SFinsider

(a sci-fi él és virágzik)

A netben az a jó, hogy a kortársak nem száműzik magukat a papírlapok közé. Simán elolvashatjuk a legújabb novellákat, ha úgy tartja kedvünk, és rögtön képben lehetünk.

Úgyhogy két novellát ajánlok a nagyérdemű figyelmébe. Mindkettő különleges. Az elbeszélés formája eredeti, a tartalom pedig bebizonyítja, hogy a zsáner nem szórta még el minden ötletét, lehet a kliséket/sablonokat újszerűen pakolgatni.

Az egyik novella: Arvies (Adam-Troy Castro)

A másik:  Thirteen Ways of Looking at Space/Time (Catherynne M. Valente)

(déjá vu)

Nemrég olvastam a jó kritikákat kapott Crystal Nights-ot Greg Egan-től. Kitűnő, szellemes, olvasmányos sztori, a szokásos eganes tematikával: az emberről szól, aki megteremti a virtuális világát, de teremtményei kitörnek abból. Ez az írás jól példázza, hogy mit is értek korszerűségen: a történet ötlete alapvetően ismert sablon. Legjobb bizonyíték erre az ugyanebben a témában írt kisregény, az 50-edik Galaktikában megjelent Az idő peremén, Donald A. Wollheim tollából. Érdemes ezt a két írást egymás mellé tenni, és észrevenni, hogy Wollheimmé manapság miért tűnik öregesebbnek, mint a Crystal Nights. Azt gondolom, ez elsősorban a leírt technológiának és a narrációs szemléletnek köszönhető.

Ja, megfigyeltük, milyen zseniális a cím? Kristályéjszakák.

(heuréka)

Hosszú hónapok kínlódása után megoldottam egy problémát a regényem szinopszisában. Adva van ugyanis két szál, az egyik a közeljövőben játszódik, a másik a 15. században. Képtelen voltam eddig úgy összekötni a kettőt, hogy egyenrangúak legyenek érdekességben, olvasmányosságban és információadagolásban. Most egycsapásra megoldottam ezt.

Jelen pillanatban úgy néz ki, hogy a regény pont olyan irányt vesz, amit a munka megkezdésénél kitűztem. Úgy fogalmaztam meg magamnak: olyan regényt szeretnék írni, amit szívesen olvasnék. Legyenek benne technológiai-tudományos-társadalmi ötletek, legyen benne legalább egy BIG IDEA, ne lehessen kitalálni olvasás közben, hogy hová is pattog az elbeszélés labdája, legyen a vége meghökkentő, és mindezek mellett elsősorban emberi dráma és sors álljon a középpontjában.

Remélem, ez érdekesen hangzik.

(bourbonok)

Ígérem, utoljára beszélek a Zsoldos-díjról.

Volt ez a kis bejegyzésem, a maga 100 kommentjével. Köszönöm a hozzászólóknak a gondolatait, elgondolkodtam mindegyiken. Azonban közben elolvastam ezt is, és néhány lezáró megjegyzéssel ejtem is a témát, valószínűleg hosszú időre. Az említett írásból idézek és arra reflektálok:

“Olvasható volt kifogás elsősorban Csák Tamás, Pusztay István és ritkábban Mandics György tagságával kapcsolatban. Az Avana Egyesület elégedett a zsűri összetételével, de mivel nem önmagáért való az Egyesület, ezért figyelembe kell vennünk a sci-fi közösség javaslatait is. A Közgyűlés megállapította, hogy a zsűri összetétele megfelelő: a hattagú csapatban, megtalálható a sci-fi irodalmat, a nyelvészetet képviselő szakértő, van író, Avana képviselő, a Zsoldos családot képviselő, és az olvasót képviselő tag.”

Valahogy nem sikerült nekem (sem) átadnom az üzenetet: ez az egyetlen hazai SF irodalmi díj, ezért mindennél fontosabb, hogy a kortárs angolszász science fiction irodalommal (is) együtt lélegző zsüritagok döntsenek. Akkor talán elkerülhető lenne a cyberpunkra mint újdonságra történő naiv rácsodálkozás, az oldschool sci-fi dicsérete és kitüntetése is. Ja, és miért kell a zsüribe nyelvész? Hogy jön a generatív grammatika az űroperához például? Miért kell Avana képviselő? Miért kell Zsoldos családot képviselő? A Nobel-díjat sem a legendás Alfred leszármazottai ítélik oda, hanem akadémikusok. És miért kell olvasó?

Száz szónak is egy a vége: el kellene dönteni végre, hogy a Zsoldos szakmai díj-e, vagy sem.

Számomra egyértelmű: nem. (Ilyen típusú zsürire példát sem tudok hozni az általam ismert díjakkal kapcsolatban: vagy szakmai zsürizés van, vagy közönségdíj.)

Ellenőrző kérdések a szakmaisággal kapcsolatban:

-hogyan és miben újult meg a space opera műfaja?

-miért beszéltek hard sf reneszánszról?

-miben áll Michael Swanwick profizmusa?

-miért annyira körülrajongott szerző Cory Doctorow?
-mi az Adam Robert és Greg Egan között kirobbant irodalmi vita oka? És kinek van vajon igaza?

-nevezzen meg legalább két, 2009-ben és egy, az idén megjelent kortárs regényt!

-nevezzen meg legalább 3 olvasott külföldi sci-fi irodalommal is foglalkozó honlapot és annak tematikáját!
Lehet zárványban tartani a hazai SF irodalmat, úgy csinálni, mintha mondjuk Asimov és Lem óta nem történt volna semmi az egyetemes science fiction literatúrában, de ez olyan hamis illúzió, mint anno Szabolcska Mihály vagy Herczeg Ferenc műveinek modernként való hirdetése. Lehet középszerű írásokat piedesztára emelni, de én ebben biztos nem leszek partner, de még csendestárs sem. Pláne akkor nem, amikor látom, hogy azért nem vagyunk híján a tehetségeknek sem (ezért őszintén nem örülök a Szintetikus álom, de szívből örülök Csepregi Tamás sikerének). Most, amikor tényleg egyre kíváncsiabbak a kinti szerkesztők a nem angolszász nyelvű SF-re, sokkal átgondoltabb díjátadás kellene.

Magyarán: ne égessük már magunkat feleslegesen.

Még egy idézet:

“9 igen és 4 tartózkodással a Közgyűlés elfogadta, hogy a zsűrit kibővítsék, és erre a feladatra Vásárhelyi Lajost kérjék fel.”

Úgy 25 éve ennek a döntésnek tapsoltam volna, ma már ( az Új Galaxisban olvasható írásaiból kiindulva) nem. Hja, szó sincs tapsról.

(elmaradt kritika)

Egy jó barátom, jóakaróm lebeszélt arról, hogy részletes kritikát írjak az ÚG Utópia II. antológiájáról. Azt mondta, ne nyissak frontvonalakat, mert hát én is kolléga, író vagyok. Bár azt gondolom, véleményem azért lehet – ezt hívnák szakmainak – visszafogottan csak úgy summáznám mondandómat: irodalmilag egy, sci-fi tekintetében pedig kettő (!) novella ütötte meg nálam azt a mércét, amit kívánatosnak tartok. Közben pedig elolvastam egy nem finomkodó, általam nagyjából rendben lévőnek gondolt kritikát, úgyhogy tényleg nincs értelme túlságosan ragozni a dolgot.

A kollegalitásról pedig csak annyit: aki írásra adja a fejét és hozzájárul a publikáláshoz, annak vállalnia kell a kritikákat is. Ez alól én sem vagyok, én sem leszek kivétel, és ez így is van jól.