A 2009-es év második Kánai-novellája a HiperGalaktika 03-ban látott napvilágot.

Tartalom

A főszereplő tudós egy belgrádi klinikán ébred. Még nem tudja, ki ő, hogyan került ide, lassan állnak össze a részletek. Egyvalami biztos: kényszerű amnéziája összefüggésben van a Főnixeknek nevezett idegenek titokzatos feltűnésével. Hamar megtudja azt is, hogy a személyes életében bekövetkezett változások az emberiség sorsát is döntően befolyásolhatják.

Bevezetés az újjászületésbe

A novella egy hét alatt, felkérésre született. A HiperGalaktika soron következő számából választhattam egy témát, és én a digitális diagnosztikára böktem.

A Hamu ötletét egy ex-kollégám álma adta, melyben ő olyan idegeneket látott, akiket nem lehet megölni, mert minden halál után újjászületnek, és még erősebbek lesznek. Ezt kombináltam egy másik ötletemmel, amelyben egy családapa változik meg - az agykutatatás legfrissebb vívmányainak köszönhetően. A két, egyenként is komor színezetű alapötletet egy optimista elbeszélésbe gyúrtam.

Két dologra hívnám még fel a figyelmet (ezzel is reklámozva saját novellámat): nem véletlen, hogy szerb a főhős, és az sem, hogy a fejezetek számozása visszafelé halad!

Megjelent az idei első novellám, méghozzá a jubileumi Kétszázadik kötetben.

Tartalom

A novella főszereplője egy buzgó katolikus pap a 2030-as években, aki megtudja, minek, pontosabban kiknek köszönhető a római katolicizmus elterjedése. Ez a tudás azután egy olyan úton indítja el, melynek célja a csillagok közt található.

Genezis

Az ötletet az adta, hogy egyszer olvastam: a gregorián éneknek tulajdonképpen nincs egy személyhez köthető kitalálója, megalkotója. Én feltettem a kérdést: mi lett volna, ha a névadó VII. Gergely pápa mégis úgy kapta volna ezt a dallamrendszert?A Bábel folyói teológiai, vallási témájú tehát, két szintje a középkor és a közeljövő.

A címe sokak előtt ismerős lehet, hiszen a 137. zsoltárt idézi meg. Eredetileg a hangulatosabb Babilon folyóvizeinél-t akartam adni, de rájöttem, hogy egy katolikus pap mégsem a Károli-féle Bibliából idéz! Úgyhogy maradtak a katolikus fordítás szavai. A történet menetében csaltam egy kicsit: nyilvánvaló, hogy a mise nem az igeliturgiával kezdődik - éltem a szerzői szabadság adta lehetőségemmel.

A science fictionban nem ritka vendég a vallás, hiszen olyan fontos, milliárdok életét érintő jelenségről van szó, amely minden korban szenvedélyt váltott ki. Így persze a sci-fi szerzőket sem hagyta hidegen. Néhány klasszikus és modern példa erre: C. S. Lewis: A csendes bolygó (1938.) Ő a leghíresebb a kereszténynek tartott szerzők közül. Tulajdonképpen egy sci-fi köntösbe csomagolt tanmeséről van szó, bőséges keresztény szimbólumokkal. A regény érdekessége, hogy egy Tolkiennel folytatott párbeszéd ihlette megírását.

James Blish: A Case of Conscience (1953.)

A főhős itt egy jezsuita pap, aki az idegenek világát látja az ördög művének.

Harry Harrison: The Streets of Ashkelon (1962.)

Sokan válasznak tartják Blish regényére. Mindenesetre itt egy misszionárius okoz tragédiát az idegenek bolygóján. A novella A pokolba tartó vonat antológiában Bűnbeesés címmel olvasható magyarul.

Ray Bradbury: Az ember (1949.) Itt a főszereplő bolygóról bolygóra követi, de nem tudja utolérni Jézust. Megható egy darab, Bradbury utánozhatatlan stílusában.

Arthur C. Clarke: A csillag (1955.) Mi lett volna, ha a betlehemi csillag egy planéta lett volna, amely megsemmisült akkor, amikor jelként elégett a napkeleti bölcseknek? Sokkoló és megrázó írás.

Walter M. Miller: Hozsánna néked, Leibovitz! (1955-1957.) A nukleáris holokauszt utáni társadalomban az Egyház fontos szerepet játszik.

Robert Silverberg: Éjszárnyak (1969.) A megújulásra képes nagy öreg itt egészen újszerű, a régire nyomokban emlékeztető világot tár elénk, a vallással persze. Gyönyörű és eredeti mű.

Mary Doria Russel: The Sparrow (1996.) Itt is a jezsuita rend képviselője utazik a világűrbe, pontosabban a Rakhat nevű világba. Ez a regény itthon kevéssé ismert, pedig több rangos díjat is kiérdemelt.

Tim Lahaye & Jerry B. Jenkins: Left Behind (1995-2007.) A keresztény kortárs irodalom legzajosabb sikere, igazi bestseller, mind az eladást, mind a hatását (fordítások, film, videojáték, képregényadaptáció) tekintve. Az idáig 16 kötetből álló sorozat az Elragadtatás és az Antikrisztus idejében játszódik, bőségesen megspékelve politikával és akcióval.

A sort persze lehetne folytatni – Moorcock Behold the Man!-je az egyik legharsányabb darabja a vallásból botrányt csinálóknak. A legérdekesebb gyűjtemény mégis a Wandering Stars című antológia, Jack Dann szerkesztésében, Asimov előszavával. Ez a gyűjtemény a zsidó science fictionnel foglalkozott, olyan nagyágyúk vallási kérdésektől sem mentes novelláit közölve, mint pl. Asimov, Silverberg, Robert Sheckley vagy éppen Harlan Ellison.

 A Hipergalaktika 02-ben megjelent sok tekintetben is különleges novellám.

Tartalom

Valahol a jövőben leendő matematikusokat képeznek egy űrállomásokon. Az erre kitalált “eszköz” egy Toposz-nak nevezett virtuális valóság, amely felerősíti és vizualizálja a matematikai gondolkodást. De nem minden tökéletes: úgy tűnik, hogy a Toposzban létezik egy titokzatos hely, a Mélység, ahol különös dolgok történnek…

Nem bölcsésznek való vidék

A novella különlegességét három tény jelenti. Az első, hogy extra rövid idő, gyakorlatilag két és fél hét alatt kellett megírnom. A második nehezítő gyakorlatnak a témaválasztás bizonyult.

A Galaktika szerkesztője ugyanis kijelölt nekem egy pályát, és ez az oktatás jövője volt. Egy kósza ötletből indultam ki. Történt ugyanis, hogy egy SF-regény angol nyelvű ismertetőjében az állt, hogy egy szereplő egy “binary system”-be utazott. Ezt félreértelmeztem, és az eredeti, csillagászati jelentés helyett a számokra gondoltam. Amikor észrevettem a tévedésem, akkor gondolkodtam csak el azon, hogy milyen lenne, ha tényleg számrendszerekbe lehetne utazni?

Innen indult az egész, hogy végül ebbe a novellába torkolljon, amelyet - a Dr. Jake, Mr. Hyde-hoz hasonlóan - ismét E/3-ban írtam meg.

A novella egy alműfaj az SF-en belül, bölcsészként kihívást jelentett ilyet írni, remélem, kevés hibával abszolváltam a feladatot. Ez a harmadik különlegesség.

A matematikai jellegű scifik további példái itt.

(És megintcsak elképesztő, hogy milyen társaságba keveredtem: elég megnézni a borító alját! :-))

 Egyszer csak kell olyat írni, ami sokaknál kiveri a biztosítékot.

Az idei, augusztusi Galaktikában követtem el.

Az Imagine egy tipikus mi-lett-volna-ha történet: 1980-ban John Lennon feltámad, és ez a tény megváltoztatja a világot.

Na, ez a novella bizonyult darázsfészeknek.

Előtte

 Az alapötletet a Kennedy-merénylet adta, pontosabban az a kép, amelyen a lövés már eldördült, és a fiatal elnök a kocsira hajol. Olvastam, mekkora döbbenetet váltott ki a hír még az akkori Magyarországon is. Mi lett volna, ha feltámad? - gondoltam, de csakhamar Lennonra váltottam, mert az ő filozófiája, küldetéstudata jól dokumentált. Például az Imagine-ben. Ahogy ez összeállt, néhány nap alatt megírtam a sztorit. A novellát - éles ellentétben az előzővel - nem dagályosra, hanem szikárra szabtam, legalábbis ez volt a cél.

Az index.hu hatalmas szolgálatot tett, ugyanis címlapra tette a Galaktika-ajánlót, ráadásul szerény novellámra utaló címmel: Lennon harmadnap feltámadt. 

A Debrecen Online így harangozta be a novellámat:

 A hazai sci-fi szerzők ifjabb nemzedékéhez tartozó Kánai András novellája címét látva aligha van, akinek ne a hajdani Beatles-guru, az apostolok oszlása után is jelentős dalokat író, sokoldalú és zseniális John Lennon, valamint a felejthetetlen dal, az Imagine ugrana be. Nem véletlenül. Kánai újraírja, újraértelmezi azt, ami annak idején Mark Chapman és John Lennon között történt, a merényletet, a lövést, az okokat és az előzményeket, illetve a következményeket, egy furcsa világképet alkotva így. Ami meglehetősen nyomasztó.

Utána

 Először a solaria.hu állandó pontozóbírája írt a novelláról:

Kánai András: Imagine Pro: 
+ a történet több nézőpontból való megközelítése; 
+ a kapitalizmus vs szocializmus ideológiai harcának szembeállítása; 
+ a stílus; 

Kontra: 
- a Lennoni személyi kultusz világképe túlságosan abszurd nekem… 
- … nem beszélve a merénylet valódi voltáról; 
- zavaros, azaz néha nem tudni, hogy ki beszél vagy cselekszik; 
- nem tudom h a végén direkt Nyugat-Berlint szándékozott írni a szerző, de az elején levő New Yorkkal kapcsolatban lehet h elírás (persze ezt nem tudhatom biztosan, csak megérzés); 
Értékelés: 4 pont

(Necroman_Mk2)

Hát, a novellát úgy leértékelte, mint TESCO a lejárt túró rudit. (És már itt is feltűnt, hogy vannak, akik Lennonról nem tudták elképzelni a történetben leírtakat.) Az már elgondolkodtatóbb, hogy szerinte zavaros. Nekem egyértelműnek tűnt, hogy az adott nézőpont éppen kihez tartozik, és előzetes kritikusaim sem (ezt) tették szóvá. Igazából az az érdekes, hogy egy közepes méretű novellában három szálon fut a sztori. Ezt persze azzal segítettem, hogy a három történetvonal nem párhuzamosan, hanem kronologikusan fut, leszámítva az első bekezdést.

Szóval, Lennon tabutéma bizonyos körökben. Ezt írta valaki az index.hu The Beatles topicjának egyik fórumozója:

Balga módon megvettem a Galaktika magazin legújabb számát Kánai András Imagine c. novellája miatt. Nos, nem jó. (Az újság sem, mert mi sem áll távolabb tőlem a sci-finél.) Lényegében arról szól, hogy Lennon harmadnapra feltámadt és szép lassan uralma alá hajtja a világot, megalakítva a Szovjetunió amerikanizált változatát Lennonium néven. Személyi kultusz ésatöbbi. (Amúgy szerintem mi sem állt volna távolabb tőle, mint az önfényezés, na mindegy.) Lényegében a novella az Imagine szövegéből asszociál mindenfélére “mi lett volna ha”-témakörben némi sci-fivel hintve persze. Aztán 2000-ben megint jön Chapman. Pff… Elég gyenge eresztés, én meg kidobtam érte 900-at.

Ajvé. Nem szereti a science fictiont. De szereti John Lennont. Nem sok esélyem volt a bizonyításra, azt hiszem.

 Amúgy Lennon biztos tiszta életű ember volt, csak néha előkerülnek ezt cáfoló tények, pl. ez itt.

 3 év telt el, mire újra lett időm SF-vizekre evezni. Írtam én közben, csak mást: reklámokat, újságcikkeket, kommunikációs stratégiákat, ilyesmiket.

És eljött az idei év májusa. És lőn.

A Dr. Jake, Mr. Hyde  az Impresszióról, és annak következményeiről szól. Az Index így ajánlotta:

Kánai András Dr. Jake és Mr. Hyde című novellája pedig bemutatja, mi történne az emberiséggel egy nagyon furcsa globális esemény után, nevezetesen vége szakad a népek egymás iránt tanúsított agresszív viselkedésének.

Előtte

A novella 2006 augusztusában, egy munkanap alatt íródott. Habár a munkát meg az írást szinte kényszeresen szétválasztom, akkor - a nyári holtidőben - nem sok tennivalóm akadt, úgyhogy egy nap alatt végeztem a novellával.

Gondoltam én, de tévedtem.

Elküldtem a Galaktikának, és az Attila vissza is hívott, és rámutatott néhány olyan pontra, ahol megbicsaklik a sztori. Egyszóval, logikai bug-ok fészkelték bele magukat a novella zsenge, lágy részeibe. Át kellett írnom. Viszont újra beindult a malom (az Attila pont rádióreklám felvétele közben keresett), és a project vakvágányra került. Tavaly decemberben azután, karácsony és szenteste között sínre tettem, kibővítettem, elvarrtam a kilógó szálakat.

Stílusában egy idősebb ember monológjaként írtam meg, ami megintcsak jó leckének bizonyult. 

Utána

Vélemények a solaria.hu fórumáról:

Pro: 
+ kellemes stílus; 
+ a visszaemlékező kerettörténet; 
+ jó felépítettség; 
+ a jellemek leírása, bemutatása; 
+ a fordulatos történet… Kontra: 
- …ami a vége felé túlbonyolított a szerző; 
- emiatt a végét kicsit erőltetettnek éreztem; 

(Necroman_Mk2)

 A Dnyeprov- és a Kánai novellák tetszenek nekem is a legjobban. 

(adamek62)

A legtöbbet talán A dzsinn asszonyán filóztam, a legjobban megírtnak A hős, aki visszatért című írás tűnt, míg a legérdekesebb történet nekem Kánai András novellája, a Dr. Jake, Mr. Hyde volt.

(gaboca1200)

Kánai András: Dr. Jake, Mr. Hyde 
Hát ebben legalább vannak ötletek. Persze ha következetesek akarunk maradni, akkor a professzor lelkének csak a kezelések idejére kellene a kutyában lennie, de egye fene, ezt elnézem. A földönkívüli beavatkozás olyan elsőszülöttes stílusú, csak azt nem értem, honnan a fenéből jött rá a professzor, hogy mindez mit jelent. Hogy attól kezdenénk el szeretni egymást, hogy rájövünk, nemzetünk milyen kínokat okozott másoknak? Nekem nem túl hiteles gondolat. És megint a cím: ha már kutya, mért nem lett Dr. Jackal a hős? Minden hibája ellenére tisztességesen meg van írva. Pont: 7 

(adeptus)

Az utolsó hozzászólásból számomra már csak egy kérdés adódik: emberek, mi a csoda az az “elsőszülöttes stílus”?

 A második novellámat 2005 augusztusában olvashatta a nagyérdemű.

(Swanwick, Baxter, Ellison, Willis - micsoda illusztris társaságba keveredtem a címlapon!)

A novella egy picike short story nászutasokról és hibernációjukban bekövetkezett változásukról.

Igazából a szinkópás szerkesztést próbáltam ki: a novella középső, leíró részét két pergő párbeszéd-blokk fogja közre.

Az írás megint egy pályázatra született (szeretem a versenyhelyzetet, na!), de nem díjazták, viszont Németh Attilának tetszett, és betette a magazinba.

Sosem felejtem el az elsőt. 

Az első megjelent novellám 2005 tavaszára datálódik. 

Az előzmények: az akkori Möbius Kiadó (R. I. P., illetve Attila, élj soká!) novellapályázatot hirdetett. Egy délutánba és estébe telt, amíg megírtam az Epizodistákat.

A történet a közeljövőben játszódik, és egy sikervárományos film forgatásának megdöbbentő következményeiről szól. 

Előtte

Hirtelen felindulásból elkövetett ötletroham eredménye ez az írás, és 2001 áprilisában hívott fel azzal Németh Attila (a kiadó egyszemélyes mindenese), hogy az Epizodistákat is beválogatta egy eljövendő kötetbe.

Ezután nem mondhatni, hogy fölpörögtek volna az események.

A kötet Fényévek 3. címen embrionális állapotban maradt, majd jobblétre szenderült. Attila viszont az újjáindult Galaktika irodalmi szerkesztője lett. 2005 februárjában azután megjelent az Epizodisták.

Hatalmas pillanat volt nekem. Az 1980-as évek óta olvastam-gyűjtöttem a Galaktikákat; az ELTE-n alapító tagja voltam az S. Sárdi Margit által vezetett szemináriumnak, ahol is vendégül láttuk a szinte összes aktív/akkor híres magyar SF-írót/közszereplőt Gáspár Andrástól Bogáti Péterig. (Máig nem felejtem, amikor Kuczka Péter járt a csöppnyi szobában: kijelentette: hogy ő láncdohányos, és már öt perc után azzal fenyegetett meg bennünket, hogy azonnal megőrül, ha nem fityeg a szája végén az izzó nikotinrúd. Egy emlék a legendáról.)

Szóval, egészen addig csak olvastam, de dédelgetett álmom volt - kinek nem? - hogy írjak is. Úgy lobogtattam a friss újságot, mint a véres kardot.

Utána

A visszajelzések pozitívak voltak.

A solaria.hu fórumán az állandó pontozó, Necroman_Mk2 írta:

Kánai András: Epizodisták 

Ez a novella egy nyíló virághoz vagy egy sztriptízhez hasonlítható: először homályos minden, aztán egyre több részletről hullik le a lepel, tárul fel az előzmény, mire a végkifejletnél teljes valójában gyönyörködhetünk benne! Mesteri szerkesztés! A modern filmszakma kritizálása és a “vég kezdete” befejezés is sokat dob a mű hangulatán. Értékelés: 10 pont 

Hát így kezdődött.

Kásőbb persze (más írásaim kapcsán) belefutottam kevésbé elragadtatott fogadtatásba is, de hát ilyen a wanna-be írók sorsa.