd legközelebb nem csinálom, aztán leshettek
b) bírálat helyett szállj be te is íróként
c) én legalább teszek valamit az sf-ért
Jó lesz ez.
augusztus 5th, 2010 at 3:27 du.
“Marco: mert a jelen levők nem tesznek semmit a sci-fiért, ugye?”
Hát, van olyan ember, akinek nem lehet semmit írni ahhoz, hogy bele ne kössön.
Ezt láttad valahol nálam leírva?
augusztus 5th, 2010 at 3:38 du.
Akkor félreértettelek, úgy látszik. Elnézést.
Mindenesetre a sf-ért való cselekvést vagy annak hiányát akkor kizárhatjuk a vita érvei közül.
augusztus 5th, 2010 at 3:46 du.
Csupán arra akartam felhívni a figyelmet, hogy személy szerint én szívesen látnék minél több ilyen lelkesen ötletelő tagot az Avanán belül is.
augusztus 5th, 2010 at 3:53 du.
Szerintem Szs belépne szívesen.:)
augusztus 5th, 2010 at 3:54 du.
Ja. Szerintem nem mer.
augusztus 5th, 2010 at 4:32 du.
Miközben sok mindennel egyetértek a posztban, egy dolog nagyon szúrja a szemem. Úgy tűnik, hogy te az egyetlen (de legalábbis a legfontosabb) kritériumnak a frissességet, a modernitást, az angolszász élvonal milyenségét tartod. Amellett, hogy ebből némi sznobizmus is kihallatszik, ez elég szemellenzős hozzáállás. A Zsoldos díj egy irodalmi díj, és mint ilyen nem egyetlen szempont alapján ítélendõ oda. Irodalmiság, stílus, szerkezet, karaktervezetés, történetbonyolítás, társadalmi ábrázolás, stb. Ezek mind ugyanolyan fontos részek, mint a frissesség.
Az összes komoly jelölt regényt olvastam idén, és elégedett vagyok a végeredménnyel. Lehet, hogy nem a Csepregi regény volt a legmodernebb, legelõremutatóbb ami a kortárs scifit illeti, de ez volt a legjobb “könyv”.
Gabor
augusztus 5th, 2010 at 4:52 du.
BGabor: köszönöm a hozzászólásodat! Reagálok.
“Úgy tűnik, hogy te az egyetlen (de legalábbis a legfontosabb) kritériumnak a frissességet, a modernitást, az angolszász élvonal milyenségét tartod. Amellett, hogy ebből némi sznobizmus is kihallatszik, ez elég szemellenzős hozzáállás.”
A science fiction nem mainstream, éppen ezért többé-kevésbé ismert panelekből építkezik. A frissesség pontosan annyit jelent az én olvasatomban, hogy újszerűen adja ezt elő. A Szintetikus álom díjazásával pont az volt a bajom, amit pár hozzászólással előttem Komavary tökéletesen kifejtett. Képzeld csak el, ha ma valaki szimpla lovagregénnyel állna elő! Ha nem tenne hozzá valami újat (stílus, nézőpont stb.), akkor ósdinak hatna. A Csepregi-regény szórakoztató és jól megírt darab, de pont ez a fajta frissesség hiányzik belőle. Gáspár András és László Zoltán már bejárták ezt az utat. Ehhez kapcsoltam, hogy a díj üzenete épp ezért – persze, SZERINTEM – nem szerencsés sem az olvasóknak, sem a wannabe íróknak. Ezért merészeltem azt írni, hogy a Nulla Pont NÁLAM a nyertes, frissesség, tematika, teremtett világ újszerűsége, narrációs megoldás, leírás miatt is. Igaz, másodiknak én is a Szintetikust tettem!
Bennem nincs sznobizmus – sehol sem írtam, hogy minden fényesebben ragyog csak attól, hogy mondjuk teret kap az Asimov’s-ban (ld. Nebula-olvasónaplómat).
“A Zsoldos díj egy irodalmi díj, és mint ilyen nem egyetlen szempont alapján ítélendõ oda. Irodalmiság, stílus, szerkezet, karaktervezetés, történetbonyolítás, társadalmi ábrázolás, stb. Ezek mind ugyanolyan fontos részek, mint a frissesség. ”
Véleményem szerint itt tévedsz. A science fiction-ben őrjítő szükség van a frissességre, pont a sablonok miatt, különben csak egy véletlengenerátoros irodalmi zsáner marad. Van is erre egy szó, a szerkesztők, kritikusok gyakran használják: frisson.
Valószínűleg a sok olvasás miatt kialakult bennem egy talán túlfejlett érzékenység a másodosztályú ötletek ellen. Ezt nem menti meg a tökéletes karakterábrázolás sem, ezen egyedül a stílus tud segíteni, mint pl. A sötét sebessége esetében, ahol az epikus ötlet nem egy nagy durranás, de a próza annyira megragadó és egyedi, hogy elviszi a hátán az egész könyvet. Tulajdonképpen ott az az ötlet.
augusztus 5th, 2010 at 5:17 du.
Á, nem, én egész mást érdemlek. “Színesíteni”, vazze. Meg ötletelni. Belülről. Amúgy is van egy beépített tikkem, de ilyenkor főleg. Ez az érvelés is elkésett pár évet.
augusztus 5th, 2010 at 5:26 du.
Szs, le sem tagadhatnád. Vazze.
augusztus 5th, 2010 at 7:12 du.
Annyira profik vagytok, hogy az én egóm már szíven szúrta magát. Most szárítom, hátha jó lesz még száraz-virág kompozíciónak.
Éppen ezért nézzétek el nekem, hogy nem irodalmi szinten szólok, csak azt, amit egyszerűségemben látni vélek, hogy azért vagyunk a kulimászban már derékig,ha nem nyakig, mi, akik szeretjük a sci-fit, mert úgy vagyunk, mint a mostoha szülők. Naponta darabokra cincáljuk szerelmetes nevelt gyermekünk.
Igaza van Marconak: gyertek és segítsétek az Avana Egyesület céljait, hogy több hozzáértő szakember legyen az Egyesületben! Gyertek és alakítsuk úgy a hazai sci-fi irodalmat, hogy a társadalom minden rétege értse és szeresse, mert én nagyon is nevelő hatást látok a műfajban. És akkor valóban megvalósulna, amit Zsoldos Péter már nagyon régen leírt, hogy az igazán jó sci-fi az emberről szól, aki bármilyen technikai fejlettségi szinten, bármilyen körülmények között ember tud maradni. Ez a fajta emberség tudat, az önmagunkban való hit, a tudás csak akkor juthat el minden réteghez, ha az íróink változatosan írnak, és ha mi nem marakodunk, hanem összefogunk.
augusztus 5th, 2010 at 8:45 du.
Ildikó, az mióta érv, hogy ha valaki szóvá tesz valamit, netán kritizál, akkor erre az a válasz: gyere, csináld jobban?
Én ebben a bejegyzésemben a Zsoldos-díjról, az odaítélésével kapcsolatban megfogalmazott aggályaimról írtam.
Miért nem erről beszélünk?
augusztus 5th, 2010 at 8:57 du.
Insider:
nézd amennyi munkát te fektetsz a nem éppen elterjedt külföldi sci/fi honosításában, megismertetésében, az az én szememben mindenképpen tiszteletet ébreszt, szerintem ez egy nagyon jó dolog, csináld is affinitásod van rá, de…
“Fájó, hogy ebből a hosszú, erősen szubjektív bejegyzésemből ennyit szűrtél le: nem tetszik nekem a zsüri döntése. Sokkal többről, sokkal lényegibbről van szó. És Scal, írtam ebben a posztban adatokat, tényeket is – melyiket vitatod?”
nem vitatom egyik adatodat, tényedet sem, én neked nem tudok és nem is lehetek ellenfél mert azt sem tudom miről beszélsz sokszor, de a fogorvosomnak is feltételezem, hogy nem libáért kapta a diplomáját, úgyhogy elhiszem, hogy amit csinál az jó lesz
azonban ahogy olvasom valóban nem tetszik a zsűri döntése, ergo a magyar sf süllyed a lápban, ergo te nem jelölteted magad többet ZSP-re, vagy amíg ilyen a zsűri, ergo egyel kevesebb formabontó mű kerül a ZSP zsűri orra elé
szerinted ez a jó hozzáállás? lehet a TE profizmusodra reklám téren szükség lett volna, hogy legalább egy normális transzparens legyen már, vagy egy weblap
“Értsd meg, kérlek, hogy az általad csak “szüttyögésnek” minősített mondatok mögött más áll: a hazai SF féltése.”
nem azért szüttyögés mert baromság hanem azért mert szerinted itt a neten, egy blogban ez meg fog oldódni, nem vetted még észre hogy megy a hozzászólás generálás sok-sok hasonlótémában, megoldás meg nem születik, annyira ráérünk hogy az már fájdalmas, miért nem jöttél le, és ott rögvest nekiszegezhetted volna a kérdést a zsűrinek, hogy “De hát ezt most miért!?”.
a hazai sf életet meg ne ezért féltsd, amíg 30-an vagyunk egy olyan rangos eseményen, ami 30 éves, holott a 10 évvel idősebb Comic Con időközben kb. ugyanennyiből nőtte ki magát milliós nagyságrendre, amíg egy Írószövetségben 20-an vakoskodunk a fehér falak között, amíg egy könyvbemutatón az Alexandrában 15-en gyűlnek össze, addig itt NINCS olyan élet amit féltened kellene
egyébként még mindig nem értem, hogy azt jósoltad a Beavatás nyer még anno az egyik Meet Up-on, most akkor az a regény annyira formabontó és lerázza a kliséket?
Acélpatkány: ja én kérek elnézést, mertem feltételezni, hogy a jóságuk alapján mondtad a címeket – de egyébként ügyes
Komavary: csupán arra próbáltam utalni, hogy néha még filmeknél is előfordul, hogy amit az USA-ban nem értenek, Európában megdicsőül, míg amit ott ajnároznak azt nálunk a kutya sem érti, ettől függetlenül van egy réteg itthon is akinek bejön, de nem ez a réteg a döntő
feltételezem hogy a regényeknél is hasonló a helyzet, és SFInsider inkább egy réteget képvisel, semmint egy általános véleményt, de ezzel nem azt mondom, hogy ez rossz, én is imádok szembe menni az árral, sokkal izgalmasabb
augusztus 5th, 2010 at 9:54 du.
András, senki nem mondta, hogy “gyere csináld jobban”.
Nem is értem, miért adsz mások szájába ilyen támadható kliséket.
Itt nem a “gyere csináld jobban”, hanem a “gyere, segíts nekünk” hangzott el.
Kár, hogy kényelmesebb nem érteni, mert az nem jár felelősséggel.
augusztus 5th, 2010 at 10:00 du.
“Úgy tűnik, hogy te az egyetlen (de legalábbis a legfontosabb) kritériumnak a frissességet, a modernitást, az angolszász élvonal milyenségét tartod. Amellett, hogy ebből némi sznobizmus is kihallatszik, ez elég szemellenzős hozzáállás.”
Szerintem ez itt félreértelmezés.
Az angolszász felhozatal sem egyenszilárdságú jóság. Pl az Asimov’s vagy az Analog tartalma is rohadt hullámzó, ritka a kiugróan jó írás ott is. Az ottani középszerűségre szerintem már a hazaiak is képesek.
Az ottani kiugró dolgok viszont… Nemrég olvastam el egymás után a The Yiddish Policemen’s Uniont meg a The Windup Girlt. Mind a kettő viszonylag új, mind a kettő Nebulát kapott és mind a kettő eszelősen állat. Vagy olvass bele egy jobb Lethem írásba. Pratchett nyelvi játékai eredetiben és nem sohár-féle elbaszásban.
A hazai felhozatal ennek a közelében nincs. Nem azért, mert hazai. Inkább azért, mert vagy lemaradva írják meg újra az eredetiben esetleg már lefutóban levő témákat/trendeket. Vagy azért, mert a szerzők nincsenek birtokában a mesterség alapjaival és ügyetlenül nyúlnak az esetleg időszerű témákhoz is. Vagy fene tudja miért. Én mondjuk hülyét kapnék, ha újra törekedő szerzőként azt látnám, hogy a zsűri egy húsz éve lefutott irányzat láttán lelkesedik be, mint a kétéves Benőke, mikor tejbegrízt lát.
A zsoldos díj kiosztói magukkal is jót tennének, ha legalább a Nebula díjas könyvekkel megismerkednének – nem kell, hogy teljesen képben legyenek a külföldi felhozatallal, elég ha csak a csúcsát látnák, hogy lehulljon a szemükről a hályog. (Esetleg némi szakmai kompetenciát is össze lehetne szedni, mert ezek az értékelések valami baszott szánalmasak voltak. Ismét.)
augusztus 5th, 2010 at 10:25 du.
Andris,
Graham Greene soha nem kapott egyetlen komoly irodalmi díjat sem (ez, ugye, nonszensznek tűnik). Greene nehezen viselte ezt, a regényeit mégis több tízmillió példányban adták el, színdarabok készültek belőlük, filmek. Ő az egyik kedvenc íróm.
Ennio Morricone soha egyetlen filmzenéjéért nem kapott Oscar-díjat (ez, ugye, nonszensznek tűnik), “csupán” életműdíjat vehetett át 2007-ben. Ám mindenki őt tartja az egyik legkiválóbb zeneszerzőnek a filmiparban. Ő az egyik kedvenc zeneszerzőm.
Példa van egy rakás…
Andris,
írj, ennél többet úgysem tehetsz; és ennél kevesebbel ne is érd be, soha!
ben
augusztus 5th, 2010 at 10:31 du.
Andris, savanyú a szőlő. Woof ugyan elmondta, de eddig jópár hasonló hsz született…
augusztus 5th, 2010 at 10:35 du.
Acélpatkány, mivel lassan lecseng a vita, és végül szipogva összeborulunk egy-egy korsó sör fölött, engedd meg, hogy megdicsérjem a hozzászólásod. Ez egy igen szép, keretes szerkezet.
augusztus 5th, 2010 at 10:35 du.
Scal:
“azonban ahogy olvasom valóban nem tetszik a zsűri döntése, ergo a magyar sf süllyed a lápban”
NEM ezt mondtam! A hazai SF tele van szépreményű alkotókkal. A díj, az indult meg a láp felé…
“a hazai sf életet meg ne ezért féltsd, amíg 30-an vagyunk egy olyan rangos eseményen, ami 30 éves, holott a 10 évvel idősebb Comic Con időközben kb. ugyanennyiből nőtte ki magát milliós nagyságrendre, amíg egy Írószövetségben 20-an vakoskodunk a fehér falak között, amíg egy könyvbemutatón az Alexandrában 15-en gyűlnek össze, addig itt NINCS olyan élet amit féltened kellene”
mondjuk ez tökigaz. de én a wannabe-król beszéltem: hogy ők milyen mintát látnak.
“egyébként még mindig nem értem, hogy azt jósoltad a Beavatás nyer még anno az egyik Meet Up-on, most akkor az a regény annyira formabontó és lerázza a kliséket?”
nem ezt mondtam. hanem miután kihoztam saját magamnál a nulla pontot elsőnek és a szintetikus másodiknak, hozzátettem, hogy ISMERVE A ZSÜRI TAVALYI íZLÉSÉT, szerintem sheenard nyer majd. félig igazam lett, sajnos.
Marco: bocs, félreértettem. De akkor sem érv ez.
Attila: teljesen egyet kell értenem veled.
“Én mondjuk hülyét kapnék, ha újra törekedő szerzőként azt látnám, hogy a zsűri egy húsz éve lefutott irányzat láttán lelkesedik be, mint a kétéves Benőke, mikor tejbegrízt lát.”
Na, ez az érzés hozta ki belőlem a blogbejegyzést és az elhatározást a távolmaradástól!!!
augusztus 5th, 2010 at 10:40 du.
András, a “gyere, segíts nekünk”, az nem érv, hanem kérés.
augusztus 5th, 2010 at 11:11 du.
“De értelmetlen dolog előre visszavonni egy még be sem jelentett jelölést.”
(Egy még meg sem írt regénnyel kapcsolatban, hahahahaha!)
Na megyek,olvasom tovább ezeket a kommentokat, de ezt nem bírtam kihagyni, bocsánat.
augusztus 5th, 2010 at 11:39 du.
sfinsider: Fél pont döntött a Szintetikus álom javára a Nullaponttal szemben. Ha az a fél pont nincs, ez a bejegyzés sincs? Akkor a te sorrended jött volna be. Akkor nem lépsz vissza előre?
augusztus 6th, 2010 at 12:02 de.
Marco.
“Az Avana nem írókból áll, hanem pontosan a hazai SF élet drukkereiből.”
Én a legutóbbi Avana-bemutatkozáson, ami a Szíriusz Napokon volt, bár kellemes hangulatúnak találtam a beszélgetést, és jól éreztem magam a hallgatójaként, nem ezt szűrtem le.
augusztus 6th, 2010 at 1:21 de.
Chello, hát micsodát? (nem jártam ott).
Mi az alapvető gond az Avanával?
“A zsűrit bővíteni kell, lehetőleg fiatalabb, a modern sci-fit kedvelő tagokkal.”
Személyeskedjünk egy kicsit. Kikre gondoltok?
augusztus 6th, 2010 at 4:16 de.
Marco:
“a hazai sf életet meg ne ezért féltsd, amíg 30-an vagyunk egy olyan rangos eseményen, ami 30 éves, holott a 10 évvel idősebb Comic Con időközben kb. ugyanennyiből nőtte ki magát milliós nagyságrendre, amíg egy Írószövetségben 20-an vakoskodunk a fehér falak között, amíg egy könyvbemutatón az Alexandrában 15-en gyűlnek össze, addig itt NINCS olyan élet amit féltened kellene”
Egy rendezvény, amire harminc ember kiváncsi, minden, csak nem rangos. Ezt a harminc embert sokkal kevesebb stresszel is össze lehetne hozni. A San Diegoi-i Comic Con (ha erre gondolsz)idén kb. 140 ezer látogatót vonzott. (A magyar képregényes rendezvényeken is ott van több száz ember.)
Komolyan gondolod, hogy az SF szakosztály az előadásokért és azért a húsz hallgatóért jött létre?
Komolyan gondolod, hogy nincs gond a zsűri döntéseivel, hogyha az olvasók közül ennyien kiváncsiak egy díjazottra?
Ilyen örökséggel újraindítani egyszerűbb, mint javígatni (belépni az Avanába, és onnan változtatni.)
augusztus 6th, 2010 at 9:05 de.
Komaváry, nem vagy Te egy kicsit figyelmetlen? Vagy csak úgy összevissza válaszolsz mindenkinek? Que?
augusztus 6th, 2010 at 9:10 de.
Chelloveck! Pedig nem írókból áll. Ezen ugye nem fogunk vitázni?
augusztus 6th, 2010 at 9:23 de.
Amennyiben a Nulla pont nyer, akkor is ott van, hogy a novelláknál 30-40 éves műveket emelnek ki (ráadásul 30-40 éve is írtak jobb novellákat).
Ha megnézzük a 27+ pontszámú novellákat, ott találunk ilyeneket, hogy Szélesi Egy lépés…, Kovács A minszterelnök-jelölt, Nemere A háború 11-kor kezdődik [ami szvsz borzalmas], Antal Távlatok, Lovas Nagyarcúak. Ezek mind régi írások, semmi új nincs bennük, semmi olyan, ami érdemessé tenné őket a pontszámokra (még irodalmilag sem!). Ellenben persze ott van jópár megérdemelt (Hantos, Varga Bea, Szűcs – vagy Dragomán, ami már irodalmi értékű, ilyen szempontból viszont hiányolom Galántai Az éjszakára… novelláját). Nekem mindenesetre furcsa ez így, mert nem látom, hogy lehet a két irányt összeegyeztetni. És miért van az, hogy mint ahogy tavaly is, egy gyenge, nem sci-fi írás nyert novella kategóriában.
A regényeknél pedig az értékelésekben lehet mazsolázni: hogy értékelhetnek ennyire föl egy Justitiát? És hogy írhatnak egy gagyi vámpíros izére, hogy “érdekes, modern regény”?
Én hülyültem meg?
Ha ezzel akarják bíztatni az ifjú, modern iránt fogákony szerzőket, akkor alaposan benéztek valamit.
augusztus 6th, 2010 at 10:02 de.
De, figyelmetlen vagyok. Az előző Scalnak válasz.
(Meg arra, hogy az avanás belépés miért nem old meg semmit, ezért keveredtem meg.)
augusztus 6th, 2010 at 10:12 de.
Valóban, csupán az Avanás belépés nem old meg semmit.
De kíváncsian várom a válaszod, vajon mi lenne az, ami aztán mindent megoldana. 42?
augusztus 6th, 2010 at 11:17 de.
Személyes véleményem a témáról, mint mezei olvasó: lecsokizom, hogy milyen díjazott. Eskü nem ezt nézem, mikor könyvet veszek. Sőt, míg el nem kezdtem blogolni, azt sem tudtam, hogy létezik Zsoldos Péter-díj (de őszintén szólva, Nebula és társai is kimaradtak). Puff neki. Nekem, mint olvasónak nem az a döntő, hogy a könyv kapott-e díjat avagy sem. És tökön lövöm magam, ha ez nem igaz a teljes magyar olvasóközönség nagy többségére. Sheenard többszörös Zsoldosos, a Láthatatlan város – eddig csak ezt olvastam tőle – mégsem nyerte el a tetszésem, mert laposak a sztorik (kivétel az az egy-két novella, ami tetszett benne
). Jonathan Cross Kvartettje nem Zsoldosos, mégis, amióta megvan, már kétszer kiolvastam, ami nem igazán mondható el sok könyvről, de ez ennyire tetszett, holott abban is van mit kifogásolni. Nemere Időrablója pedig szintén tetszett, pedig Nemere is Zsoldosos, a könyv meg finoman fogalmazva is sablonos, ráadásul logikátlan. Mégis bejön. A Nulla Pont meg szerintem annyira pocsék, hogy háromszor álltam neki, de a 3. fejezetnél nem jutottam tovább. Ez van. Rohadtul nem érdekelnek a díjak. Ha jó, végigolvasom. Ha nem, megy a szekrénybe az első néhány fejezet után.
A másik meg, én úgy látom – bár nem olvastam a Szintetikus álmot -, hogy a zsűri egy tehetséges, ifjú szerzőnek adott díjat, nem pedig egy oldszkúl regénynek. És az eddig olvasottak alapján az a regény jó! Ez pedig így baromi jó, mert bátorítja az ifjú titánt, hogy írjon még, és az olvasó – már ha érdeklik a díjak – felfigyel az ifjú titánra. Tiszta haszon! És kérdem én, ha a könyv jó, nem mindegy, hogy lerágott csont, megkésett téma vagy akármi? Most saját ízlésem mércéjével azt mondom végszónak: inkább kapjon díjat egy jó, de régies könyv, mint a Szintetikus álom, mint egy olvashatatlan újító szándékú, mint a Nulla Pont. Persze ez csak egy szemlélet, és még ez is változhat, ha eljutok oda, hogy elolvassam a Szintetikus álmot
augusztus 6th, 2010 at 12:17 du.
BGabor:
“Fél pont döntött a Szintetikus álom javára a Nullaponttal szemben. Ha az a fél pont nincs, ez a bejegyzés sincs? Akkor a te sorrended jött volna be. Akkor nem lépsz vissza előre?”
Baromi jó kérdés. Igazából már tavaly, életem 2. Con-ján, a díjkiosztó után meg szerettem volna írni ezt a posztot, de visszafogtam magam. (Idén adtam még egy esélyt, mert úgy véltem, lehet, hogy rossz a koncepcióm.) Akkor is hasonlóan éreztem, annyi különbséggel, hogy az Isten gépei az én szempontjaim alapján teljesen megérdemelten kapott díjat. Sőt, ahogy itt is elmondtam, nem minden döntését kárhoztatom. Én egy folyamatról beszélek, egy mentalitásról, és egy üzenetről, amit a hazai sci-fi közösség küld a külvilág felé. Magyarán: úgy érzem – mert a díjazottakból sokat olvastam, az elmúlt két évben pedig szinte minden jelöltet – hogy arra érdemtelen művek is kiérdemelték, miközben voltak sokkal jobbak (=modernebbek, frissebbek, eredetibbek, jobban megírtak stb.)
TGabor:
“Ellenben persze ott van jópár megérdemelt (Hantos, Varga Bea, Szűcs – vagy Dragomán, ami már irodalmi értékű, ilyen szempontból viszont hiányolom Galántai Az éjszakára… novelláját). Nekem mindenesetre furcsa ez így, mert nem látom, hogy lehet a két irányt összeegyeztetni. És miért van az, hogy mint ahogy tavaly is, egy gyenge, nem sci-fi írás nyert novella kategóriában.”
Teljesen egyetértek. Szó sincs arról, hogy minden írás rossz lenne, sőt! Az általad felsorolt íróktól láttam én is sokkal jobbakat, mint amely írások előttük végeztek.
Dzsejt:
“És kérdem én, ha a könyv jó, nem mindegy, hogy lerágott csont, megkésett téma vagy akármi? Most saját ízlésem mércéjével azt mondom végszónak: inkább kapjon díjat egy jó, de régies könyv,”
Itt a mérce egy szakmai zsüri kezében van. Lehet, hogy csúnyán meg elitistán hangzik, de nekik több szempontot kéne szem előtt tartaniuk, mert döntésükkel egy kisebb-nagyobb közösség nevében szólnak.
Én jól el tudom választani, mi az, ami tetszik (szubjektív), és mi az, aminek látom az értékeit (körülbelül objektív). Ha ez a kettő egybevág, az megy a kedvenc könyvek kategóriájába.
Chello: az én első regényem elkészülte olyan megjósolhatatlan, mint mondjuk a közel-keleti konfliktus vége. Nem ezt, a nem létezőt vontam vissza, hanem un block az írásaimról beszéltem
augusztus 6th, 2010 at 12:56 du.
Tényleg, András, már régóta motoszkál a fejemben, hogyha a jövő évben esetleg az nyer, akire Te számítasz, akkor visszavonod a visszavonásodat? Ebben az esetben fölösleges volt ez az egész bejegyzés.
Vagy, ha az azutáni évben megint oldschool írás nyer, akkor megint visszavonod a visszavont visszavonásodat?
augusztus 6th, 2010 at 1:01 du.
SFinsider:
“Én jól el tudom választani, mi az, ami tetszik (szubjektív), és mi az, aminek látom az értékeit (körülbelül objektív). Ha ez a kettő egybevág, az megy a kedvenc könyvek kategóriájába.”
Stimmt, én is, más kérdés, hogy ez abszolúte nem érdekel senkit, még engem sem, mint olvasót. És a véleményem eszerint prezentáltam (elvben te is). Az objektivitás szép dolog szakmai szempontból, de csak abból számít. Mert az olvasó közönség tetemes részét csak egy valami érdekli: a szubjektív értékrendjük. Példának okáért, tudomásul veszem, hogy a Nulla Pont objektíven friss, egyedi, stb. De ettől még akkor sem fog tetszeni, és mehet a kukába objektív értékestül
Persze tény és való, a zsűrinek objektívan kéne ránéznie az értékelendő művekre, de ha egyszer az a könyv nem jó (most elvonatkoztatok a Zsoldostól), mert nem jön be a világon senkinek sem, akkor kár díjazni, hogy szakmailag zseniális, mert az viszont reklám egy rossz könyvnek.
Továbbá, ahogy írtad: “több szempontot kéne szem előtt tartaniuk”. Na már most, ez jelent karaktervezetést, sztorivezetést, világkép alkotást, stb. És persze, frisseséget is. Na már most, ha az a könyv mondjuk tíz szempontból csak egy feltételnek felel meg, míg mondjuk az “ellenfele” tízből csak egy pontban bukott el, akkor máris adott, hogy objektíven melyik kapja a díjat. Miért elképzelhetetlen, hogy a zsűri objektívhez közelítő (mivel nincs olyan ember ezen a földön, aki 100% objektív tudna lenni) megítélésben talált valami kivetnivalót a Nulla pontban, ami miatt lemaradt egy hajszálnyival a Szintetikus álomtól.
Persze, hozzáteszem, én is begyöpösödöttnek tartom a magyar sci-fit (nagy tisztelet a kivételeknek), ami szerintem abból adódik, hogy túl sok régi, a korral nem haladó író és kiadó van befolyással bíró pozícióban. Így az új írók A) vagy követik őket, mert csak ezt ismerik B) rákényszerülnek, hogy kövessék őket, mert csak így tudnak érvényesülni. De ezen szerintem nem egy Zsoldos nevezés és díjazás fog változtatni, az csak csepp a tengerben, ráadásul szerintem nem is olyan csepp, ami túl nagy hullámot vetne.
augusztus 6th, 2010 at 1:10 du.
Marco:
Remélem, az írásomból kiderült, hogy itt nem elsősorban arról van szó, hogy SZERINTEM kinek KELLENE megkapnia – dőreség is lenne ilyet számonkérni; ki vagyok én ehhez?
Viszont a magam részéről nem látom értelmét résztvenni benne, amíg ilyen szempontok alapján dől el a díj sorsa.
augusztus 6th, 2010 at 1:18 du.
Értem, nem is azt kérdeztem, hogy miről szól a poszt, hanem, hogy visszavonod a visszavonásodat, ha Neked tetsző művet díjaz a zsűri? Aztán megint visszavonod a visszavont visszavonásodat, ha később megint másfajta írás nyer? Vagy ez csak egy ilyen eseti hangulatkeltő akció volt?
augusztus 6th, 2010 at 1:23 du.
Azért, mert Graham Greene nem kapott díjat mondjuk Nobel-díjat, nem biztos, hogy csak gyenge szerzők kaptak, és nem is fontos a Nobel-díj. De lehet, hogy tévedek. A Galántai meg a Szűcs novella nagyon rendben voltak és nagyon megérdemelték volna a Zsoldos-díjat (de akár a Hamu is). Persze lehet, hogy tévedek
A Szintetikus álmot meg lehetett volna írni 1984-ben is, csaknem 30 évvel ezelőtt, míg a Nulla pontot szerintem nem. Nem folytatom.
augusztus 6th, 2010 at 1:38 du.
Ja. És fel lehetett volna találni 30 évvel ezelőtt a repülő autót, és akkor ma nem kések el.
Basszus, tényleg! Mi a fenének veszik még mindig az emberek ezt a benzint pöfögő, négykerekű, oldschool dolgot?
augusztus 6th, 2010 at 1:52 du.
Dzsejt:
“Na már most, ha az a könyv mondjuk tíz szempontból csak egy feltételnek felel meg, míg mondjuk az “ellenfele” tízből csak egy pontban bukott el, akkor máris adott, hogy objektíven melyik kapja a díjat.”
de az az egy szempont a legfontosabb szerintem, erről írtam. nem írhatsz most lovagregény, példálóztam ezzel, csak ha újszerűen adod elő. A scifi pedig sokkal romlékonyabb kategória – harminc évvel ezelőtti scifik világító gombos műszerfallal stb. ilyesmire gondolok. A kliséket át kell gondolni, újszerűen hozzátenni. Én legalábbis ezeket szeretem, ezekre adok pénzt és időt.
“Persze, hozzáteszem, én is begyöpösödöttnek tartom a magyar sci-fit (nagy tisztelet a kivételeknek), ami szerintem abból adódik, hogy túl sok régi, a korral nem haladó író és kiadó van befolyással bíró pozícióban. Így az új írók A) vagy követik őket, mert csak ezt ismerik B) rákényszerülnek, hogy kövessék őket, mert csak így tudnak érvényesülni. De ezen szerintem nem egy Zsoldos nevezés és díjazás fog változtatni, az csak csepp a tengerben, ráadásul szerintem nem is olyan csepp, ami túl nagy hullámot vetne. ”
Hát nem ezt mondom én is? Annyi különbséggel, hogy az EGYETLEN díjunknak igenis van befolyása, főleg az írókra nézve. Ahogy te írtad: a begyöpösödés ellen beszélek tulajdonképpen.
augusztus 6th, 2010 at 1:54 du.
Ezt a repülő autót már feltalálták 1984-ben. Nem véletlenül írtam az évszámot
augusztus 6th, 2010 at 1:56 du.
Marco: pont az autós hasonlatod sántít – tudod, ma nem ladával közlekedünk meg Wartburggal, hanem légkondis, kevesebbet fogyasztó, biztonságosabb autókkal. Na, scifi szinten is ennek örülnék.
“Vagy ez csak egy ilyen eseti hangulatkeltő akció volt? ”
A válaszomhoz olvasd el a Flashforward regény utolsó sorát, az a válaszom.
tetsuo: ott a pont.
augusztus 6th, 2010 at 2:27 du.
Komavary:
“Egy rendezvény, amire harminc ember kiváncsi, minden, csak nem rangos.”
úgy értettem hogy múltja van, és sajnos évről évre kevesebben látogatják, vagy stenderd 50 fő
“A San Diegoi-i Comic Con (ha erre gondolsz)idén kb. 140 ezer látogatót vonzott. (A magyar képregényes rendezvényeken is ott van több száz ember.)”
oké, legyen 140 ezer, de ha csak 5000-ret vonzana a HC én már annak is örülnék – ennyit vonz a Hungexpoban tartott SakuraCon (animés találkozó), a képregényes találkozókon meg talán azért vannak annyian mert nem Salgótarjánban, meg Gyulán vannak, hanem a Gödörben – egyébként legutóbb épp azon élcelődtek az Exitben, hogy a Képregényfesztivál is úgy néz ki mintha 2. éves lenne, nem 6. úgyhogy ott is talán egy fokkal jobb a helyzet (ezeket össze kellene vonni)
ha a HC Pesten lett volna Bizonyára több ember van, lásd Átjáró és Scifi nap
“Komolyan gondolod, hogy az SF szakosztály az előadásokért és azért a húsz hallgatóért jött létre?”
nem, de nagyon úgy néz ki, hogy egyelőre mást nem nagyon tud csinálni
“Komolyan gondolod, hogy nincs gond a zsűri döntéseivel, hogyha az olvasók közül ennyien kiváncsiak egy díjazottra?”
hahó! ez nem belemagyarázás? mivel nem lehetett tudni a kiosztás pillanatáig ki nyert, ez a díj ugyanúgy lehetett volna László Zolié, K. Varga Beáé, vagy e blog írójáé is. Akkor is ilyen lenne a hangulat? Nem követtem nyomon a blog életet az elmúlt 5 évben? De akkor is ez volt amikor a Keringés nyert? vagy a Poszthumán. Tényleg ennyire baj, hogy most Csepregi nyert a Szintetikussal? egyből elcseszett a zsűri döntése – mert régies a könyv stílusa, mondandója, mert a CP ma már nem erről szól odakint?
és még egyszer ha nem Gyulán van az egész cécó, hanem Pesten nyilván többen kíváncsiak lettek volna a díjazottra, talán ti is beugrotok, akkor egyből más lesz a mérce?
augusztus 6th, 2010 at 2:39 du.
Scal, a jóisten szerelmére, olvass már vissza, vannak kommentek hogy miért nem arról szól, ki nyert. Ne legyél már ostoba.
És egy sci-fi találkozó szerinted hány embert érdekel? Amin nincs Star Trek, BSG, Los (sicc!) meg anyámkinnya sorozat olyan színészekkel akikről én a b.dös életben nem hallottam? Nem fogsz soha ezres nagyságrendű látogatókat vonzani. Viszont ha észbe kapna a Con szervezőgárdája akkor a szervezőkön/írókon/előadókon és az ő járulékos részein kívül jól megkomponált munkával lehetne szerezni még plusz 30-40 látogatót. Igen, frekventlt hely kell, és igen, le kell feküdni a trendeknek (sorozatok, anime [ami sokkal nagyobb aktív rajongótáborral bír], képregény).
De most nem a Conról van szó.
augusztus 6th, 2010 at 2:45 du.
“A válaszomhoz olvasd el a Flashforward regény utolsó sorát, az a válaszom.”
András, már most mondom, hogy nem fogok regények után kutatni, hogy mi az utolsó soruk.
Ez a játék talán egy szerelmes nővel még élvezetes is lehet, de ne haragudj, Veled nem annyira.
Ha nem tudsz normálisan válaszolni, inkább laszrm.
augusztus 6th, 2010 at 3:48 du.
András, hogy lehetsz olyan perverz, hogy irodalomról mersz beszélni egy SF oldalon? Fúj
augusztus 6th, 2010 at 3:57 du.
Tetsuo:
Marco: komolyan mondom, szerintem olvass sokkal többet. Az mindig segít – műveltségben, hangnemben, effélékben.
augusztus 6th, 2010 at 4:15 du.
Acélpatkány: nem, most arról van szó, hogy nem tetszett a zsűri döntése. Ennyi. Mondjak valamit, szerintem jövőre se fog. Kezd nagyon nem érdekelni miért, úgy néz ki már megint csak azok a vélemények a helyesek amik a blog szerzőjével egyetértenek. Úgyhogy Sfinsidernek igaza van, gusztustalan ami történt, jövőre lehet visszamegyünk a hatvanas évekbe. Hogy lehet ilyen balfasz döntést hozni egy felelős zsűrinek! Azonnal számoljuk újra azokat a pontokat.
augusztus 6th, 2010 at 4:21 du.
Búkfaló, egyszer azt is megírom. Vagy kommentben ide, vagy valahol máshol. Az a baj, hogy nyaralok, és mire géphez jutok, már legörög vagy három tucat komment, és teljesen másról van szó.
Pedig talán veled még lehetne is, mert téged (és még egy másik volt- meg egy még másik jelenlegi tagot) nagyon becsüllek azért, hogy “leereszkedsz” közénk 
és nem csak akkor szólalsz meg, ha megsértődni kell.
Marco, ha már így indulsz neki, akkor persze, hogy nem fogunk vitázni.
Visszanéztétek ti azt a beszélgetést?
augusztus 6th, 2010 at 4:22 du.
Scal:
“Hogy lehet ilyen balfasz döntést hozni egy felelős zsűrinek! Azonnal számoljuk újra azokat a pontokat.”
Fogjad fel, hogy az egész értékelősdi van elbaszva. Pontokkal, döntési szempontokkal, mindennel…
augusztus 6th, 2010 at 4:44 du.
Scal, higgy amit akarsz.
augusztus 6th, 2010 at 7:16 du.
“komolyan mondom, szerintem olvass sokkal többet. Az mindig segít – műveltségben, hangnemben, effélékben.”
Most elámultam ám nagyon. Eddig azt hittem, hogy elboldogulok A két Lottiból kilesett műveltségemmel, de úgy tűnik ide ez kevés lesz.
Chello: Csak azért javasoltam, hogy ne vitázzunk azon, hogy az Avana írókból áll-e, mert konkrétan tudom, hogy a tagság nagyobbik része “csupán” olvasó. Ha ezek után szeretnél róla vitázni, akkor megtisztelsz.
augusztus 6th, 2010 at 7:43 du.
Attila: ha jól tudom ez a zsűri legalább a 2.0-ás verzió, de lehet már a sokadik, olyan rég nem kísérem figyelemmel, mi lenne a jó (korrekt) szerinted?
augusztus 6th, 2010 at 8:18 du.
Scal:
Pontozgatás elhagyása, valamint olyan zsűri, amely a hüvelykujját a scifi irodalom ütő- és nem az aranyerén tartja.
augusztus 6th, 2010 at 8:50 du.
Ha jól tudom Threton idején nem volt pontozás, akkor leültek, megbeszélték, elolvasták, Threton egyesével kifikázta a regényeket majd bejelentette a nyertest. Szintén az ő idején volt olyan, hogy nem került a díj kiosztásra. Akkor az szerinted jobb volt? (A pontozást én sosem tartottam jó ötletnek, de amikor be lett vezetve, akkor mindenki ujjongva fogadta – na jó, majdnem mindenki.)
augusztus 7th, 2010 at 12:25 de.
Marco, én nem is állítottam, hogy az Avanában “írók” vannak, csak azt, hogy nem az volt a benyomásom, hogy bárki is a magyar sf-életért aggódna. Inkább az, hogy sok az íróPALÁNTA, akik nem annyira a magyar sf-ért aggódnak, hanem saját érvényesülésükért a magyar sf-ben. Lehet, hogy torz volt a kép, úgy, hogy elég erős karcolatos összefonódást véltem érezni az egész beszélgetés alatt, bevallom, nincsenek pontos adataim a tagságról, az én szememben az Avana néha olyan, mint egy szupertitkos társaság, nagyon kevés infó szivárog ki az érdeklődő SFoutsiderek
felé, ami szerintem baj. Szóval elképzelhető, hogy simán írókörös faszikra is azt hihettem, hogy benne vannak az Avanában, pedig nincsenek is benne, ezért elnézést kérek a téves általánosításért. Elhangzott viszont az a (dicséretesnek tűnő) mondat, hogy az Avana sokat tesz a kezdő írók segítéséért, aztán innentől szinte csak arról volt szó (és ebbe már máskor is beleszaladtam), hogy milyen fasza az ÚG, mert aki ott megjelenik, az már egyből Zsoldosnevezhető. Ettől különben is lábrázást szoktam kapni. Az én véleményem az, hogy a kezdő sf-írók el vannak kényeztetve, egyetlen másik tematikánál sem tapasztalható ennyi publikációs lehetőség (ÚG, ACs), és ez azzal jár, hogy sokan csak a könnyű megjelenés miatt kezdenek el fantasztikumot írni. Hozzáteszem: szerintem. Egyéb területeken elért konkrét eredményekről ezen a beszélgetésen nem is nagyon esett szó.Ez a komment egyben Búkfalónak is válasz; tényleg nem szívesen terelném el nagyon a témát Insider aggályairól, bár mit tudom én, majdnem száz kommentnél már lehet, hogy mindegy.
augusztus 7th, 2010 at 12:49 de.
Chelloveck:
Idézek az Avana wikileaksre kiszivárogtatott belső szabályozásából:
“1. Az Avana első szabálya: senkinek sem beszélünk az Avanáról.
(…)
23. Idegenek előtt álcázd magad írónak vagy mókusnak. Leginkább mókusnak.”
augusztus 7th, 2010 at 12:50 de.
(Hülye szmájlicsináló robot)
augusztus 7th, 2010 at 8:42 de.
Chelloveck: Ez szerintem nem csak az Avanára igaz, hanem kis túlzással az összes SF iránt érdeklődő, neten vagy IRL közéletben aktív emberkére. Ritka kivétel, ha valaki nem kacérkodott már minimum egy novellával. (Igen, AP és Chello is, most lebuktatok mindenkit.
)
Az Avanát meg csak annak van joga kritizálni, aki belép. De ha belépsz, akkor ne rondítsál már a saját fészkedbe. Ergo aki az Avanát kritizálja, az egyéb vazz… gaztettekre is képes.
augusztus 7th, 2010 at 8:54 de.
Chelloveck, az Avana nem csupán a sci-fi irodalomért próbál tenni, hanem amennyire lehetőségei engedik, bármilyen sci-fi-t érintő művészeti ágban szívesen segít. (Ha valaki el szeretne táncolni egy sf művet, a HungaroConon minden bizonnyal lehetőséget biztosítunk számára.) De igaz, hogy most a sci-fi irodalom az, amiért a legtöbbet tudunk dolgozni, és leginkább ez a tevékenységünk foglalkoztatja a zsáner (de rühellem ezt a szót) szerelmeseit. Az akkori előadás nézőközönségét egy-két kivételtől eltekintve Karcolatosok alkották, így természetes, hogy az őket (kezdő írókat) érintő beszélgetés bontakozott ki, továbbá az Új Galaxis főszerkesztőjének lemondása is aktuálissá tette a témát.
), korántsem azt, hogy jó eséllyel indul a Zsoldos-díjért.
Valóban elhangzott, hogy a kötetben megjelenő írások nevezhetők Zsoldos-díjra, de ha nem hangzik el, akkor is tény, hogy bármely Magyarországon 500 nyomtatott példányban megjelenő írás indulhat a megmérettetésen. Ez általában alkotásra inspirálja a kezdő írókat, és én ezt nem tartom rossz dolognak. Azért ne felejtsük el, hogy a nevezhetőség csupán annyit jelent, hogy az adott mű megugrotta a közölhetőség szintjét (persze tudom, hogy sokak szerint nem
Hogy az Avana miért tűnik titkos társaságnak?
Ezen már én is gondolkodtam, és A két Lottiból merített műveltségemmel a következőkre jutottam.
Az Avana, mint a berántott stihlfűrész teszi a dolgát. Ha a működésével kapcsolatban kérdés merül fel, akkor a vezetőség vagy a közgyűlés megoldja. Talán ahhoz tudnám hasonlítani, hogy ha egy család életében nehézség adódik, akkor a család tagjai megpróbálják önerőből elhárítani az akadályokat. Nem vonnak be külső embert, nem kürtölik világgá a problémájukat, csak egyszerűen élik az életet, viszik tovább az ügyeket. Persze egy külső szemlélő (aki esetleg valamiféle szimpátiával is viseltetik a család iránt) ezt bizalmatlanságnak, titkolózásnak vélheti, pedig koránt sincs így, csupán az adott közösségnek természetes, hogy maga oldja meg a problémáit, és nem “büszkélkedik” velük a nagyvilág felé.
De a mi közösségünk nyitott a “családtagokra”, szívesen lát maga között bárkit, aki az “észosztáson” kívül mást is tenni akar.
Jelentkezési tudnivalók a honlapon.
augusztus 7th, 2010 at 9:02 de.
szs, azért, mert megpróbálok tagokat toborozni, nem jelenti azt, hogy csak belülről szabadna kritizálni. Kritizálni mindig lehet, és tegyétek is, hiszen csak a visszajelzésekből tudunk fejlődni, csak az nem tetszik, amikor nem jutunk konszenzusra, mert a kritizáló megmarad a kényelmesebb “köpködő” státuszban.
Amúgy sajnos nem ismerem a történetedet, hogy az Avana iránti ellenszenved milyen múltban elkövetett sérelemből táplálkozik, de ha elmondod, szívesen megbeszélem Veled.
augusztus 7th, 2010 at 9:32 de.
Hallod Chello, valaki itt köpött. Asszem megyek lovat vágni. Te meg fogjál egy szép nagy halat ott a Tiszában.
augusztus 7th, 2010 at 9:56 de.
Sfinsider:
“de az az egy szempont a legfontosabb szerintem”
Hát ez az, mert szerintem meg ez egy elhanyagolható szempont az olyanok mellett – bár lehet, ebben tévedek, de nekem személy szerint ezek nagyon fontosak -, mint történet… karakterek… nyelvtan… szerkesztés. Ezek mellett az, hogy a könyv húsz évet késett, vagy harminccal megelőzte a korát, hát nem élvez prioritást. Legfeljebb ezek után. Tehát, ha jön egy könyv, ami témáját tekintve friss, de közben unalmas a sztorija és sablonosak a karakterek, ne adj isten, még a nyelvtannal és a szerkesztéssel is gondok vannak (bár bízom benne, hogy ilyen azért nem fordul elő halmozottan), hát azt nekem semmilyen felelős vagy felelőtlen zsűri ne akarja díjazni, se objektívan, se szubjektívan, se sehogy máshogy.
“Hát nem ezt mondom én is? Annyi különbséggel, hogy az EGYETLEN díjunknak igenis van befolyása, főleg az írókra nézve. Ahogy te írtad: a begyöpösödés ellen beszélek tulajdonképpen.”
Hát, engem, mint írópalántát jobban befolyásolnak a kritikák, vélemények (na persze, a normálisak, nem a kétsoros odaröfögések). És szerintem ez az egészségesebb. Persze ez csak én vagyok, de hát mindenki magából indul ki
Viszont ebben a harcban te úgy érzem, hajlandó lennél feláldozni egy írás minőségét, ha az ellene megy a begyöpösödésnek. Ami viszont ugyanúgy kártékony, ha nem kártékonyabb, mint a begyöpösödés. Mert azért az sem éppen hízelgő kép, ha pocsék műveket díjazunk.
augusztus 7th, 2010 at 12:33 du.
Dzsejt:
“Viszont ebben a harcban te úgy érzem, hajlandó lennél feláldozni egy írás minőségét, ha az ellene megy a begyöpösödésnek.”
Te jó ég, szó sics róla! De a mostaninál – hadd példálózzak, mert ismerjük a regényeket – két jól megírt regényt láttam az első és második helyen. Ha közöttük dönteni kell, mindenképpen az eredetebbit választom.
És azt is fenntartom, amit a lovagregénnyel példálóztam.
Én azt gondolom, hogy ha egy SF-regény híján van az eredetiségnek (ld. gondolatomat a frisson fogalmáról, a lovagregényről), akkor hiába teljesít szépen, nem sokat ér, mert hiányzik az újszerűsége, jobb esetben is csak ujjgyakorlat, amit az egyik kommentelő írt.
augusztus 7th, 2010 at 12:42 du.
Marco, távkiértékelés helyett inkább olvass könyveket.
~
Ellenszenvem nincs, de láttam már a dolgot kívülről is, belülről is, meg azt is, hogy most épp igen viharos a helyzet ott bent, kilépés, kifakadás, anyámtyúkja, de a régi dacos reflexek ugyanúgy megmaradnak (“észosztás”), sőt, átöröklődnek. Ebben a helyzetben pedig kissé disszonáns ez a nagy invitálás. Először rendbe kellene rakni az egészet, hogy a működése ne azt jelentse, hogy sorban és sértődötten lépnek ki (függesztik fel magukat) azok a tagok, akik nagy reményekkel, tehetségüket, szabadidejüket odaszánva akartak tenni valamit, aztán ha sikerült rendberakni a dolgokat, akkor lehet továbblépni, pl. a bővítés irányába. De persze lehet úgy is kommunikálni, ahogy tőled látjuk, csak épp ha nincs mögötte semmi, akkor ne csodálkozz, ha csikorog. Ilyenkor elsősegélynek ott van a személyeskedő visszavágás, régi módszer. A “történetemet” meg akár ismerhetnéd is, mert kb. egyszerre léptünk be anno, az ellenszenvemet meg nem pénzadománnyal meg együttműködési megkereséssel szoktam kifejezni, de nyilván nagy a cég, nem tudhatsz mindenről.
Hogy ennek mi köze a poszthoz? Hogy ez a díj nem jött volna létre, ha nincs az Avana (és ez nagy érdem), és ez a díj nem vált volna ilyenné, ha az Avanának tényleg lenne képessége arra, hogy megoldja a problémákat (és ez nagy felelősség, amivel nem akar senki sem igazából elszámolni). Hidd el (sajnos tartok tőle, hogy nem fogod), én örülnék a legjobban, ha az Avana olyan lenne, mint aminek láttatni akarod. De önbecsapással hosszú távon nem megyünk semmire.
augusztus 7th, 2010 at 1:20 du.
szs, Te egy intelligens ember vagy, kár hogy kiléptél, de tényleg nem követtem, hogy miért tetted ezt. Ám hidd el nekem, azok az idők, azok a viszonyok elmúltak: amint megállapítottad az Avana változásban van.
~
Én nem látok fontossági sorrendet a bővítés, és a rendbetétel közt. Mindkettő fontos, de lehet egyszerre végezni.
Hogy a kommunikációm mögött áll-e valami, kérlek, azt meg Te ne döntsd el távkiértékeléssel.
Küldhetem a belépési szándékról a lapot?
augusztus 27th, 2010 at 11:51 du.
[...] Ennyi volt, skacok! [...]